Színház

Hagyjuk a melodrámát!

Ernest Thompson: Aranytó

Színház

Nemhiába méltatják annyian Szent Páltól Müller Péterig, a szeretet valóban csodákra képes.

Különösen az évtizedek által megerősített érzelmi kapcsolatok művelnek csodát: az életüket egymás mellett leélő házastársak szeretete, vagy az az egyre csak gyarapodó vonzalom, mellyel a nézők kötődnek egy-egy, a szívüknek kedves s a szemük előtt megöregedett színészhez, színésznőhöz. Éppenséggel ez a két tartós ragaszkodás működteti Ernest Thompson bombabiztos sikerű 1978-as bulvárdarabját is: ezúttal Vári Évával és Benedek Miklóssal a színpadon, s mivelünk a nézőtéren.

A korosodó színészbáj és a nézői szeretet közös jutalomjátékát talán el se lehetne rontani, ámbár Gálffi László rendezésének azért akadt egy-két erős próbálkozása. Legfőként a jeleneteket föl- és levezető romantikus zongoramuzsika aláfestő alkalmazása bizonyult ilyen akciónak, amely ráhangolás helyett inkább elidegenítő hatást váltott ki – nyilvánvalóan akaratlanul, sőt az eredeti szándékkal ellentétesen. Az idős házaspár egy hosszú nyarát áttekintő darab a zongorakísérettől meg az egyelőre még tempótlan érzelmes szakaszoktól olykor bizony meg-megbillen, s hatni sokkal inkább ott tud, ahol a humor is játékba jöhet. „Hagyjuk a melodrámát!” – mondja egy ponton a memóriazavarokkal és szívproblémákkal párhuzamosan küzdő egykori irodalomprofesszor, s valóban: ahol nem kell melodrámázni, ott már elsőre is kellemesen pörög a darab.

Benedek Miklós egészen pazar, amikor csak fanyar, sprőd és kekk lehet. Elnehezült fizikuma meg változatlanul friss és támadó erejű gúnya egyszerre kelt imponáló és megindító hatást. Mert ha fanyar alaphangról indulhat, úgy még a szívhangok is jól szólnak nála, s ilyenkor jelenléte mintaszerűen fölébreszti a nézőben a fiatal meg az érett Benedekhez fűződő megannyi emléket. Vári Évának kisebb e hátországa, hiszen őt egyrészt jóval később ismerte meg a pesti és Pest környéki közönség, másrészt ő ma is ugyanaz a női és színésznői jelenség, mint akár két évtizede. A gondoskodó feleség untermanszerepét határozottan kevesebb tündérbájjal adja, mint bő 25 éve Tolnay Klári (Mensáros László oldalán), azonban karcos-stramm hétköznapisága ugyancsak hódító erény. Benedek melletti fizikai eltörpülése és derűs-nyugodt agilitása egy ismerősen létező feleségtípus életteli és személyes változata. Benedek és Vári kettőse még bizonnyal csiszolódni fog az elkövetkező előadások során, ám már a bemutatón kikövetelte magának a közszeretetet.

A sudár termetével Benedek és Vári fölé magasodó Bertalan Ágnesről nehezünkre esett elhinni, hogy a házaspár leánygyermeke lenne, s még ennél is nehezebb volt elhinnünk, hogy kapott érdemi rendezői segítséget hálátlan szerepéhez. Benedekkel való riposztjelenetében meglepően ügyes volt a vőjelöltet játszó Vasvári Csaba, igaz, e ponton Zöldi Gergely fordítása is érezhetően jól szolgálta a fordulatszám emelkedését. A kamasz Szekeres Máté a reménybeli pótunoka szerepét és a kellékeket-díszletelemeket is zokszó nélkül, tehetséggel hordta el.

Szentendrei Teátrum, július 24.

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.