Kiállítás

Szivárvány Európa felett – Egy magyar bábművész Párizsban

Színház

Blattner Géza kora kiemelkedő bábművésze volt. Neve mégis kevesek előtt ismert. 1893-ban született, 1925-től Párizsban élt, ott alapította az Arc-en-Ciel (Szivárvány) Színházat, amelynek kivételes alkotóközössége kísérletező bábszínházzá vált. A festőnek készült Blattner műhelye az európai bábjátszás legfőbb bázisa volt. Jelen tárlat nem csak arra a hiánypótló gesztusra vállalkozott, hogy megismerteti Blattnert, de a szerteágazónak tűnő, ám nagyon is koherens életmű egy részét is bemutatja. Csakhogy a kiállítás alapelemeit jelentő bábok a második világháborúban, illetve a művész halála után jórészt megsemmisültek. A fennmaradt műtárgyak egy része külföldi múzeumokba és magángyűjteményekbe került, a hagyaték hazai része pedig csekély. Ezekből a nehézségekből Hutvágner Éva kurátor igazi erényt kovácsolt: Blattner életművének bemutathatóságát több különböző egységre osztotta, emellett pedig „elveszett” tárgyakat hívott életre. Az életút rekonstrukciója már-már bámulatos lett, a majdnem semmiből, egy-egy fotóból, a művész saját nyilatkozataiból 3D nyomtatás segítségével teremtettek bábokat. Ezek egy-egy André Kertész-fotóval, Blattner grafikáival, kézzel festett önéletrajzi dia­sorozata darabjaival vagy korai vásári figurájával és sajátos billentyűs marionettjével jelentősen árnyalják a megidézett életművet. A képi és tárgyi relikviák felvonultatása és az ezekhez tartozó alapinformációk mellett kontextusteremtő, hasznos idővonal is segíti a látogatókat. Kevés a fejtágítós segédanyag, de most kivételesen több is elférne. Fájóan hiányzik az összehasonlítás lehetőségével kecsegtető bábos hivatkozási rész, amely a kiállításon kialakuló Blattner-képet, a feltételezett nagyságot – ha csak kicsit is – igazolná.

Bajor Gizi Színészmúzeum, nyitva október 15-ig

Figyelmébe ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.

Ilyen tényleg nincs Európában

„És jelentem, hogy szeptember elsején be lehet menni a bankba és föl lehet venni a 3 százalékos otthonteremtési hitelt, családi állapottól, lakhelytől függetlenül, és a legfiatalabbak is tulajdonosok lesznek a saját otthonukban. Én nem tudom, hogy ez lelkesítő cél-e bárkinek, de azt biztosan mondhatom, hogy sehol Európában olyan nincs, hogy te barátom, eléred a 18 éves kort, és ha úgy döntesz, hogy saját otthonban akarsz lakni, akkor az lehetséges.”