Szeretettel, kritikával és némi megszállottsággal járjuk körül emberi kapcsolódásaink gyenge pontjait – ahogy ez a társulatalapító Fülöp László táncdarabjaira jellemző. Ebben a formációban két éve dolgozik, eddig duókat és triókat koreografált, ám ezúttal hat táncost mozgat: korábbi, Lábán-díjas előadása két táncosával, Biczók Annát és Cuhorka Emesét, valamint Furulyás Dórát, Kelemen Patrikot, Marcio K. Canabarrót és Varga Csabát.
Fülöp most is azzal foglalkozik, hogyan lehet a lelki dolgokról a tánc nyelvén beszélni, és a fizikus Erwin Schrödinger népszerű, kvantumfizikai értelemben egyszerre élő és halott macskája ihlette meg, akiről ugyebár nem tudhatjuk, hogy megölte-e a sugárzás, amíg ki nem nyitjuk a dobozt. Az élő és holt macskákat alakító táncosok élve boncolják önmagukat, saját és a másik létezésével kapcsolatos kételyeiket és a közöttük tévelygő Timothyt. Őrült társaság, különböző táncnyelveken beszélnek, próbára teszik egymás és a közönség idegeit, illetve nevetőizmait. Utóbbi egyébként mindig lenyűgöz, hogyan lehet az, hogy a kortárs tánc egyfolytában mosolyog. Talán úgy, hogy ennek az új generációs táncos csapatnak jó értelemben véve hiányoznak a színpadi gátlásai. Úgy használják a verbalitást is, hogy bár érthető az angol beszéd, de csak úgy értelmezhető, ha a mozdulatok is láthatók, hiszen azokból jön, azokból táplálkozik. Dinamikus, filozofikus testkabaré.
Trafó, január 22.
