IV. Henrik az Örkényben, korrupt hivatalnok A Viszkisben. Köves Gábor interjúját holnap megjelenő lapszámunkban olvashatják. Egy kis ízelítő:
| ||
Magyar Narancs: Egy állami díj elfogadása, de már egy díjra való felterjesztés is komoly dilemma elé állíthatja az embert.
Csuja Imre: Bennem ez nem jelentkezik dilemmaként. Az idén is felterjesztettek Kossuth-díjra, ahogy tavaly és tavalyelőtt is. Ilyenkor mindig megkérdezik, hogy átveszem-e, én meg mindig mondom, hogy igen. Ez egy szakmai díj, amit történetesen mindig az aktuális kormány tagjai adnak át. Nem kérdés, hogy átveszem. Persze ehhez az is kell, hogy megkapjam. Eddig is átvettem a díjakat, az Érdemes Művész díjat is, mint ahogy mások is átvették.
MN: IV. Henrik egy nagycsaládos uralkodó. A saját családi hátországából is vitt bele valamit?
CSI: Hogyne. Sokszor az apám is úgy acsarkodott velem, ahogy Henrik acsarkodik a fiával, a herceggel. Vagy ahogy én acsarkodom a felnőtt fiammal, aki már 27 éves. Nekünk is megvoltak a hasonló vitáink, persze nem vertem meg, ahogy Henrik ellátja a fia baját. Apám legfőbb konfliktusa velem szemben az volt, hogy én mindenáron színésznek akartam tanulni, ő viszont el sem tudta képzelni, hogy egy hajdúnánási gyerek bekerülhet a főiskolára a rengeteg jelentkező közül. Tanárnak már jobban el tudtak volna képzelni, jelentkeztem is a Kossuth egyetemre Debrecenben, de a nagy tiszteletnek örvendő vizsgáztató urakat csak a versmondásommal nyűgöztem le. Akkor már biztos volt, hogy nem vesznek fel, de mivel mondtam, hogy színész akarok lenni, megkértek, szavaljak nekik. Nagyon tetszett a kis rögtönzött műsorom, sok szerencsét kívántak a továbbiakhoz. Így nem lettem tanár.
