Online színház

A történelem mellékszereplői

Grand Hotel Retromadár – Tompa Miklós Társulat

Színház

A hetvenes évek soha nem ért véget, örökké fog tartani, legalábbis a külvárosi panelblokkban. Nagyjából ezt állítja Radu Afrim új rendezése.

Hogy megértsük, miről is szól a Grand Hotel Retromadár, tudnunk kell, hogy létezett ennek egy előzmény-előadása, amelyet szintén Afrim rendezett Marosvásárhelyen. Kedves, bonyolult címe volt: Retromadár blokknak csapódik és forró aszfaltra zuhan. A hetvenes években játszódott egy külvárosi panelblokkban, és ahogy a címe, úgy az egész előadás különös volt. Díszletként egy háromemeletes panelház állt a színpadon, amelynek szobáiba bekukucskálhattunk, akár egy babaházba, mintha mi, nézők, ügynökök lettünk volna, akiket mások eseménytelen életének követésével bíztak meg.

A színpadkép – bár igen részletgazdag volt a kialakítása – a színes megvilágítástól pszichedelikus hatást keltett, a színészi játék pedig hangos volt és abszurd. Bár nem is olyan rég, 2017-ben a POSZT-on láttam azt az előadást, az az igazság, hogy ennél többet nem is tudnék belőle felidézni. Amire különben megvan a jó okom: a Retromadár első részében nem történt semmi megjegyezhető, nem volt története.

És lényegében ugyanez történik, pontosabban nem történik ebben a most online bemutatott második részben is. Az első rész kislány szereplője már felnőtt, írónő lett belőle, aki külföldről tér haza egy szerelmi csalódás után. Gyermekkorának helyszíne, a panelház mára hotel lett. Itt száll meg, találkozik gyermekkori önmagával, és közösen írni kezdenek. Közben szép lassan derül ki, hogy a könyv nem a hotelben látott emberek életéről készül, hanem épp ellenkezőleg: a hotel lakói azért és úgy léteznek, ahogy a könyvbe belekerülnek. Számos mikrotörténet, jellemrajz, túlbeszéltség, pátosz és abszurditás, mozdulatlanság. Az írónő regénye valószínűleg csapnivaló, de mást jelent mindez, ha nem csak a szavak állnak rendelkezésünkre, ha a Grand Hotel Retromadárt meg akarjuk jeleníteni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.