Kicsibácsi és Kicsinéni (meg az Imikém)

színházba ment. A folyton, de mégsem mindig fújó szél ezúttal a színpadra tette le az öreg diót, így betekintést nyerhetünk Dániel András mesefiguráinak nem mindennapi mindennapjaiba. Aligha kell bemutatni Kicsiéket, hisz’ a népszerű szerző többek között a kuflik mellett a párt és Imikémet, a felhúzhatós bádognyulat, a mada­rukat is rendesen bevezette a köztudatba. Így a szombathelyi Mesebolt Bábszínház és a Kőszegi Várszínház közös produkciója Szenteczki Zita rendezésében garantált siker. A bábszínházi produkció úgy eleveníti meg a mesekönyvet és annak folytatását, hogy a nem egybefüggő történetekből, de mégis konzekvensen kapcsolódó sztorikból ügyesen majdnem lineáris mesét kreál. Ez igazi dramaturgiai kihívás, amit helyes hangsúlyokkal, pontos szerkesztéssel old meg az alkotói csapat, és bár természetesen nem kerülhetett bele minden klassz epizód a játékba, a leginkább színre vihetők, az akciót és interakciót rejtők többsége a produkció része. Így Kicsibácsi például feltalálja a Holdat, aranyhalat reggelizik, a nevetséges dolgok listájáról olvas, Láthatatlan Lusta Lajos barátjával fut, de még hogyan; Kicsinéni meg bevásárol, találkozik a Használaton Kívüli Sárkánnyal, véletlenül leleplezi az Álruhás Betörőt, nem is egyszer, Imikém pedig riaszt, a maga módján gonoszkodik, sőt, akad némi dolga az Engesztelhetetlen Kislánnyal is. Kovács Bálint és Dénes Emőke játéka, Kicsiék bunraku figuraként való életre keltése és Imikém jelenléte a szemfényvesztően részletgazdag díszletben – ahogy egy kisfiú fogalmazott a nézőtéren – igazi varázslat.