szabadkai Kosztolányi Dezső Színház évad- és Desiré fesztiválnyitó előadását Kokan Mladenović vendégrendezte. Majakovszkij nagy ívű, futurista programverse az alap. 1909-ben a költőt tíz hónapra elítélték a Forradalom tíz üzenetének közzétételéért. Az 1917-es forradalom tíz napján tíz választ is adott az üzenetekre, amelyeknél tízszer tíz év után sincs jobb üzenet bármely forradalom számára. A Kosztolányi színészei: Béres Márta, Kiss Anikó, Kucsov Borisz, Mészáros Gábor, Mikes Imre Elek és Nagyabonyi Emese hardcore formában adják át az üzeneteket. Először szürke munkásruhában, a nézőket terrorizálva, majd rózsaszínben, száraz kenyereket arannyá változtatva a képzelőerejükkel egy gegparádé közepette. Komor, abszurd jelenetben két fiatal kivégzését mesélve felhívják a figyelmet arra, hogy forradalomnak kéne kitörnie, ha az állam bebörtönzi vagy elüldözi a fiatalokat. A Pampers-show-ban az új kor sztahanovistáiról esik szó, akik kibírják a futószalag mellett vizelés nélkül, Tájkun fiának története meg egy multimédiás betét a gazdag üzletember fiáról, akit viszont nem ítéltek el részeg gázolásért. A szólásszabadság kapcsán az angazsált színházat és benne magukat ostorozzák. Béres Márta one woman show betétje parádés, és meghökkentő a trágár fenyegetésetűd is, mintha valami új rapballada volna, de kiderül, hogy valóság, hisz Szabadka polgármestere fenyegette meg így politikai ellenfelét egy hangfelvétel szerint. Nem lettek következményei, ahogy semminek nincsenek. Ismerős? Ebben az előadásban az alkotók nem gyávák, teli torokból üvöltenek, míg ti hallgattok, emberek!
Figyelmébe ajánljuk
Fél disznó
A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?
Ketten a gombolyagok közt
Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépéseit viszi színre.
Kinek nevét párás üvegre írták
Hogy Alfred Hitchcock életműve – különös tekintettel az ún. nagy műveire – hogyan öregedett, az nyilván hitviták terepe.
Dinnyék közt a gyökér
Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.
Ebben nem lesz dicsőség
Talán az izraeli „béketeremtés” sikere, illetve az azt követő frenetikus, globális, és Donald Trump személyes béketeremtői képességeit külön is hangsúlyozó ünneplés sarkallta az elnököt arra, hogy ismét feltűrje az ingujját az ukrajnai rendezés érdekében, és személyes találkozóra siessen Vlagyimir Putyinnal.
Legyetek gonoszok!
Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.
Milyen Putyin érkezik a magyar fővárosba, és mit akar elérni a Trumppal való találkozóval?
Elkenték
Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.
Vadászok, kergetők, árulók
Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.
„Vegyük a következő lépcsőfokokat”
A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.
Mi van a fájdalmon túl?
A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.
Az esendő ember felmutatása
Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.