Színház

Ritkaság az olyan opera, ahol a címszereplő csupán a második felvonás végén jelenik meg a színpadon – pláne, ha amúgy már az első felvonásban is játszik.

A színházi műszak arisztokratái, rajtuk múlik, látható-e mindaz, amit a többi kolléga kitalált. Szeretik a sötétet, de a fejükben százhetven lámpa van.

Közhely, hogy a magyar közönség túlságosan jól nevelt, a vastaps a mániája, s az előadásokat legfeljebb köhögésével zavarja meg. Pedig azért akadt az elmúlt két évszázadban néhány zajos botrány, annak bizonyságául, hogy tán nem is olyan nagy baj, ha jámbor a publikum.

Feloszlatja társulatát a nemzetközileg is elismert rendező, Bodó Viktor. A Szputnyik Hajózási Társaság csődje vészjelzés is: a szakértelem és a stratégia hiánya, a politikai kegyeltek támogatása és az elvonások miatt újabb társulatok következhetnek.

Nem pályázik újra Bálint András: harminc év után jövő év elejétől új igazgatója lesz a Radnótinak – nem tudhatni, csak sejthetni, kicsoda. A színes múltú, markáns profilú intézmény biztosan változni fog. A függetlenek nyomorúsága, a szakmai szolidaritás teljes hiánya a kőszínházakra is hatással van és lesz.

A miskolci képviselő-testület szerdai rendkívüli közgyűlésén azonnali hatállyal felmondott a 2012-ben öt évre kinevezett, a szakma és a közönség köreiben is sikeres színházat vezető, amúgy az MMA rendes tagjának választott Kiss Csabának.

Hét év után befejezi működését a külföldön és itthon is elismert független színházi társulat, a Szputnyik Hajózási Társaság. A művészeti vezető azt mondja: a döntésük tragikus volt, de megfontolt.

9 év után új darabbal állt elő a britek leghíresebb kortárs drámaírója. A The Hard Problem kulisszatitkairól, a beépített ügyelőkről és a sajtó csalafintaságairól beszélgettünk.

Tényleg a másik színészre nézz haraggal a színpadon, ne csak egy szerepre, de azért tudd, hogy nem akarod megölni – mondja a Maladype színésze, akivel szemüket meregető idiótákról és kutyák halálhíréről is beszélgettünk.

Az első pillanatban – amiben sajnos nem figyelünk eléggé, mert olyan „még nem kezdtük el, de elkezdtük” típusú, s ilyenkor a néző még nem fókuszál, nincs benne a színpadi dolgokban – úgy tűnik, izgalmas előadás elé nézünk, ami valahogy párbeszédet kezdeményez a Brecht-hagyománnyal. Elek Ferenc még civilben azon civakodik, lamentál, hogy egy dalt, vélhetőleg az ő szerepének dalát mindig kihúzzák, aztán sértődötten hátramegy – és azt a dalt tényleg nem is fogják elénekelni. A jelenet nem elég természetes, valahogy hiányzik a színházi próbák civil televényszerűsége, van valami gyanús megrendezettség, ahogy a színészek igazgatják ruháikat, és úgy tesznek, mintha.

Hajléktalanok művei alapján készült Az egyetlen hajléktalan című opera, melyet május 29-én mutatnak be a Duna Palotában. Az előadás teljes bevételét a fedél nélkül élőkre fordítják. A magyar zeneszerző-projektgazdával beszélgettünk a zeneműről, az ügyről és a hajléktalanságról.

Legutóbbi előadásában saját, meztelen testére írhatták rá a nézők, amit a magyar értelmiségnek üzennek. Külföldön elismerik, itthon a hatóságok zaklatják, mégsem adja fel, például Faustot rendez a Katonában. De nem szeretné színházi emberként befejezni az életét.