Színház

Színész, bohóc, drámapedagógus. A társadalom perifériáján élők, a kirekesztettek szószólója. A független szcénából indult, a Krétakör alapítója, az Arvisura és a Merlin volt tagja. Fulbright-ösztöndíjjal került Amerikába, s szerzett színházi mesterdiplomát. 2010-ben létrehozta a Bohócok a Láthatáron nevű csoportot, s velük járja Magyarország elmaradott vidékeit. Most épp a nyári turnéjukra gyűjtenek: a Banyamosoda című gyerekelőadást szeretnék eljuttatni öt hátrányos helyzetű kistelepülésre.

Nagy valószínűséggel változni fog a színházvezetői kinevezések módja: egyszerűsödik, úgymond.

Einstand lesz holnap.

Csak egyszer, méghozzá virágvasárnap kerül nagyszínpadra e modern passiójáték slágerekkel, sztárokkal, seregnyi táncossal. Miért kell ma elővenni a Bibliát, miért vágyunk közösségi élményekre, és milyen a személyes viszonya a hithez – kérdeztük a rendezőtől.

Miért nem állt a jeles színművész egyetlen párt mellé sem?

A legerotikusabb és legbrutálisabb drámájának tartják. Legalább négy szerelmes pár kergetőzik itt, de a csúcsponton a legállatibb ösztönök is elszabadulnak – vágytól űzötten a hősnő egy szamárra veti magát. Nehéz durvább és megalázóbb helyzetbe hozni nőt. És állatot. A kutatók tudni vélik, Shakespeare azért választott éppen szamarat e szerepre, mert a hiedelem szerint övé a legnagyobb fallosz. A dolgok elcsitulnak, a párok vissza- és elrendezőnek; a darabban sokat álmodnak és rémségeket; nem könnyű, habos játék ez. S ehhez még hozzájön a drámairodalom legtermékenyebb betétdarabja, az „amatőr” színészekből álló csapat, amely végre nagyot dobbanthat, és a hármas esküvőn előadhatja remek színjátékát.

Érzékenységüket perverzitásnak, üdítően friss szemléletüket pimasz provokációnak, az improvizációikból kimentett, különleges nyelvezetüket kódolhatatlan káosznak is magyarázták már. Ismerős tendenciák, hiszen minden kornak és műfajnak megvan a maga radikálisan újat akaró csapata. A punk nem halott, viszont nem is akar tetszeni, a legkevésbé pedig tetszelegni. Megkérdőjelezni akar dolgokat, kiengedni a szellemet a palackból, megmutatni azt, aminek mások szerint nem volna ildomos látszania.