Magyar Narancs: Mit keres egy csillogó strasszokkal borított bálna egy hortobágyi csirkeólban?
Márkus Sándor: A bálnainstallációt a Színművészeti Egyetemen 4 éve írt szakdolgozatom ihlette, az volt a címe: „Meleg bábszínész vagyok, és nem szégyellem?” Ez egy személyes és őszinte vallomás volt arról, hogy hogyan birkóztam meg a szégyennel, amit a melegségem, a vidékiségem és a bábszínészi alárendelt szerepem okozott. A vizsgabizottság azonban úgy döntött, hogy a saját érdekemben „betiltja” a dolgozatot. Amikor Bogdán Zenkő barátommal beszélgettem erről, felháborodott, és azt tanácsolta, hogy csináljak belőle egy előadást. Amikor újraolvastam a szakdolgozatomat, akkor vizualizáltam magamat mint strasszokkal borított bálnát, amint a gémeskút alatti csirkeudvarban él… De az előadás mégsem csak a saját coming outomról szól, inkább a szégyennel, az abból fakadó hallgatással, illetve annak megtörésével foglalkozik. A közönségnek be kell másznia a bálna gyomrába, ott beszélgethet, vagy csak heverészhet és hallgathatja a bálnahangokat.
MN: Miért tartod időszerűnek ezt az előadást?
MS: Amíg egy azonos nemű pár szerelme nem elfogadott, addig időszerű lesz egy ilyen témát érintő installáció-performance. Velem is elhitették egy ideig, hogy nem kell erről beszélni, mert az identitás mindenki magánügye. Azt gondolom, hogy ez hazugság, igenis, kell róla beszélni. Nem provokálni akarok, csak egyszerűen kimondani, hogy velem mi a szitu. Talán ha többen tesszük ezt, eljutunk oda, hogy egyszer majd természetes lesz, ha valaki önazonos; sokszor tapasztalom a környezetemben lévő embereken, hogy nagyon nehezen tudunk beszélgetni a problémáinkról. Sokan kikészülnek ettől lelkileg és fizikailag. Azt is látom, hogy a melegtársadalom önvédelemből kirekesztő, ezt sem tartom jónak, erről is beszélni kellene.
MN: A Szigeten lesz a premier?
MS: Kudron Anna barátom mondta a koncepciót elolvasva, hogy ennek a bemutatására a Sziget színház a legalkalmasabb. Boldog vagyok, mert a vezetőség nagyon nyitottan fogadta az ötletemet és rengeteget segítenek, hogy létrejöjjön a produkció, ami ebben a formájában kifejezetten a Szigetre készült. Szerintem itt az emberek olyan tudatállapotba kerülnek – és most nem az alkoholra és egyebekre gondolok –, hogy simán bemásznak egy bálnába dumálni.
MN: Kik segítették a produkció létrejöttét?
MS: Noha ez egy nagyon személyes performance, jelentős csapatmunka előzte meg. Nagyon határozott elképzeléseim voltak, de igyekeztem elkerülni, hogy a segítőim végrehajtóként működjenek közre az alkotási folyamatban. Szerettem volna, ha mindenki beleteszi a személyes történetét, és úgy érzem, ez sikerült. Bogdán Zenkővel (Universal Pleasure Factory), az előadás producerével közösen kértük fel az embereket a munkára. A bálna körüli kerítést, ami védelmez és keretbe foglal, az apukám tervezte és anyukámmal közösen kivitelezték. A vázszerkezetet Marius Buca festőművész és építészmérnök tervezte és készítette, a külső borítását Qpi Johanna és Bálint András (Chetreseventdeco), a Mome két tehetséges formatervezője. A bálna egy hatalmas festményen fekszik, ami Korponovics Roland festőművész, performer műve.
MN: Csak a Szigeten lesz „bálna”?
MS: Augusztus végén az Oops nevű, nagy melegbuliban egy minibárt szeretnének berendezni a belsejében, de a hosszú távú célom egy vidéki turné lenne. Én egy kis faluból, Álmosdról származom, s kíváncsi lennék, hogy az emberek a kitelepüléseken hogyan reagálnak egy ilyen előadásra, milyen dolgokat osztanának meg velem. Később, a bálnában történt élményekből egy egész estés előadást szeretnék készíteni.
MN: Mi a legkülönösebb Sziget-élményed?
MS: Három éve a nulladik napon, amikor az emberek kukákon doboltak hajnalban, akkorát buliztunk, hogy a Dunában állva, a napfelkeltét nézve tértem magamhoz.
MN: Mit tervezel a következő évadra?
MS: A Sziget után egyből próbálni kezdjük Eke Angélával közösen vezetett társulatunk, a Nylon Group új előadását, amit az Akváriumban mutatunk be augusztus végén Gergye Krisztián rendezésében. Szeptembertől társulati tag leszek a Budapest Bábszínházban, és egy szintén személyes installáció-performance-ot adok elő sérült gyerekeknek. Ennek az előadásnak a főszereplője egy hatalmas, strasszokkal borított plüsscsiga lesz.
(A Whale Me! augusztus 10–15. között, 17.00 órától látható a Fidelio Színház- és Táncsátornál)
