„Akiknek nem hallatszik a hangjuk” – Feuer Yvette, Bohócok a Láthatáron

Színház

Színész, bohóc, drámapedagógus. A társadalom perifériáján élők, a kirekesztettek szószólója. A független szcénából indult, a Krétakör alapítója, az Arvisura és a Merlin volt tagja. Fulbright-ösztöndíjjal került Amerikába, s szerzett színházi mesterdiplomát. 2010-ben létrehozta a Bohócok a Láthatáron nevű csoportot, s velük járja Magyarország elmaradott vidékeit. Most épp a nyári turnéjukra gyűjtenek: a Banyamosoda című gyerekelőadást szeretnék eljuttatni öt hátrányos helyzetű kistelepülésre.

Magyar Narancs: A Bohócok a Láthatáron Csoport azzal a céllal alakult, hogy kulturális élményhez juttasson hátrányos helyzetű gyerekeket. Az ifjúsági és fórumszínházi előadásokkal viszont szélesebb társadalmi rétegeket kívántok megszólítani.

Feuer Yvette: Eleinte valóban csak a gyerekközönséget céloztuk meg, nagyon sokat jártunk hátrányos helyzetű közösségekbe. Aztán fontosnak éreztem, hogy a középiskolai korosztályt is megszólítsuk, és hogy olyan emberekről szóljunk, akiknek nem hallatszik a hangjuk. 2015-ben mutattuk be Edward Bond kortárs angol drámaíró Ablak című darabját egy diszfunkcionális családról. A Kiállok érted! már saját fejlesztésű darab a K.V. Társulattal koprodukcióban, a fiatalkorú-prostitúcióról szól egy lány történetén keresztül. Ez is tabu téma, legfeljebb azok tudnak róla, akiket közvetlenül érint, meg jó esetben a szociális munkások. Ezt a projektet és az első fórumszínházi kísérletünket, a Mátyás, a nem királyt is a Norvég Civil Támogatási Alap segítségével hoztuk létre. Utóbbit a Borsod megyei Lakon, egy drámatábor során készítettük el csereháti gyerekekkel. Ebben az iskolai környezetben játszódó történetben Matyi egy elnyomott kisfiú, aki sem a nagyobbakkal, sem a családjával szemben nem tud kiállni magáért. A Bánkitó Fesztiválon és a Stúdió K-ban is játszottuk, utána önerőből még folytattuk a részt vevő gyerekek iskoláiban.

false

 

Fotó: Sióréti Gábor

MN: A civil szféra elleni kormányzati össztűz mennyire érinti a színház keretein túlmutató tevékenységeteket?

FY: Soha nem volt olyan jó dolgunk, mint amikor a „bűnös” Soros György, a Nyílt Társadalom Intézet támogatott minket két éven keresztül. Közel száz előadást tudtunk elvinni Borsod megyébe. Aztán Barcelonába tette át a székhelyét az alapítványnak az a része, ahova mi pályáztunk. Szerencsére addigra megkaptuk az előadói regisztrációs számot, és a működési pályázaton nyertünk. Idén is megkaptuk a tavalyi összeget, ha felszabadulnak további források, plusztámogatást kapunk. Emellett folyamatosan pályázunk, az NKA-hoz, az Emmihez és minden országos forgalmazási pályázaton indulunk. Az így nyert támogatásból viszünk ingyenesen előadásokat többnyire Borsodba, Hajdú-Bihar, Baranya, Nógrád megyébe. Nemrég indítottunk egy adománygyűjtési kampányt, a kicsiknek szóló zenés, bábos új gyerekdarabunkat, a Marczibányi téren havonta egyszer játszott Banyamosodát szeretnénk eljuttatni öt hátrányos helyzetű településre Berettyóújfalu térségében. Az előadások után foglalkoztató programot tartunk az önkénteseinkkel a gyerekeknek.

MN: Amerikában bevett hagyománya van a fundraisingnek. Mennyire tartod ezt megvalósíthatónak itthon?

FY: Amerikában az egyéni és a vállalati támogatás tartja fenn a kultúrát. Nincs pályázati rendszer, sem állami támogatás. Akármennyit is szidjuk a hazai viszonyokat, jó dolog, hogy létezik működési támogatás, ami alapvetően fenntartja a kultúrát. Eddig kétszer szerveztünk gyűjtést, egy téli turnénkat és a Mátyás, a nem király iskolai előadását is így hoztuk létre.

MN: Valamiféle hidat képeztek a független társulatok és a civil szervezetek között. Érzékelsz szakmai szolidaritást?

FY: Tagjai vagyunk a Független Előadó-művészeti Szövetségnek, ami szuper szervezet, jogi képviseletet és tanácsot adnak. Sok koprodukciónk van. A Kerekasztal szakmai tapasztalata, pénzügyi háttere segít olyan előadások fenntartásában, mint A hetedik égig. A Bond-darabot a Trafóban mutattuk be, Az Űr-Zűrt a Tháliában. Az új előadásunkat a IX. kerületi önkormányzat épületében próbáljuk, az Ablakot a Gólemben játsszuk. Állandó helyünk nincs, ezért többfelé próbálunk, és van olyan előadás, aminek otthon a pincében, a padláson tárolom a jelmezeit, a díszleteit.

MN: Hangsúlyosabb fővárosi jelenlétre törekedtek?

FY: Az előadásaink 44 százalékát így is vidéken tartjuk, de valóban jobban jelen vagyunk Budapesten. A személyes igényeimből is fakad, szeretném, hogy az ismerőseim, szakmabeliek is lássanak minket. A problémák, amiket feszegetünk, nem csak a vidéken élőket érintik. Lehet, hogy egy budapesti elit gimnáziumba járó diák életében másként jelenik meg a drog vagy a függés, a felnövés problémája, de őt is érinti. És ha találkozik egy iszonyú nyomorban élő család történetével, érzékennyé válhat iránta.

MN: Akár olyan értelemben is lehet átjárás a két világ között, hogy polgári közegben nevelkedett fiatalokat összehoztok a cigánytelepen élő kortársaikkal?

FY: A múltkor egy gimnáziumban játszottunk, és odajött egy kislány, hogy szeretne kapcsolódni a munkánkhoz. A vidéki turnékra mindig keresünk önkénteseket. Az igénynek azonban a fiatalok részéről kell megfogalmazódnia. Álmodozom arról, hogy testvérosztályokat hozzak össze a budai kerületekből és Ózdról.

MN: Másutt is igényt tartanak a terepismeretedre?

FY: Általában akkor hívnak fel, ha roma szereplőket keresnek színházba vagy filmbe, vagy ha tanulmányi ösztöndíjat adnának roma fiataloknak.

MN: A saját színészi ambícióid háttérbe szorulnak?

FY: A filmezés hiányzik az éle­temből, holott nagyon vágyom rá. Lubickolok a Bohócok előadásaiban, a legkomolyabb szerepem az Ablakban van, egy drogfüggő anyát játszom. Rengeteg időt vesz igénybe a társulat fenntartása, kevés energiám marad arra, hogy „mutogassam” magam. De elképesztő szabadság, hogy azt csinálom, amit szeretek. Nem a hagyományos értelemben vett színjátszás ez mindig, és van, hogy színészileg olykor nem elégít ki, viszont a témák, az újfajta forma nagyon is érdekel. Hiszek abban, hogy ma már minél közvetlenebbül és személyesen lehet megszólítani a nézőket.

MN: Közelről látod az emberi sorsokat, a nyomort. Gondolom, ezek akkor is veled maradnak, amikor hazajössz Budapestre.

FY: Hogyne érintene meg a nyomor, a kilátástalanság, a lemaradás! Pár családot támogatok Ózdon, Gyöngyöspatán. Nemrég hívott fel az egyik anyuka. Külső segítség nélkül megugorhatatlan számára, hogy megnézesse a fájós derekát vagy felhozza kórházba Budapestre az örökletes betegségben szenvedő gyerekeit. Ismerek civileket, egyesületeket, közösségeket, akikben sok a segítőkészség, de százszor ennyire lenne szükség. Az állam nem látja el ezt a funkciót, sőt sokszor kifejezetten ellenséges. Ózdon például, ahova rengeteg programot viszünk, az egyik iskola igazgatónője besegít több szegény roma családnak. A környezetemben is van legalább tizenöt ember, akire lehet számítani. Ha kiírom a Facebook-oldalamra, hogy orvosi vizsgálatra kell tízezer forint, két napon belül összejön.

Figyelmébe ajánljuk

Eldobott aggyal

  • - ts -

A kortárs nagypolitika, adott esetben a kormányzás sűrű kulisszái mögött játszódó filmek, tévésorozatok döntő többsége olyan, mint a sci-fi, dolgozzék bármennyi és bármilyen hiteles forrásból.

Nemes vadak

Jason Momoa és Thomas Pa‘a Sibbett szerelemprojektje a négy hawaii királyság (O‘ahu, Maui, Kaua‘i és Hawai‘i) egyesítését énekli meg a 18. században.

Kezdjetek el élni

A művészetben az aktív eutanázia (asszisztált öngyilkosság) témaköre esetében ritkán sikerül túljutni egyfajta ájtatosságon és a szokványos „megteszem – ne tedd meg” dramaturgián.

A tudat paradoxona

  • Domsa Zsófia

Egy újabb dózis a sorozat eddigi függőinek. Ráadásul bőven lesz még utánpótlás, mivel egyelőre nem úgy tűnik, mintha a tucatnyi egymással érintőlegesen találkozó, egymást kiegészítő vagy egymásnak éppen ellentmondó történetből álló regényfolyam a végéhez közelítene: Norvégiában idén ősszel az eredetileg ötrészesre tervezett sorozat hatodik kötete jelenik meg.

Törvény, tisztesség nélkül

Hazánk bölcsei nemrég elfogadták az internetes agresszió visszaszorításáról szóló 2024. évi LXXVIII. törvényt, amely 2025. január 1. óta hatályos. Nem a digitális gyűlöletbeszédet kriminalizálja a törvény, csak az erőszakos cselekményekre felszólító kommentek ellen lép fel.