Gedeon József 1995-től tavaly novemberi haláláig vezette a Gyulai Várszínházat. Súlyos betegsége miatt az önkormányzat még a 2016/17-es évad elején Gedeon közvetlen munkatársát, Varga Mariannát bízta meg ügyvezetőnek – ő az új igazgató színre lépéséig, 2017. április végéig felel(t) a színházért.
A gyulai önkormányzat januárban döntött pályázat kiírásáról, az ügyvezetői és színházigazgatói munkakör egyszemélyű betöltésére. Görgényi Ernő fideszes polgármester ennek kapcsán hangsúlyozta, hogy fontosnak tartja megőrizni a Várszínház koncepcióját, értékeit, hagyományait. A poszt betöltésére jelentkezőktől nem várja el, hogy „teljesen felforgassák, új alapokra helyezzék” az eddig kialakított struktúrát és működést, de „némi finomhangolást” lehetségesnek tart, befogadhatóbb előadásokat szeretne. Helyi értelmiségiekkel beszélgetve pedig arra jutott, hogy szerencsés lenne helyben élő vezetőt választani. Görgényi persze nem csak helyiekkel cserélt eszmét a Várszínház leendő vezetőjének személyéről, de Vidnyánszky Attilával is többször konzultált. Gedeon József temetésén Vidnyánszky is beszédet mondott, aki az egykori vezető méltatása mellett arra is utalt, hogy nemigen lát a magyar színházi mezőnyben senkit, aki betölthetné utána e kiemelt posztot. Azóta úgy tűnik, Vidnyánszky rendesebben körülnézett, és ha színházi embert nem is, de olyat, aki szívesen vállalná a feladatot, mégiscsak talált.
Az április 15-i határidőig tudomásunk szerint három érvényes pályázatot nyújtottak be: Varga Marianna megbízott ügyvezető, Elek Tibor irodalomtörténész, kritikus, a Bárka folyóirat főszerkesztője és Csurulya Csongor színész, rendező, a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház művészeti vezetője.
Döntés április 27-én, a csütörtöki önkormányzati ülésen születik. A 9 fős szakmai bizottság úgy tudjuk, Varga Mariannát és Elek Tibort javasolja a képviselő-testületnek.
| A szakmai bizottság tagjai: az előadó-művészeti bizottság részéről Árkosi Árpád rendező, dr. Kolosi Tamásné Zimányi Zsófia, a Rózsavölgyi Szalon művészeti vezetője, Kosztolánczy Gábor, a Müpa gazdasági és értékesítési vezérigazgató-helyettese, Vidnyánszky Attila rendező, a Nemzeti Színház igazgatója, a Magyar Teátrumi Társaság elnöke, Laklóth Aladár, az Emmi delegáltja, Szatmári Mihály, a Várszínház üzemi tanácsának megbízottja, Mihályi Győző reprezentatív szakszervezeti tag, a munkáltatótól Kónya István ágazatért felelős alpolgármester és Durkó Károly elnök, oktatási és kulturális bizottság. |
A gyulai színházi ügynek nincs túl nagy visszhangja, azt is mondhatnánk, hogy semekkora sincs:
a szombathelyi botrány után szép csendben
folyik. Egyik pályázatot sem hozták semmilyen formában nyilvánosságra. A pályázók közül Elek és Csurulya kérték, hogy a pályázatot zárt ülése(ke)n tárgyalják. Vajon miért?
Megkerestük mindhárom pályázót, nyilatkozzanak ambícióikról, Elek Tibor kis türelmet kért, mert „a döntési folyamat kezdetén nem áll módomban beszélni a helyzetről, a pályázatomról”, a döntés után, amennyiben ő lesz az illetékes, ígérte, hogy rendelkezésünkre áll. Varga Marianna írásban kérte a kérdéseinket, amelyekre azonban máig sem sikerült válaszolnia. Csurulya Csongor ma annyit közölt, hogy „erkölcstelenség és tiszteletlenség lenne úgy a pályázókkal, mint a testülettel, illetve bizottságokkal szemben bármilyen reakció” a holnapi döntés előtt – e közlés értelmezésén még dolgozunk.
A lapunk birtokába jutott pályázatokból
kirajzolódik, hogy egyik bátrabban igazodik a vélt vagy valós elvárásokhoz, mint a másik. Csurulya pályázata kissé önismétlő, Varga Mariannáé viszont nagyon kompakt, de nem különösebben érdekes, míg Elek Tiboré igen rövid (minden nyilatkozattal, csatolmánnyal együtt mindössze 20 oldal), és inkább szól önéletrajzának irodalmi vonulatáról, mintsem a Várszínházról. Elek Tibor azt írja: „feltámasztó hagyományt látok a történelmi drámák várszínházi bemutatásában is. Közép-Európa egyetlen épen maradt síkvidéki téglavára, annak reneszánsz udvara ma is kiált a történelmi előadásokért. Nem feltétlenül a hatalomnak üzenő parabolikus, áltörténelmi játékokért, mint amilyen a hetvenes, nyolcvanas évek előadásainak többsége volt, de történelmi korokat megidéző, történelmi problémákat újraszituáló, történelmi hősöket újraértelmező, korszerű, mai előadásokért, amelyek készülhetnek ismert vagy kevésbé ismert darabok felújításával, vagy akár kortársi művekből.” Varga Marianna a befogadó- és projektszínházként működő Gyulai Várszínházról – amely nyáron leginkább a Shakespeare-fesztiválról ismert, ősszel és tavasszal pedig az úgynevezett Kamaratermi szezonjáról – így ír: „Napjainkban a fesztiválok a legpiacképesebb kulturális »áruk« közé tartoznak, és így komoly szerepet töltenek be az értékek tömegekhez történő eljuttatásában, az új művészek felkarolásában. A Gyulai Várszínház nyári fesztiváljai a helyi kultúra és szokások megerősítését szolgálják, és lehetőséget adnak a közösségek saját és környékbeli művészek támogatásában és előremozdításában, továbbá lehetőséget teremtenek egy rövid ideig tartó, magas színvonalú művészeti alkotómunka számára.” Csurulya Csongor szerint: „Kultúrába fektetni bátorság kell, de tapasztalatom szerint azok a közösségek, társadalmak, amelyek ezt meg tették (sic!), igazi szellemi és egyúttal gazdasági virágzásnak indultak. Elég, ha csak az ókori görög társadalmat említem.”
Az érvényes pályázatok mellett
az aspiránsoknak szakirányú felsőfokú végzettséggel és legalább ötéves szakmai gyakorlattal kell rendelkezniük. Ez azért is fontos, mert a korábbi pályázatok jól mutatják, hogy e kitételnek bizony nem mindig sikerül megfelelni – gondoljunk csak a szombathelyi esetre. Éppen ezen akar változtatni a kormány Hoppál Péter kultúráért felelős államtitkár legutóbbi közlése ismeretében, hogy még egyszerűbb legyen a haverokat a megfelelő székekbe ültetni. A szakmai bizottság által a tisztségre javasolt Varga és Elek esetében (és persze Csurulyáéban is) úgy tűnik, úgy-ahogy teljesül e feltétel. Varga Marianna színháztörténet szakos bölcsész, és épp 5 évet dolgozott Gedeon József mellett a Várszínházban. Elek Tibor magyar nyelv és irodalom–történelem szakos középiskolai tanári diplomával rendelkezik, és 2008 óta a békéscsabai Jókai Színház alkalmazottja, már úgy, hogy az általa szerkesztett Bárka folyóiratot a békéscsabai színház adja ki. Elek azt írja a pályázatában, hogy részt vesz „a színház szakmai tevékenységében is drámaíró versenyek, drámaíró pályázatok, különböző irodalmi és színházi estek megszervezésében, lebonyolításában, a színház kiadványainak szerkesztésében”, s ezt készséggel el is hihetjük, de nevét a színház honlapján hiába kerestük.
Varga Marianna, Csurulya Csongor és Elek Tibor is békéscsabai lakos. Varga a Gyulai Várszínház működését, annak dolgozóit, partnereit évek óta ott dolgozóként jól ismeri, ezt az évadot pedig minden jel szerint különösebb nehézség nélkül szervezte meg. Csurulya tapasztalt színházi személy, Elek pedig színházközeli embernek vallja magát, és úgy tudni: Vidnyánszky Attila embere.
Színházi és helyi forrásaink szerint meglepő lenne, ha nem Vidnyászky Attila jelöltje kerülne ki győztesként a csütörtöki képviselő-testületi ülésen. Az ülés zárt lesz, de utána rögtön kiderül, vajon ezúttal Gyulán összejött-e a magyar színházi élet nagy területfoglalójának terve.
