Online színház

A történelem mellékszereplői

Grand Hotel Retromadár – Tompa Miklós Társulat

Színház

A hetvenes évek soha nem ért véget, örökké fog tartani, legalábbis a külvárosi panelblokkban. Nagyjából ezt állítja Radu Afrim új rendezése.

Hogy megértsük, miről is szól a Grand Hotel Retromadár, tudnunk kell, hogy létezett ennek egy előzmény-előadása, amelyet szintén Afrim rendezett Marosvásárhelyen. Kedves, bonyolult címe volt: Retromadár blokknak csapódik és forró aszfaltra zuhan. A hetvenes években játszódott egy külvárosi panelblokkban, és ahogy a címe, úgy az egész előadás különös volt. Díszletként egy háromemeletes panelház állt a színpadon, amelynek szobáiba bekukucskálhattunk, akár egy babaházba, mintha mi, nézők, ügynökök lettünk volna, akiket mások eseménytelen életének követésével bíztak meg.

A színpadkép – bár igen részletgazdag volt a kialakítása – a színes megvilágítástól pszichedelikus hatást keltett, a színészi játék pedig hangos volt és abszurd. Bár nem is olyan rég, 2017-ben a POSZT-on láttam azt az előadást, az az igazság, hogy ennél többet nem is tudnék belőle felidézni. Amire különben megvan a jó okom: a Retromadár első részében nem történt semmi megjegyezhető, nem volt története.

És lényegében ugyanez történik, pontosabban nem történik ebben a most online bemutatott második részben is. Az első rész kislány szereplője már felnőtt, írónő lett belőle, aki külföldről tér haza egy szerelmi csalódás után. Gyermekkorának helyszíne, a panelház mára hotel lett. Itt száll meg, találkozik gyermekkori önmagával, és közösen írni kezdenek. Közben szép lassan derül ki, hogy a könyv nem a hotelben látott emberek életéről készül, hanem épp ellenkezőleg: a hotel lakói azért és úgy léteznek, ahogy a könyvbe belekerülnek. Számos mikrotörténet, jellemrajz, túlbeszéltség, pátosz és abszurditás, mozdulatlanság. Az írónő regénye valószínűleg csapnivaló, de mást jelent mindez, ha nem csak a szavak állnak rendelkezésünkre, ha a Grand Hotel Retromadárt meg akarjuk jeleníteni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

A belülről bomlasztók

Fideszes alkalmazottak sopánkodnak, hogy ejnye, ejnye, nem vigyáz a Tisza Párt a szimpatizánsai adataira! A mostani adatszivárgási botrányt alaposan felhabosítva tálalja a kormánypárti közeg, a Tisza cáfol, hogy valóban kerültek ki valós adatok, de azokat más módon is beszerezhették fideszes körök.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le a figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.