Színház

Günter Grass: Bádogdob

  • Adorjáni Panna
  • 2017. február 26.

Színház

Hegymegi Máté rendezése a II. világháború küszöbén felnőni nem kívánó fiú élettörténetét mutatja be, aki hároméves korában leugrik a pince kilencedik lépcsőjéről, és azután többet nem nő, helyette viszont annál többet dobol és mond nemet. Az ellenkezés és elfordulás kezdetben gyermeki játék, de a világháború kitörésével egyre komolyabb problémává válik: Oskar erőszakos és önfejű férfivá válik, aki bármit beáldozna azért, hogy megmaradhasson saját kitalált világában. Az előadás egyfelől a visszaemlékezés és történetmesélés konvencióját használja (Elek Ferenc a közönséggel közvetlenül beszél), másfelől a lélektani realista játékmódot keveri az asszociáción alapuló, ám lineáris dramaturgiával és játékos vizualitással. A kicsit hosszú, de élvezetes produkciót tekervényes, de könnyen követhetőre megírt történet és a játszók közös munkája tartja össze. A Bádogdobban nem érünk el a történet végére, vagyis a mesélő és a játszó soha nem ér ténylegesen össze: a visszaemlékező arcát fájdalom torzítja, testében görcs és feszültség, de a fiatal Oskar, akit Dér Zsolt játszik, üde és feszes, az ő testében koreográfia a trauma. A másféle perspektíva az emlékezésben, az előadást szervező struktúrában is megjelenik: megszépülnek, elidegenednek a történések, és szépek és elrajzoltak a történetet eljátszók is. A felnőni nem kívánó gyermek mesébe illő története pillanatokra komorodik csak el, a fantasztikum gyönyörűsége többnyire legyőzi a mentálisan súlyos beteg vagy meghasonult férfi felkavaró történetét. Úgy érzékelem, hogy ott húzódik az elbűvölő, ám rideg szépség mögött az indulattal teljes és feldúlt mondani akarás, de nincs rá nyelv, nincsenek rá mondatok. Értékelendő a hozzáértésről tanúskodó forma és a profi csapatmunka, de a színházi gondolkodás kissé unalmas, meglepetésektől mentes.

Katona József Színház, 2016. de­cember 22.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.