„Törvényen kívül”

Zsótér Sándor rendező

Színház

Úgy látja, beszántják a Színház- és Filmművészeti Egyetemet, noha nem hangoztatja úton-útfélen e véleményét. Helyette a pandémia dacára is rendíthetetlenül tanít, amíg lehet. Közben egy kétszemélyes előadásban többet mond magáról, mint eddig valaha. Az intézménybeli jövőjéről, terápiajellegű színházcsinálásról és Gaál Erzsébetről beszélgettünk.

Magyar Narancs: Rendezőként és az SZFE tanáraként mennyire gátolja a munkáját a járvány?

Zsótér Sándor: Három előadást rendezek. Másodéves osztályommal Bertolt Brecht Arturo Ui feltartóztatható felemelkedése című darabján és négy Kleist-darab jelenetein dolgozunk. Máté Gábor negyedéves osztályával Peter Weiss Hölderlin című darabját próbáljuk. Szombathelyen A játszma vége című Beckett-mű próbáit kezdjük.

MN: A diákokkal hogyan tud próbálni?

ZSS: Törvényen kívül. Az előző félév online oktatásából van bőséges tapasztalatom, mit lehet és mit nem. Ezt, amit mi csinálunk, nem lehet. Szereztem, vagyis stricheltem egy próbatermet Budapesten meg egy lakást, ahol lakhatnak a diákjaim, így az óráik nagy részén élőben tudnak részt venni, ami lényegesen más hatásfokot jelent. Csak az elméleti óráik vannak a Zoomon. Ennyit tudtam csinálni. Sok kollégámmal együtt szeretnénk érvényesen lezárni ezt a félévet. Ez most épp akadályokba ütközik. Nem is tudom, hogyan lehet ezt másképp mondani.

MN: Lát rá esélyt, hogy érvényes legyen ez a félév?

ZSS: Igen. Nem. Miközben ezen dolgozom éjjel-nappal. Ki tudja, melyik éjszaka jön olyan törvény, amely felülírja a korábbiakat.

MN: Mintha tartózkodna attól, hogy az SZFE ügyéről beszéljen. Miért?

ZSS: Nem is kérdeztek. Annyira összetettnek látom az egész ügyet, képtelen vagyok egy álláspontot ugatni. Régóta vagyok ott, sok mindent láttam, látok, a méltánytalanságot is. Azt gondolom, hogy beszántják az egyetemet. Szeptember óta dolgozom, mint az állat. Ha nem szerénytelenség, a munkámmal, azzal a napi nem tudom hány órával képviselem a meggyőződésemet, és remélem, hogy ezzel teszem a legtöbbet. Van, aki más platformon teszi a dolgát, másképp tud megnyilvánulni. 17 kollégával dolgozom együtt az osztályomban, más típusú felelősség alsó tagozatos vagy végzős osztályfőnöknek lenni.

MN: Mit gondol a maga vagy a diákjai intézménybeli jövőjéről?

ZSS: Nem nagyon lehet tervezni, szeretném, ha az akkreditált oktatás keretében tovább taníthatnám a diákokat, de bármikor történhet olyasmi, ami kiszámíthatatlanná teszi mindezt. Nem akarok úgy csinálni, mintha a tanítványaimért áldozatot hoznék. Aki akar tanítani, mehet is, maradhat is.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap. Nézzen be hozzánk minden nap: hírszolgáltatásunk ingyenesen hozzáférhető. Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk