„Sok álmatlan éjszakám volt” – Udvaros Dorottya a POSZT-ról

  • narancs.hu
  • 2015. június 4.

Színház

„Az is megfordult a fejemben, hogy miért legyek a POSZT-on mint valami díszpinty” – mondja a fesztivál díszvendége, aki ma délután ünnepélyesen megnyitja a színházi találkozót.

Ma délután öt órakor, a XV. Pécsi Országos Színházi Találkozó ünnepélyes megnyitóján köszöntő beszédet mond Hoppál Péter kultúráért felelős államtitkár és Páva Zsolt, Pécs polgármestere. A fesztivált megnyitja Udvaros Dorottya színművész, a POSZT díszvendége.

Vele készített interjút Szentgyörgyi Rita, amelyet a csütörtökön megjelent nyomtatott lapszámban találnak. A Nemzeti Színház társulatának tagja azt mondja, egyedül a színház hatalmában hisz, a széthúzás pedig az egész színházi társadalom hibája.

false

 

Fotó: Sióréti Gábor

A POSZT körül kialakult helyzet fájdalommal és szomorúsággal tölti el Udvarost, erről így beszél:

„Sok álmatlan éjszakám volt, még az is megfordult a fejemben, hogy miért legyek a POSZT-on mint valami díszpinty. Sőt, az is eszembe jutott, hogy ezzel a szép kerek számmal zárjuk le, és ne legyen több POSZT, ha nem vagyunk képesek pár napot békében egymással tölteni. Emlékszem azokra az időkre, amikor a POSZT még különleges alkalom volt, és izgatottan vártam, hogy csak úgy lemenjek, és együtt lehessek a kollégáimmal. Soha nem az izgatott, hogy szerepel-e versenyben valamelyik előadás, amelyikben éppen játszom. A színházi találkozó alapgondolata a játékosságra épült, nem pedig arra, hogy vérkomolyan méregessük, ki vesz részt a zsűriben, vagy melyik előadás nyer.”

A POSZT-botrányról szóló cikkeinket itt olvashatják, az Udvaros Dorottyával készült teljes interjút pedig a legújabb Narancsban.

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Ebben nem lesz dicsőség

Talán az izraeli „béketeremtés” sikere, illetve az azt követő frenetikus, globális, és Donald Trump személyes béketeremtői képességeit külön is hangsúlyozó ünneplés sarkallta az elnököt arra, hogy ismét feltűrje az ingujját az ukrajnai rendezés érdekében, és személyes találkozóra siessen Vlagyimir Putyinnal.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.