magyarnarancs.hu: Hogyan csinál férfiból nőt a sminkes?
Vég Attila: Nagyon fontos, hogy egymásra találjunk az adott színésszel, mert azért ez nagyon intim dolog: be kell engednie az aurájába és a személyiségébe is, hiszen ez a transzformáció szinte egy az egyben rám van bízva. A siker érdekében fontos, hogy egy kicsit megismerjük egymást, és mind a ketten bízzunk a másikban. Hálás vagyok Stohl Andrásnak, mert nagyon odaadó: a teljes időtartamban átadja magát az átalakításnak, vagyis a szerep megszületésének, nagyon jól tudunk együttműködni. Ami a dolog technikai oldalát illeti: fontos, hogy az arányokat kell megváltoztatnom, hiszen egy férfiarc berendezésének – a szemöldök formájának, az arccsontnak – teljesen más arányai vannak, mint egy hölgynél, és ezeket az arányokat nekem kell létrehoznom. És vannak dolgok, amikkel egy férfi nem rendelkezik: vékony szemöldökkel vagy vastag, csókos ajkakkal. Ezeket nekem kell életre kelteni.
magyarnarancs.hu: Miért fontos, hogy emberileg is jól kijöjjetek egymással?
VA: Elsősorban a türelem miatt: az egész másfél órát vesz igénybe (nézze meg erről készült képriportunkat itt), és ennyi idő alatt ő végig ül egy székben, én húzom a szemöldökét, rákenek rengeteg festéket a fejére, kifestem a szempilláját, tusvonalat húzok szemceruzával, azaz sok esetben az érzékszerveit piszkálom. Ez sokszor még a hölgyeknek sem tetszik, mert nem olyan kellemes – elég sokan érzékenyek például a szemükre. András nem ódzkodik ezektől a behatásoktól, maximálisan türelmes, így jól együtt tudunk működni. És persze beszélgetünk közben; ráadásul egy ilyen hosszú próbafolyamat alatt az emberi oldalát is megismerjük egymásnak. Mi jól egymásra találtunk, bírjuk egymás személyiségét.
| ||
magyarnarancs.hu: Mennyire szabad a kezed? Beleszól a munkádba más is?
VA: Ez tulajdonképpen egy csapatmunka. Tihanyi Ildikó a produkció jelmeztervezője, Alföldi Robi a rendező: mi hárman dugtuk össze a fejünket, és találtuk ki, hogy mi mutat jól, mi az, ami nem annyira előnyös, milyen parókával, milyen ruhával mit lehet kezdeni. Azt tartottuk a legfontosabbnak, hogy amennyire csak tudjuk, hitelesre formáljuk Andrást, és nagyjából higgyük el, ha nem is azt, hogy hölgy, de legalábbis hogy nagyon közel jár hozzá. A hitelesség alatt azt értem, hogy semmiképpen se gagyi, karikatúraszerű, giccses arc jelenjen meg. Hiszen amint ő felbukkan a színpadon parókában és ruhában, a nézők nagy többségének eszébe sem jut, hogy Stohl Andrást látják. Ők egy, a showban fellépő művészt látnak, aki az érzékeivel és a testével játszik. És ebben a játékban ő most egy női karaktert formál meg.
magyarnarancs.hu: Mi volt a koncepciód ebben az esetben?
VA: Nem szerettünk volna lemásolni egy mai, létező meleglokálban fellépő transzvesztita előadót. András figuráját, Zazát mi álmodtuk meg, és az ízlésességre törekedtünk, nem arra, hogy transzvesztita legyen, vagy hogy legyen egy szexuális kisugárzása. Ő egy ízléses férfi, aki szereti a feminin ruhákat, és aki maximálisan boldogan él együtt a párjával – akit Hevér Gábor játszik – ilyen adottságokkal, ilyen külsővel.
magyarnarancs.hu: A szakértő szemével mennyire nőies Stohl András?
VA: Érdekes, hogy nagyon sok parókaszín jól áll Andrisnak, vissza kellett fognunk magunkat, mert már nem tudtuk hova helyezni azokat a parókákat az előadásban, amik jól álltak neki. András mesélte, hogy elkezdte nézni a feleségét például zuhanyzás közben, hogy hogyan nyúl a tusfürdőért, vagy milyen a gesztikulációja. Nagyon érdekes, mert mindez tényleg felismerhető a játékában. Egy színésznek kihívás olyat játszani, ami nem hétköznapi, de szerintem Andris ezt nagyon eltalálta. Úgy tud nőies lenni, hogy nem gondolok arra, hogy ripacs lenne vagy nem odaillő. Ő Zaza, a művésznő. Oda is figyel erre: most nem jár konditerembe, nem lovagol olyan sokat, próbálja kordában tartani a testét, hogy ne legyen ennyire maszkulin. Amikor legelőször kifestettem nővé, Alföldi Robinak le kellett ülnie egy székre. Azt mondta, hogy nem hiszi el, elképesztő a változás.
magyarnarancs.hu: Mi volt az eddigi legnagyobb feladatod?
VA: Folyamatosan kapom a felkéréseket, és mindig az aktuálisra próbálok koncentrálni. Nagyon szívesen gondolok vissza a nemzetközi produkciókra, jó volt a nálunk forgatott Borgiákban dolgozni, és jó volt az Erkel Színház megnyitóünnepsége is, ahol szintén én voltam a fő maszkos, aki kialakította és megtervezte az egész kis operafilmet. Illetve a Katona József Színházban vagyok állandó maszkmester. Mindegyik munkámat szeretem, de mindig a jelen a legfontosabb.
