A marosvásárhelyi Makrancos hölgy akár egy brutális karnevál: vicces is, véres is. Ennek szellemében a hárpia sem habozik jól odacsapni, ha arról van szó. Sunnyog is mindenki a közelében. Aztán valaki visszapofoz. Persze csak a pénz és a kihívás miatt. De hogy lesz ebből love story? Valószínűleg sehogy.
Sorin Militaru rendezését valami baljós játékosság kíséri, legalábbis jobb pillanataiban. A plafonról hatalmas fehér leplek lógnak, jelenetenként más-más fények világítják be őket tetőtől talpig: gigászi színek. Alattuk férfiak és nők, akik szerepek és identitások között kóborolnak. Belekóstolnak valamibe, kipróbálják, milyen szerelmesnek, lázadónak, meghunyászkodónak lenni, aztán van, aki úgy is marad. És ami heccelésnek indul, abból kínzás lesz, majd életmódváltás. A két típuspélda: Bianca, a balettbaba, utána lohol a fél tartomány, és Kata, a nővér, a kemény dió, akibe könnyen beletörik a fog meg a férfiúi büszkeség. De a papa, aki itt inkább Keresztapa, dönt: amíg az idősebbet el nem veszik, a húg is marad pártában.
Fotó: Bartha László
A makrancos (Berekméri Katalin) más rendszerben mozog, mint az őt körülvevő világ. Ezt jelzi például az acélbetétes bakancs és az arcba lógó hajtincs, meg a féktelen agresszió. Aztán megjelenik a pusztaöklű simlis, Petruchio (Bokor Barna), egyenest a harcosok klubjából, aki bemasíroz ebbe a rendszerbe, kitanulja a szabályait, és leigázza a nőt. De Militaru Shakespeare-értelmezésének tétje akkor válik világossá, amikor elhangzik Kata utolsó monológja, ez a kegyelemdöfés, ami kifordítja az addigi referenciákat: az addig sejtetett nettó behódolás helyett szelídített és szelídítő játszótársakká válnak, külön dimenziót építenek, amiben már nem számít, ki mit szól ehhez. És felsejlik valamiféle drasztikus szépség.
A Tompa Miklós Társulat kellemes, jó humorú, érzékekre ható előadást hozott a Tháliába, a kisebb-nagyobb tempóhibák ellenére is. Egy világot, amely megtelik rekedt maffiózókkal, lepukkant utcai verekedőkkel, sápítozó özvegyekkel. Közönségszelídítésből ötös.
Marosvásárhelyi Nemzeti Színház – Tompa Miklós Társulat, Thália Színház, február 16.
