rés a présen

Szintén kottából

Szamosi Zsófi színész

  • rés a présen
  • 2016. november 20.

Színház

rés a présen: Hol találkoztál a PanoDráma társulattal?

Szamosi Zsófi: 2011 óta játszom a társulat produkcióiban, többek között a Szóról szóra című darabban, a Tanulni, tanulni, tanulniban, Az igazság szolgáiban, és több alkalommal is részt vettem a társulat felolvasószínházi eseményein. Ezek a munkák azért különlegesek, mert itt az előadások szereplői nemcsak színészként, de kutatóként, társalkotóként is részt vesznek a munkában. A verbatim előadások anyagait mi gyűjtjük, interjúzunk, dokumentumok után kutatunk, így áll össze lassacskán egy előadás anyaga egy-egy jelenkori témával kapcsolatban.

rap: Bemutatóra készültök október 23-án. Mire számíthatunk?

SZZS: Maléter Pálné, Gyenes Judith életmonológját fogják hallani a nézők az én előadásomban, a PanoDrámát vezető Lengyel Anna rendezésében.
A munkafolyamatnak meghatározó része a 15 órányi interjúzás, majd az azt követő szerkesztés, melynek során elkészítjük a mintegy 70-80 percnyi dráma szövegét Garai Judit és Hárs Anna dramaturgok, Anna és én. A gazdag interjúanyag mellett sok fénykép (Szarka Zoltán) és bőséges videofelvétel is készült Judith lakásában, utóbbiból Balogh Balázs és Taskovics Éva készítik el a produkció fő vizuális elemét, a történet egyes fejezetei alatt futó háttérfilmet. A bemutató október 23-án lesz a Katona József Színház Sufnijában, ez telt házas, de kapható még jegy 29-ére, 30-ára, illetve november 3-ára és 17-ére is.

rap: Milyen egy szóról szóra elmondott monodráma próbafolyamata?

SZZS: Ez a monodráma ugyanazzal az intenzív kutatási módszerrel készül, mint a PanoDráma eddigi előadásai, de itt nem több oldalról járunk körbe egy témát, hanem egy ember szemüvegén keresztül látjuk és láttatjuk a Magyarország történetében ki­emelkedő pillanatsort, az 56-os forradalmat és annak egyik hősét, Maléter Pált egészen a ’89-es újratemetésig. Maléter özvegye, aki ma is jó egészségnek örvend, személyes adalékokkal szolgál az ’56-os eseményekkel kapcsolatban. Még nem játszottam monodrámát. A próbafolyamat egyik érdekessége, hogy az előadás legtöbb eleme közös gondolkodás alapján születik meg.

rap: Mesélj Maléter Pálnéról!

SZZS: 84 éves, intelligens nő, akinek az élete középpontjában még hatvan évvel később is mártírhalált halt férje és az 56-os forradalom áll. A történet elején fiatal lány, akinek a „197 centiméter magas és rendkívül fess” férfi elrabolta a szívét, s aki aztán rövid kétéves házasság után magára maradt, s aki máig is őrzi annak a narancsnak a héját, melyet az ő Palija hámozott meg utolsó együttlétük alkalmával a börtönben. Judith erejét nem tudta megtörni a másfél év bizonytalanság, sem a szeretett férfi kivégzése, noha még elbúcsúzni sem tudott tőle.

rap: Milyen más ünnepi előadásokat láthatunk még a PanoDrámától?

SZZS: November 4-én látható a Katona nagyszínpadán Bartsch Kata, Bezerédi Zoltán, Kovács Lehel, Mácsai Pál, Máté Gábor, Molnár Piroska és Urbanovits Krisztina és az 56-os Intézet oral history archívumának hatvan mélyinterjújából a PanoDráma alkotócsapata által szerkesztett Exodus ’56 című szcenírozott felolvasás, amelyet a Fortepan anyagából válogatott fényképek kísérnek. 23-án pedig a mi bemutatónkat követi a Csalog Zsolt Keserű boldogság című interjújából készült dráma, melyet Kari Györgyi ad elő szintén kottából. Ez 24-én és november 2-án is látható, én tavaly láttam, szerettem.

rap: Veled hol találkozhatunk még az évadban?

SZZS: Nemrég volt egy bemutatóm a Budaörsi Latinovits Színházban, a Hazudj inkább, kedvesem című előadás Znamenák István rendezésében, és tavaszszal lesz egy másik Pass Andreával a Jurányiban. Továbbra is játszom a futó előadásaimban Pintér Bélánál és a Mentőcsónak Újvilág című előadásában, valamint a Szív hídjaiban a Belvárosi Színházban.

rap: Van olyan nőfigura, akit szívesen eljátszanál?

SZZS: Nemrég olvastam Forgách András Élő kötet nem marad című könyvét, amelyben az édesanyjáról ír. Nagyon izgalmas, különleges személyiség és sors az övé. Ilyesfajta szerepeket szívesen játszanék.

Figyelmébe ajánljuk

Köszönjük meg a Fidesznek a sok-sok leleplezést!

A Fidesz számára úgy kell a titkos terveket szövő ellenség leleplezése, mint a levegő: egyszerre mutat rá az ellenség vélt szándékaira, és tereli el a figyelmet önmaga alkalmatlanságáról. De hogyan lehet leleplezni hetente valamit, amit már mindenki tud? Hányféle leleplezés van? És hogy jön ide a konyhában ügyködő Magyar Péter? Ezt fejtettük meg.

Nemcsak költségvetési biztost, hanem ÁSZ-vizsgálatot és büntetést is kapott Orosháza

Nincs elég baja Békés megye egykor virágzó ipari centrumának, Orosházának, amhova nemrégiben költségvetési biztost neveztek ki. Állami számvevőszéki vizsgálat is folyik az önkormányzatnál, a korábbi fideszes vezetés miatt súlyos visszafizetési kötelezettségek terhelik, ráadásul kormánypárti településekkel ellentétben egyelőre nem kap pótlólagos forrásokat a működésére.

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.