rés a présen

„Nagy legós voltam”

  • rés a présen
  • 2021. január 6.

Interaktív

Berzsenyi Bellaagh Ádám, a Budaörsi Latinovits Színház igazgatója

rés a présen: Magyarország legfiatalabb színházigazgatója vagy és messze földről jöttél. Nem érzed magad ufónak emiatt?

Berzsenyi Bellaagh Ádám: Egy kicsit igen. Stockholmban jártam középiskolába, 2008-ban kaptam rendezői diplomát a londoni Drama Centerben, és utána jöttem haza a diplomarendezésemre. Jártam az SZFE-re vendéghallgatóként egy évig Babarczy László rendezői osztályába, ahol megismerhettem a kortársaimat. 2013-ban lettem Budaörsön művészeti vezető, Frigyesi András igazgató hívására, aki épp váltotta a korábbi vezetést. A Budaörsi Játékszínt átnevezték Budaörsi Latinovits Színházra, és teljes profilváltást hajtottunk végre. A harmadik évtől lett állandó társulat, és az ötödik év végére már eléggé látható volt, hogy milyen irányba akarunk továbbmenni. Túl voltunk néhány sikeres előadáson – Liliomfi (ifj. Vidnyánszky Attila), Sötétség hatalma (Alföldi Róbert) –, voltak izgalmas projektjeink a HOPPart Társulattal és Polgár Csabával, Pelsőczy Rékával, Lukáts Andorral, Forgács Péterrel. 2018-ban indultam az igazgatói posztért és miután elnyertem, folytattam, amit elhatároztunk, sőt, több rizikót mertem vállalni és nagyobb prioritást élveznek azóta a mára reflektáló darabok. Fontos számomra a társulatépítés, s nem színdarabot választok, hanem rendezőt, akinek tetszenek a művészi elképzelései.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.