"Az Édentől keletre című előadást letiltani nem tudom, hiszen nem én vagyok a szerző, ehhez tehát nincs jogom. Csak a nevemet kérhetem levetetni a színlapról, illetve a plakátról, ha még műsoron lesz az előadás. Ez esetben azonban február elsejétől nem fogadok el semmilyen honoráriumot a színháztól" - nyilatkozott lapunknak a Steinbeck-regényt színpadra alkalmazó Spiró György, aki döntéséről levélben a múlt héten már tájékoztatta az Új Színház vezetését. Nemcsak Spiró jár ebben a cipőben, de a Steinbeck-előadás helyzete némileg bonyolultabb, mint a többi produkcióé, lévén ennek játszási joga épp január 31-én jár le, és ezt meghoszszabbítani - illetve a februári és márciusi műsortervet összeállítani - még a jelenlegi igazgató jogköre. A Steinbeck-jogörökösökkel kapcsolatot tartó iroda azonban hosszabbítási szándék esetén - ahogy erről lapunkat az iroda vezetője tájékoztatta - informálni fogja az érintetteket a színház helyzetéről és Csurka István politikai nézeteiről is, kétséges tehát, hogy februártól ez a darab látható lesz-e az Új Színházban. Ez azonban a jelenleg is műsoron lévő előadások közül közel sem csak erre az egyetlenre igaz.
Akik nem engedik
Az írói tiltakozások sorát még hetekkel ezelőtt kezdte Závada Pál, amikor a Klubrádióban bejelentette: nem engedélyezi a Tarlós István által kinevezett vezetők színházában játszani Bethlen című (Móricz Zsigmond Erdély-trilógiája alapján készült) darabját, ahogy a tavaszi bemutatóval tervezett Jadviga párnáját sem. Ezt követően Spiró György fordult Márta Istvánhoz, de hozzá hasonló lépést tervez Tasnádi István is, aki A szív bűnei című előadás magyar változatát írta Baráthy György nyersfordításából, mert mint mondja: "minden tőlem telhetőt meg fogok tenni, hogy február elsejétől vagy levegyék az előadást a műsorról, vagy eltűnjön a nevem a színlapokról. Semmilyen körülmények között nem kívánok ezzel a begőzölt, dilettáns bagázszsal együttműködni."
Hasonlóan nyilatkozott lapunknak Marius von Mayenburg A csúnya című "fekete komédiáját" magyarra átültető Veress Anna is, ahogy szintén nem hajlandó együttműködni az új vezetéssel Moliére A fösvény című darabjának fordítója, Bognár Róbert sem. "Ha van lehetőségem letiltatni a darabot, megteszem, ha nincs, akkor kénytelen leszek felbontani a szerződésemet." (Úgy tudjuk, az Új Színház jogásza is vizsgálja a jogi lehetőséget az átdolgozók, fordítók esetében.) Érdekesség, hogy épp Bognár Róbert fordította Raymond Queneau itthon szép szériát megélt Stílusgyakorlatok című művét, amelynek egyik szereplője Dörner György. "Ez ellen természetesen semmi kifogásom, éljen az az előadás jó soká. Az ellen viszont már van kifogásom, hogy az Új Színházba betegye a lábát."
A tervek szerint nem lesz látható az új vezetés regnálása alatt sem Litvai Nelli Világszép nádszálkisaszszony című mesejátéka, sem Jordi Garcelán A Grönholm-módszer című előadása, mivel a Neptun Brigád (az előadások társlétrehozója) tagjai a továbbiakban nem kívánnak a színház stúdiójában játszani. "Az áprilisra tervezett új Garcelán-bemutatónkat ezért is hoztuk előre január végére. Nem tartjuk elképzelhetőnek a későbbi együttműködést, ezért távozunk" - mondja Baksa Imre színész-rendező, a társulat vezetője a Narancs érdeklődésére. (Az Új Színház vezetése, attól tartva, hogy Dörner György nem támogatná a bemutató létrejöttét, február közepéről januárra hozza előre Thomas Mann Varázshegyének színpadi bemutatóját.)
A színházat eddig Dörner - bár saját bevallása szerint gőzerővel készül az igazgatásra - még nem kereste fel sem hivatalos, sem informális úton, noha például a műsorrend, illetve a bemutatók kapcsán lenne miről beszélnie. Épp ezért gondolják úgy a színházban dolgozók a pályázat, illetve a színész egyes kijelentései alapján, hogy a február elsejétől kinevezett új igazgató "nem tart igényt" az évad második felére tervezett produkciókra - ez azonban komoly finanszírozási problémákhoz vezethet, elég csak az elmaradó előadások nyomán keletkező jegybevétel-kiesésre, valamint az állami támogatás csökkenésére gondolni, hiszen ez utóbbi az előadó-művészeti törvény értelmében az előadásszámmal is összefügg. Ha pedig ez csökken, azt a dotáció is követi, ami akár rövid úton likviditási gondokhoz is vezethet.
Sarkadit nem, Illyést lehet
De nem ez az egyetlen probléma áll Tarlós támogatottjai előtt. Dörner György szakmailag törött pálcikalábakon álló, alighanem Csurka István által írt pályázatában megadta a jövő évi, illetve az azt követő szezon műsortervét is. Ám múlt héten előbb Sütő András jogörökösei tiltották le a Káin és Ábelt, majd Szakonyi Károly nyilatkozott hasonlóképpen a Népszavában. (A 80. születésnapját ünneplő író egyúttal megjegyezte: darabjának címét is rosszul írták a pályázatban, ahol Ha itthon maradnál helyett Ha még maradnál szerepel.) Lapunkat múlt pénteken a Sarkadi-jogörökösök is ilyen szándékukról tájékoztatták, másokhoz hasonlóan a megválasztott igazgató őket sem informálta a terveiről. "Sarkadi Imre munkássága, életfelfogása nem egyeztethető össze azzal a szemlélettel, amit Dörner György (...) képvisel, és amely szellemiség keretében tervezi működtetni az általa vezetett színházat. Ezért a szerző örökösei kijelentik, hogy amennyiben a Dörner György által vezetett színház Sarkadi Imre bármely művének színreviteléhez engedélyért fordulna hozzájuk (...), azt nem szándékoznak megadni" - fogalmaztak levelükben.
Különös eset Szabó Magda Az a szép, fényes nap című darabja, amely szintén szerepel a bemutatandók listáján. Ennek előadási joga ugyanis jelenleg nem az írónő jogörökösénél van (ő egyébként nem látna kivetnivalót abban, ha Csurkáék mutatnák be a darabot), hanem még két évig annál a Koltay Gábornál, akit júniusban épp Tarlós István mentett fel a József Attila Színház igazgatói székéből. Koltay azonban egyelőre külföldön tartózkodik, csak hazatérte után kíván az ügyről nyilatkozni.
A protestálók mellett ennek a történetnek részesei azok a jogörökösök is, akik se a pályázat minősége, se Csurka István vagy Dörner György személye miatt nem érezték úgy, hogy tiltakozniuk kellene. Lapunknak nyilatkozva se Illyés Gyula (ő a Tűvétevők című, '50-es években írt parasztkomédiájával van feltüntetve), se Szabó Magda, se Gyurkovics Tibor (Nagyvizit), se Ratkó József (Segítsd a királyt!) jogörököse nem élt letiltási jogával. Érvelésük annyiban hasonlított egymásra, hogy többük hangoztatta: egyelőre nem érkezett hozzá konkrét megkeresés, addig pedig minden csak "feltételezés és képzelgés". Egyikük a Narancs becsületszava ellenére sem akarta elhinni, még a pályázat nyilvánosságra kerülése után hetekkel sem, hogy az adott szerző valóban szerepel a listán. Más egyszerűen csak nem szeretett volna "feleslegesen politikai nyilatkozatot tenni", ám amikor felhívtuk rá a figyelmét, hogy hallgatása jelen esetben éppúgy felér egy nyilatkozattal, mint elhatárolódása, azt a választ kaptuk: "Csurka István jó író, és a férjem barátja volt. Egyelőre nem tudok mást mondani."
A fent említett szerzők az elmúlt évtizedekben igencsak kikoptak a magyar színházi életből, a jogörökösök pedig lapunknak elismerték: annak semmiképp nem lennének ellene, hogy hosszú idő után ismét színpadra kerüljenek az "elfeledett" művek. (Ahogy az illetékes fogalmazott: "Nem szeretnék Illyés Gyula cenzora lenni.") Akadt olyan is a megszólítottak között, akinek derogált a Magyar Narancs érdeklődése, mert mint mondta, a "férjem nem volt olyan viszonyban lapjukkal, hogy mi most beszélgessünk, dönteni pedig még bőven ráérek". Ezzel aztán ránk is csapta a telefont. Másik jogörökösünk nem volt ilyen elutasító, ám neki is hiába ecseteltük az eset piszkos, Csurka István révén durva antiszemita felhangokkal dúsított részleteit (ehhez lásd a szerző legutóbbi, Ascher Café című förtelmes pamfletjét), végül csak annyit mondott: "Nem látom már át a politikát, egyszerűen nincs időm rá. És messze is vagyok tőle. Értse meg, én vidéken élek."
