rés a présen: Daniel Bănulescu Csókolom a segged, szeretett Vezérünk című regényének színpadra állítására készültök a Szkénében. Kikkel?
Fazakas Júlia: A Terminal Workhouse egyik alapítója, Molnár Gusztáv kezdeményezése alapján indult el a munka. Elolvasta a könyvet, úgy gondolta, hogy színpadra kellene állítani, és keresett hozzá játszótársakat: Valcz Péter rendezőt, O. Horváth Sári dramaturgot, Rozs Tamás zeneszerzőt, Elek Ányos koreográfust, Makány Márta jelmeztervezőt és Balogh Zsuzsanna asszisztenst. A Szeretett vezérünk című előadás szereplői pedig Mészáros András, Kálóczi Orsolya, Gerlits Réka, Molnár Gusztáv és én.
rap: Mire fókuszál az előadás?
FJ: Maga a regény a hatalom és a kisember találkozásáról szól. Romániában játszódik a 80-as években, ahol a luciferi Nicolae Ceauşescu mindenféle fortéllyal rá akar venni egy írót, hogy 31 napon belül jelentessen meg róla egy könyvet. Az előadás egy abszurd show parodisztikus, szatirikus jelenetekkel, sok öniróniával és muzsikával. Nem aktualizál, mégis élesen vág a húsunkba egy-két felismerés. A kisstílű hatalmi harcok, a megrekedés, a felülemelkedés, az elfogadás, az elengedés labirintusában mind találkozunk.
| ||
rap: Kit játszol?
FJ: Nicolae Ceauşescut játszom, akit egymás között csak Csaunak hívunk. Nem egyszerű feladat, mert nem férfit kell játszanom és nem nőt, és nem is őt, hanem egy mefisztói antihőst, aki többféle alakban próbálja behálózni a főhőst, egyszer apa, máskor fiatal lány, vagy a Securitate embere, de van, hogy megelevenedik az igazi diktátor is.
Végül ősanyaként küzdök a szeretetért és a könyvemért, amelynek a főszereplője vagyok. Erdélyben nőttem fel a Ceauşescu-korszakban, van honnan meríteni, és van mit újra átélni, ami nem mindig felemelő, de nagyon izgalmas, hogy milyen emlékek tolulnak föl bennem a próbák alatt.
rap: Mikor lesz a Szeretett vezérünk premierje, és miben láthatunk még téged a következő évadban?
FJ: A bemutató szeptember 26-án volt a Szkéné Színházban. Ebben az évadban játszom még a Frida Kahlo balladája című előadásunkban a címszerepet az Anyaszínházzal az RS9 Színházban. Tovább játsszuk a Lila ákácot a József Attila Színházban október 27-től, aztán benne vagyok még az Utcaszínházi Alkotóközösség két előadásában, az egyik a Halmozottan hátrányos helyzetű angyalok kara, a másik a Madarak tanácskozása. November 7-én pedig a Boszorkányház című film premierje lesz a mozikban, abban nemcsak játszom, hanem jelmeztervezőként is debütálok.
rap: A zenészélet másik élet?
FJ: Teljesen más számomra, mint a színházi létezés. Nincs megfelelni vágyás, nincsenek elvárások, rivalizálás, nem veszem észre az árgus szemeket. Talán, mert hobbiként kezelem. Pozitív energiával tölt fel, és lenyugtatja a lelkemet. A balkán punk zenét játszó Eugenia Formáció volt az első banda, amelyben énekeltem. Ebből alakult a jelenlegi Trandafir nevű zenekarom, velük legközelebb november 24-én lépünk fel a Kőlevesben. Voltam még a DOR énekese és alapítója, meg énekeltem a Pozitív Mellékhatás nevű zenekarban.
rap: Festőnő életét már játszottad. Van olyan színésznő is, akinek a bőrébe bújnál?
FJ: A találkozás Frida Kahlóval a színpadon életem egyik legmaradandóbb élménye. A legkevésbé bújnék színésznő bőrébe, sokkal inkább egy pilóta, kémnő, sportoló, divatdiktátor esetleg egy matematikus bőre illene rám. Viszont lenyűgöz Frances McDormand, Giulietta Masina vagy Gena Rowlands játéka a vásznon.
rap: A babáidról is mondanál valamit?
FJ: Terápiás céllal kezdtem babákat varrni, ez az egyszemélyes szanatóriumom, ahol én vagyok a beteg, az ápoló és az orvos is. A Jubabákat kézzel készítem, arcukat akrillal festem, és mikor egy elkészül, úgy érzem, újjászületek.
| ||
