Kiállítás

Szivárvány Európa felett – Egy magyar bábművész Párizsban

Színház

Blattner Géza kora kiemelkedő bábművésze volt. Neve mégis kevesek előtt ismert. 1893-ban született, 1925-től Párizsban élt, ott alapította az Arc-en-Ciel (Szivárvány) Színházat, amelynek kivételes alkotóközössége kísérletező bábszínházzá vált. A festőnek készült Blattner műhelye az európai bábjátszás legfőbb bázisa volt. Jelen tárlat nem csak arra a hiánypótló gesztusra vállalkozott, hogy megismerteti Blattnert, de a szerteágazónak tűnő, ám nagyon is koherens életmű egy részét is bemutatja. Csakhogy a kiállítás alapelemeit jelentő bábok a második világháborúban, illetve a művész halála után jórészt megsemmisültek. A fennmaradt műtárgyak egy része külföldi múzeumokba és magángyűjteményekbe került, a hagyaték hazai része pedig csekély. Ezekből a nehézségekből Hutvágner Éva kurátor igazi erényt kovácsolt: Blattner életművének bemutathatóságát több különböző egységre osztotta, emellett pedig „elveszett” tárgyakat hívott életre. Az életút rekonstrukciója már-már bámulatos lett, a majdnem semmiből, egy-egy fotóból, a művész saját nyilatkozataiból 3D nyomtatás segítségével teremtettek bábokat. Ezek egy-egy André Kertész-fotóval, Blattner grafikáival, kézzel festett önéletrajzi dia­sorozata darabjaival vagy korai vásári figurájával és sajátos billentyűs marionettjével jelentősen árnyalják a megidézett életművet. A képi és tárgyi relikviák felvonultatása és az ezekhez tartozó alapinformációk mellett kontextusteremtő, hasznos idővonal is segíti a látogatókat. Kevés a fejtágítós segédanyag, de most kivételesen több is elférne. Fájóan hiányzik az összehasonlítás lehetőségével kecsegtető bábos hivatkozási rész, amely a kiállításon kialakuló Blattner-képet, a feltételezett nagyságot – ha csak kicsit is – igazolná.

Bajor Gizi Színészmúzeum, nyitva október 15-ig

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.