Színház

Hagyományosan az idegenvezetés felül keresi egy nemzet szenzációit. Elsősorban a monumentalitást mutogatja, az útikönyvek logikája szerint említésre méltó, elit látványosságokat. Királyok, királynők hajdani palotáit, akik már nem élnek, és akik elérhetetlen magasságban éltek. De ami ennél is fontosabb: ezek kipipálós séták.

A színházban a nyílt levelek korát éljük, pedig jobb lenne személyesen leülni egymással megbeszélni a problémákat - mondja a Nemzeti Színház színésze, aki új lemezével koncertezik az Ördögkatlan Fesztiválon.

Nincs az a fércmű, aminek ne volnának rajongói - szokták mondani, és az ember elcsodálkozik, hogy a Globe Színháznak világszerte, de főleg otthonában mennyi nézője van. Nyilván az "eredetivel" való mágikus érintkezés vágya hajtja a Globe épületébe vagy turnézó előadásaira azokat, akik egyébként nem feltétlenül járnak színházba.

A mássága elfogadásáért küzdő énekesnőt játszik Alföldi Róbert rendezésében, az Őrült Nők Ketrecében. Örül, hogy mindig a barikádon van, az Alföldi-féle Nemzeti Színház társulatát egy poliphoz hasonlítja, azt pedig tökös lépésnek tartja, hogy Eszenyi Enikő leszerződtette a Vígszínházba.

Ez most nem egy nyári, szórakoztató komédia, még akkor sem, ha tele van komikus elemekkel.

Folynak a próbák, ráadásul az egész szabadkai társulat nősül és férjhez megy most valahogy, és a vajdasági lagzi is úgymond színházi esemény, szóval a nyár sem üresjárat, de helyet adtak egy újvidéki végzős színészosztály együtt maradt tagjaiból Zentán formálódni akaró társulat egyik tagjának, Kucsov Borisznak, hogy itt vezesse elő a vizsgadarabját.

Nehéz jobb színészeket elképzelni egy első rendezéshez; ők - Börcsök Enikő, Rába Roland, Szabó Kimmel Tamás, Stork Natasa, Ötvös András és a kiválóan táncoló-éneklő Szabó Emília - szinte mindent képesek megsegíteni.

A 30-as években még a film másolta a színházi sikereket: amit díjazott a közönség a színházban, gyorsan filmre került, ilyen darabokkal tudta a film saját népszerűségét növelni. Ez már a 20. század végére fordítva van; a közelmúlt Broadway-sikereinek zöme filmadaptáció, s a valaha készült legdrágább színházi előadás is a Pókember. Jelentős része ezeknek a daraboknak zenés, de nem csak musical.

E heti lapszámunkban terjedelmes cikk foglalkozik a fővárosi színházak magánosításával. Legalaposabban a Centrált vizsgáltuk meg, de a Játékszín esete volt a legmeredekebb. Ezt idézzük fel most.

Stohl Andrásnak annyiféle női paróka áll jól, hogy már el sem fért mind az előadásban – mondja Az Őrült Nők Ketrece maszkmestere. De mit adott fel a színész, hogy jobb nő lehessen a színpadon? Vég Attilától mindent megtudunk.

E heti lapszámunkban nagyszabású interjú olvasható a Vígszínház művészével, az alábbiakban pedig a beszélgetés egyik nyomdába nem adott részlete következik, melyben Stohl Vidnyánszky „elcseszett lépéséről”, Kulka János nyílt leveléről és a saját gyarlóságáról beszél.

Az Őrült Nők Ketrece sztárjával lapunk legfrissebb számában olvasható nagyinterjú. Sióréti Gábor képein a nővé alakulását követhetik végig a színpadra lépése előtt.

Az Őrült Nők Ketrecében Stohl Andrással középkorú házaspárként jelenik meg. Arányérzékről, a politika álszentségéről és élettitkokról kérdeztük.