Belga nyúl

Cirque Invisible

  • - deres -
  • 2012. június 14.

Színház

Bútorlény, sárkány, ernyőállat, furcsa transzformációk, időn és formán kívüli világok. Kétszereplős cirkusz: Jean-Baptiste Thierrée és Victoria Chaplin több évtizede turnéznak ezzel az előadással. És igazság szerint, van is benne valami lassú, valami avíttas. Mégsem unalmas. Egy más rendszerben mozgunk, varázslatos kosztümök, (önmagukat leleplező) trükkös kellékek és vurstlizene útvesztőiben. Ahol néha azért lesokkol egy-egy szürreális óriásnyúl – nézőtéri pletyka szerint belga óriásnyúl – is.


Fotó: © Cirque Invisible

 

A cirkusz műfaja önkéntelenül visszakapcsol a gyerekkorhoz, bár ha bohóctrükköket, tökéletes illúziót vagy vérfagyasztó mutatványokat várunk, valószínűleg más társulatot kell keresni. Itt nem a testi erő (határainak) megmutatása a tét, sokkal inkább az ötletes jelmezekre épített jelenetek atmoszférája. Míg a férfi szereplő tipikus clownfigura, akinek sokat sejtető mosolya ragadós (és ez a mosoly nem szűnik meg az öngólos poénoknál sem); a női karakter átváltozóművész és (kötél)táncos: szemet gyönyörködtető, bizarr teremtések életre keltője, miközben hol arisztokrata kisasszonyra, hol mesebeli királylányra emlékeztet.

A Cirque Invisible így egy szemlélődőbb befogadói attitűdöt kíván, a kivárás nyugalmát, miközben a tekintet feloldódhat abban, ahogyan láthatatlanná válik egy táncos, ahogyan egy óriási kanna sétáltat egy bábost, vagy ahogyan nyulak, libák, galambok lepik el a teret. Mert bizony ellepik. Alapvetően jó érzéssel távozhat az egyszeri néző, bár a tapsvihar után színpadon „felejtett”, bóklászó nyúlhoz végül senki nem mer közeledni. Pedig egy kisebb gyerek ellovagolhatna a hátán, egészen az erőművészekig.

Trafó, június 2.

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.