A független színházi szcéna számos ma ismert alakja Somogyi István köpönyegéből bújt ki a ’80-as évek közepén. Az ő Szkénében működő Arvisura Színházi Társasága (a korábbi Tanulmány Színház) megkerülhetetlen tájékozódási pont a független színházak hazai történetében.
Akkoriban a leghaladóbb szellemű alternatív társulatnak számított, innen indult világhódtó útjára többek között Terhes Sándor, Scherer Péter, Pintér Béla, Horgas Ádám, Péterfy Bori, Schilling Árpád, Stubnya Béla, Szalontay Tünde, Schermann Márta, Pintér Gábor. Feuer Yvette is ebben a közegben érett színésznővé. A színművészeti főiskolára nem vették föl, de utólag megbékélt ezzel, mivel nagy hatással voltak rá az olyan alternatív mesterek, mint a lengyel Jerzy Grotowski vagy az olasz Eugenio Barba.
Bohócot tanulni
A Szkéné Színház pedig egyenesen házhoz hozta a mesterek munkásságát. Regős János minden ősszel megszervezte a Nemzetközi Mozgásszínházi Fesztivált, amelyre a világ legjobb alternatív társulatai jelentkeztek. Volt hát kiktől inspirálódni a fizikai színház terén. Yvette a Krétakör egyik alapító tagja lett, majd játszott a Merlin Színházban is.
| ||
Olyan előadásokban szerepelt, mint A Mester és Margarita, Hamlet, A nagy játék, Godot-ra várva. ’97-ben a Merlin Színház szervezésében kijutott Edinburghba, ahol Az ember tragédiájában ő alakította Évát Ónodi Eszterrel.
A bohócok iránti vonzalma is a Szkénében kezdődött. Tény, hogy katartikus hatást gyakorolt rá a műfaj egyik óriása, a svájci Gardi Hutter, majd Dániában Nola Rae, akinek a workshopján is részt vett. Elkezdett bohócot tanulni. Akkoriban indult a Piros Orr Bohócdoktorok Alapítvány, amelynek Yvette lett az egyik frontembere. A műhely kiváló iskolának bizonyult, Yvette rengeteget fejlődött, közben rendszeresen járt Ausztriába, ahol nemzetközi hírű bohócmesterektől tanult. Mellesleg elvégezte az ELTE magyar–angol szakát.
A szeme előtt ez a kép lebegett: ötvözni a bohóc figuráját az alternatív színházi törekvésekkel. Itthon ezt a kettőt addig senkinek nem jutott eszébe egybegyúrni. Nincsenek véletlenek. Yvette-tel egyszer csak szembejött egy plakát vagy hirdetés, nem emlékszik pontosan, de a lényege az volt, hogy színházi témával is lehet pályázni Fulbright-ösztöndíjra. Magyarországon addig a cirkuszi bohóc önálló életet élt, s véletlenül sem tévesztette volna össze a cirkusz porondját az alternatív színház színpadával. A két műfaj szerves együttélésére addig nem volt példa. Díjazták ezt az ösztöndíj elbírálói is.
Felszívni a tudást
Yvette azért ment ki Amerikába, hogy megtanulja, hogyan lehet olyan előadásokat létrehozni, amelyek ötvözik a bohóc figuráját és a fizikai színház elemeit. Az ösztöndíj lényege az volt, hogy kint felszív magába egy csomó tudást, amit aztán hazahoz, és itthon kamatoztat. Yvette mesterdiplomát szerzett (MFA in Theatre) a New York állambeli Westchester megyében található Sarah Lawrence College színház szakán. A második évben már az egyetem fizette a tandíját, mert a Fulbright csak az első évet állta. Komplex színházi képzést kapott, a komplexitásából pedig annyit szívott magába, amennyit csak bírt.
Hét évet töltött Amerikában, ahol off-Broadway és off-off-Broadway előadásokban játszott, olykor főszerepet. Inspiráló volt az amerikai szemlélet, amely arról szólt: bontakoztasd ki a tehetséged, mi segítünk. Szemben az általa addig tapasztalt, a magyar alternatív színházi világban is uralkodó szemlélettel: szar vagy, na, ebből csinálj aranyat! Yvette jól beszélt angolul, improvizálni sem esett nehezére. Az egyetemi közegben az akcentus nem számított. Élvezte, hogy nem attól kell rettegnie, hogy elég jó-e, hanem felszabadultan adhatta önmagát. Idehaza ezt a felszabadultságot soha nem élte meg.
Amíg kint volt, minden percet kihasznált. Mindenféle iskolákban tanított színházat 5-től 18 éves korúaknak. Egy francia kollégával a Central Parkban sikeres bohócelőadásokat tartott. Létrehozott egy saját előadást, amelyről a The New York Timesban elismerő kritikát kapott. Önkéntesként dolgozott a Clowns With-out Borders (Bohócok Határok Nélkül) nemzetközi szervezetnél. Olyan helyekre jutott el velük, ahol az akut katasztrófa már éppen elmúlt, és ahova többekkel együtt ő vitt egy kis derűt. 2004-ben a Balkánon turnézott egy bohócelőadással, albán és szerb területeken, roma táborokban, fogyatékkal élő gyerekek intézetében lépett fel, de a Katrina hurrikán pusztítása után New Orleansban is fellépett.
Társadalomformáló energia
Miután Amerikából hazajött, a PanoDráma, a Karaván Színház és a Manna társulatokkal működött együtt. Nem véletlen, hiszen ők is a legégetőbb társadalmi kérdésekre fókuszáltak. 2010-ben alapította meg saját társulatát, a Bohócok a Láthatáron Csoportot, amely 2018 szeptembere óta Láthatáron Csoport néven működik.
| ||
Gyerek- és ifjúsági előadásaik mellett két éve felnőttelőadásokat is készítenek, amelyek középpontjában a család, a párkapcsolatok és saját lelkivilágunk megértése áll: mit hozunk a múltból, mit hordozunk, hogyan találhatjuk meg, hogy kik vagyunk? Kis költségvetésű színházuk minden lehetséges állami forrásra pályázatot nyújt be. Hogy mennyi jön össze, az változó. A teljes működési költség általában évi 10 és 20 millió között mozog. Az eddigi legnagyobb, egyösszegű állami támogatásuk 8 millió forint volt.
A színház Feuer Yvette számára az egyetlen adekvát egzisztenciális forma, amelyben saját színészi ambíciója találkozik a valós társadalmi felelősségvállalással és az emberi létezés megértésének vágyával. A színházi produkció így túlmutat önmagán. Nem pusztán termék, amit el kell adni (miközben persze az is), ami szerencsés esetben ideig-óráig akár még katarzist is okozhat. Sokkal inkább társadalomformáló erő, energia.
Feuer Yvette majdnem valamennyi előadása interaktív, szóljon akár kis- vagy középiskolásoknak, akár felnőtteknek. Amikor pedig nem interaktív, kerekasztal-beszélgetés van utána a nézőkkel és meghívott beszélgetőpartnerekkel. Mindig meghívott előadókkal dolgozik (a társulat nem állandó tagokból áll, leszámítva Sárosi Emőke művészeti titkárt, illetve a munkáját segítő gazdasági, jogi és kommunikációs szakembert), köztük színészekkel, színházi nevelési szakemberekkel, színházi rendezőkkel, slamköltőkkel és zenészekkel. De Yvette régi vágya állandó, sokáig együtt dolgozó csapatot létrehozni és megtartani.
A tett színháza
A Láthatáron valójában óriási reflektor, amelynek fénynyalábja olyan társadalmi problémákra világít rá (családon belüli erőszak és elhallgatások, prostitúció, drog, mélyszegénység, diszfunkcionális család), amelyeket szokás a szőnyeg alá söpörni.
Feuer színháza nem a budapesti értelmiség elitizmusát szolgálja ki. Az övé a tett színháza. A kamaszoknak szóló színházi nevelési előadások lényege az interaktivitás, illetve az előadások utáni foglalkozásokon a történtek átbeszélése, feldolgozása. A felnőtteket megcélzó színházi produkciókban a néző szintén nem passzív kukkoló, hanem aktív résztvevő, aki jelenlétével és hozzászólásával alakítja a játékot, vagy az előadás után adódik lehetősége elmondani saját meglátásait.
Az idei ősz egyik legígéretesebb előadása is az övék. A bemutató címe Hagyaték (Martin Miller A tehetséges gyermek igazi drámája című könyve, valamint Alice Miller írásai alapján). Idehaza meglepően kevesen ismerik Alice Miller nevét, pedig főművét, A tehetséges gyermek drámáját (Das Drama des begabten Kindes) magyarul is olvashatjuk. A lengyel–zsidó származású pszichológus ebben fejtette ki forradalmi elméletét a gyerekkori traumák felnőttkori hatásairól. Szembement a hagyománnyal, megfordította a tízparancsolat negyedik tételét.
Nem a gyereknek kell tisztelni a szüleit (felnőtteket), hanem a szülőknek (felnőtteknek) kell tisztelettel fordulni a gyerekek felé. Adolf Hitler gyerekkorát elemezve mutatta ki, milyen végzetes hatásai lehetnek a gyerekkori traumáknak. És most jön a csavar! Yvette régi rajongója Alice Millernek, több könyvét olvasta, az ő gyerekfelfogását is nagyban meghatározta. Nemrég azonban kezébe került a pszichológus fiának, Martin Millernek a közelmúltban megjelent, anyjáról írott könyve. Yvette elolvasta, és nem kapott levegőt. A könyvből kiderült, hogy Alice férje napi szinten bántalmazta a gyereküket, akit ő nem védett meg.
Annyira megrázta a sztori, hogy elhatározta, darabot csinál Martin Miller könyvéből (amelynek magyar megjelenését is neki köszönhetjük, ő hívta fel rá az Ursus Libris kiadó figyelmét). A szöveget Gyulay Eszter dramaturg és Tárnoki Márk rendező írják a színészek közreműködésével, a darabot Feuer Yvette és Rába Roland játssza.
Évente nagyjából 80 előadást játszanak, ebből 40-et vidéken. Elviszik a darabokat iskolákba, gyerekotthonokba (a KV Társulattal közös produkciójuk témája a fiatalkori prostitúció) és mélyszegénységben élő roma közösségekbe is. Mindenféle pátosz nélkül küldetésüknek tekintik, hogy előadásaikkal hozzájáruljanak az egyéni és társadalmi szolidaritás erősítéséhez, és előadásaikkal eljussanak olyan közösségekhez, amelyeknek máskülönben igen kevés lehetőségük van arra, hogy valódi kulturális élményekhez jussanak.
A Martin Miller könyvéből készült darab bemutatója november 6-án 19 órakor lesz, a Hold21 HPS KultSzalonban.
