Csuja Imre: „Bennem ez nem jelentkezik dilemmaként”

  • narancs.hu
  • 2017. november 29.

Színház

Elfogadná-e a Kossuth-díjat, és mivel borította ki a szüleit a nagy színész, akire nem nagy IV. Henrik koronája sem?

IV. Henrik az Örkényben, korrupt hivatalnok A Viszkisben. Köves Gábor interjúját holnap megjelenő lapszámunkban olvashatják. Egy kis ízelítő:

false

 

Fotó: Németh Dániel

Magyar Narancs: Egy állami díj elfogadása, de már egy díjra való felterjesztés is komoly dilemma elé állíthatja az embert.

Csuja Imre: Bennem ez nem jelentkezik dilemmaként. Az idén is felterjesztettek Kossuth-díjra, ahogy tavaly és tavalyelőtt is. Ilyenkor mindig megkérdezik, hogy átveszem-e, én meg mindig mondom, hogy igen. Ez egy szakmai díj, amit történetesen mindig az aktuális kormány tagjai adnak át. Nem kérdés, hogy átveszem. Persze ehhez az is kell, hogy megkapjam. Eddig is átvettem a díjakat, az Érdemes Művész díjat is, mint ahogy mások is átvették.

MN: IV. Henrik egy nagycsaládos uralkodó. A saját családi hátországából is vitt bele valamit?

CSI: Hogyne. Sokszor az apám is úgy acsarkodott velem, ahogy Henrik acsarkodik a fiával, a herceggel. Vagy ahogy én acsarkodom a felnőtt fiammal, aki már 27 éves. Nekünk is megvoltak a hasonló vitáink, persze nem vertem meg, ahogy Henrik ellátja a fia baját. Apám legfőbb konfliktusa velem szemben az volt, hogy én mindenáron színésznek akartam tanulni, ő viszont el sem tudta képzelni, hogy egy hajdúnánási gyerek bekerülhet a főiskolára a rengeteg jelentkező közül. Tanárnak már jobban el tudtak volna képzelni, jelentkeztem is a Kossuth egyetemre Debrecenben, de a nagy tiszteletnek örvendő vizsgáztató urakat csak a versmondásommal nyűgöztem le. Akkor már biztos volt, hogy nem vesznek fel, de mivel mondtam, hogy színész akarok lenni, megkértek, szavaljak nekik. Nagyon tetszett a kis rögtönzött műsorom, sok szerencsét kívántak a továbbiakhoz. Így nem lettem tanár.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.