Tánc

Fehér Ferenc: The Station

  • - sisso -
  • 2017. november 26.

Színház

Fehér Ferenc: The Station című új előadása két magára hagyott, bezárt, valami szörnyűséget túlélő fiúgyerekről mesél. Kizárólag mozdulatokkal, és ahogy azt Fehértől, a hazai kortárs tánc Kaspar Hau­serétől megszokhattuk, öntörvényűen, a saját, különleges fizikumára szabott rend szerint. Kezdettől a gépiessé fajuló, szabálytalan táncot csodálhattuk darabjaiban, amelyen keresztül többé vagy kevésbé betekintést engedett a mélyebb lelki bugyrokba is, olykor humort sem nélkülözve. Ebben az előadásban viszont jó széles ablakot nyit a sötét titkokra, és hagyja a nézőt belezuhanni egy szürreálisan nyomasztó, kafkai világba, ahol nagyítóval kell keresni az iróniát. A szürkületi zónából, egy teljesen egyszerű színpadképből indít a Mikó Dáviddal közös duó – fénykör, füst, sötét –, monoton mozdulatokkal, egyszerű, de elképesztő tempójú talajkombinációkkal érzékeltetve az idő múlását egy metaforikus állomáson, megállókkal a gyerekkor és a felnőtté válás között. A „testvérpár” a közösen elszenvedett traumák különféle feldolgozási stációit mutatja fel duókban és szólókban: egymásrautaltságukat, kitörési próbálkozásaikat, pusztító párharcaikat hátborzongató tempóban. A kontakttechnika egy sajátos válfaját vegyíti a keleti harcművészetek kivonatával, el-eltünedezve, majd újra felbukkanva a ködös fényfolyosókban. Ami különleges, hogy Fehér szinte mágikus fizikai jelenléte nem nyomja el a fiatalabb társét, de pont emiatt lehetett volna Mikóból egy kicsit több. Viszont a transzig pörgették a tempót, mielőtt eltűntek, mint a pályaudvaron az ütközőket átszakítva keresztülrobogó gyorsvonat.

MU Színház, október 13.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.