Színház

Virágok, koszorúk, csókok

Fáklyászenék és költemények, országosan megünnepelt jubileumok és hódolattal elkeresztelt tyúkhúslevesek – a régi magyar közönség hamar kitanulta a módját, hogyan tisztelegjen kedvenc színészei előtt.

„Nagy szabadságot kaptunk”

Húsz éve oszlopos tagjai a legendás inárcsi színjátszásnak, és alapítói az abból kinövő, egyre sikeresebb KB35 Inárcs társulatnak. A MU Színházban látható Engedjki! az első előadás, ahol a hasonlóságuk a rendezői koncepció része.
  • Hodászi Ádám
  • 2016. március 18.

Lehetne a nézők előtt járni

Egyre inkább nevetni és a valóságról pár órára megfeledkezni vágynak a színházba járók – a színházak pedig kénytelen-kelletlen követik az igények változását. A tendencia a függetleneket sem kíméli.
  • Tompa Andrea
  • 2016. március 18.

Szóra rándul

Mit nézel? Nem láttál még táncost beszélni? Szerintem érted, amit mondok, ha nem, akkor esetleg nem is akarod érteni.
  • Artner Sisso
  • 2016. március 11.

„Ebben mindannyian benne vagyunk”

A progresszív magyar színház fontos színésze ma főleg külföldön játszik. Fájlalja, hogy így van, de nem elégedetlen. Határozott ízlése és véleménye van a magyar színházról, de sajnálkozás helyett inkább teszi a dolgát, és örül, hogy „szabad levegőn van”.

Most már tudja

Ha a Koma társadalmi szerepvállalásának, közösségformáló erejének felmérése nem is a kritikus feladata, hanem, mondjuk, egy szociológusé, az bárki számára látható, hogy e kettő jelen van ebben a színházban.
  • Tompa Andrea
  • 2016. március 4.

Fölötte áll

A szerelem, az örök nő és az örök férfi a témája ennek a két Vidnyánszky-rendezésnek.
  • Tompa Andrea
  • 2016. február 28.

Ingyen sem kell

Kevesebb néző, több állami támogatás, levetkőzött megfelelési kényszer – főigazgatói ciklusa közepén jár a magyar színházpolitika erős embere.
  • Hamvay Péter
  • 2016. február 26.