Színház

Kicsibácsi és Kicsinéni (meg az Imikém)

Színház

színházba ment. A folyton, de mégsem mindig fújó szél ezúttal a színpadra tette le az öreg diót, így betekintést nyerhetünk Dániel András mesefiguráinak nem mindennapi mindennapjaiba. Aligha kell bemutatni Kicsiéket, hisz’ a népszerű szerző többek között a kuflik mellett a párt és Imikémet, a felhúzhatós bádognyulat, a mada­rukat is rendesen bevezette a köztudatba. Így a szombathelyi Mesebolt Bábszínház és a Kőszegi Várszínház közös produkciója Szenteczki Zita rendezésében garantált siker. A bábszínházi produkció úgy eleveníti meg a mesekönyvet és annak folytatását, hogy a nem egybefüggő történetekből, de mégis konzekvensen kapcsolódó sztorikból ügyesen majdnem lineáris mesét kreál. Ez igazi dramaturgiai kihívás, amit helyes hangsúlyokkal, pontos szerkesztéssel old meg az alkotói csapat, és bár természetesen nem kerülhetett bele minden klassz epizód a játékba, a leginkább színre vihetők, az akciót és interakciót rejtők többsége a produkció része. Így Kicsibácsi például feltalálja a Holdat, aranyhalat reggelizik, a nevetséges dolgok listájáról olvas, Láthatatlan Lusta Lajos barátjával fut, de még hogyan; Kicsinéni meg bevásárol, találkozik a Használaton Kívüli Sárkánnyal, véletlenül leleplezi az Álruhás Betörőt, nem is egyszer, Imikém pedig riaszt, a maga módján gonoszkodik, sőt, akad némi dolga az Engesztelhetetlen Kislánnyal is. Kovács Bálint és Dénes Emőke játéka, Kicsiék bunraku figuraként való életre keltése és Imikém jelenléte a szemfényvesztően részletgazdag díszletben – ahogy egy kisfiú fogalmazott a nézőtéren – igazi varázslat.

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Ebben nem lesz dicsőség

Talán az izraeli „béketeremtés” sikere, illetve az azt követő frenetikus, globális, és Donald Trump személyes béketeremtői képességeit külön is hangsúlyozó ünneplés sarkallta az elnököt arra, hogy ismét feltűrje az ingujját az ukrajnai rendezés érdekében, és személyes találkozóra siessen Vlagyimir Putyinnal.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.