Színház

Cirkusz és kenyér

  • Sisso
  • 2014. augusztus 4.

Színház

Folynak a próbák, ráadásul az egész szabadkai társulat nősül és férjhez megy most valahogy, és a vajdasági lagzi is úgymond színházi esemény, szóval a nyár sem üresjárat, de helyet adtak egy újvidéki végzős színészosztály együtt maradt tagjaiból Zentán formálódni akaró társulat egyik tagjának, Kucsov Borisznak, hogy itt vezesse elő a vizsgadarabját.

Pontosan abban a szellemben, ahogy ezt Urbán András különleges társulatától megszoktuk. Kellemetlenül őszinte exjugoszláv lelki road movie, nacionalista-romantikus felhangoktól mentesen, aktuális társadalmi kérdésekkel. És persze a zsengék összes dramaturgiai hibáival, amiket egy rendezőnek nem állna sokból kivasalnia.

"Olyasmit akartam ott megfogalmazni, hogy igen nehéz helyzetben van ma egy huszonéves. A nagy mérföldkövek, mint feleség, gyerek, munkahely, lakás pedig váratnak magukra..." - írja Kondacs Gergely, a kvázidarab írója. Kucsov egy pingpongmeccsbe oltott állásinterjúval kezdi az előadást. Innen feslik fel a megfeleléskényszerek sötét erdeje, változó minőségű jelenetsorokban. Aki úgy érzi, hogy soha nem volt huszonéves, annak is eszébe jut, hogy márpedig igen, és akkor nagyon elkezdi irigyelni és sajnálni akkori önmagát. A monodráma csúcsa a Levegőt című József Attila-vers, úszónadrágban, magasra tartott középső ujjal, búvárpipával a szájban. Sikerületlen viszont az önironikus bohócepizód, modorosnak tűnik a bohócorrban bohóckodás. A "munka nélkül vagyok, megbízhatsz bármivel" hangulatú tragikomikus libikóka végéig drukkolunk, hogy melyik ponton ér véget az előadás. Groteszk lesz-e és pattogatottkukorica-árusként távozik a főhős, vagy a trikójára rajzolt célkeresztbe csapódik egy lövés. Aztán valahogy nem is fejeződik be, hömpölyög tovább, kiszalad az utcára, a kocsmába, velünk jön tovább az óhazába ez a kis univerzális, reményteli válságkomédia.

Kosztolányi Dezső Színház, Szabadka, június 27.

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.