Tánc

TranzDanz: Menetfény

  • Sisso
  • 2016. március 4.

Színház

Sosemvolt népviseletbe öltözve, villámgyors tempót diktálva, fiktív, ám mégis ismerős tájakra kalauzolja a közönséget a TranzDanz új előadása. Ami azt jelenti, hogy a kizökkent csárdás hazai doktora, Kovács Gerzson Péter (KGP) némi gondolkodási szünet után visszatért a kortárs táncélet rendes menetébe. Tavalyi bemutatójuk, a Deja Vu volt ennek a visszatérésnek a kezdete, ott úgy karikírozták a táncosok ezt a nyomorult, béna világot, megfelelő távolságot tartva direkt a jelentől, hogy a való világ adta a másikat. A tánc minden pillanata ismerős most is, ezeket a figurákat és helyzeteket is láttuk már valahol, mégsem tudjuk megmondani, mikor romlott el körülöttünk minden.

Azok ott bizony mi vagyunk a színpadon, még ha nem is tudjuk olyan jól eltáncolni. Mi szerencsétlenkedünk munkába rohanás közben, toporgunk idegen reptereken, vagy ülünk elcsigázottan a gyorsvonaton. A tempó eszelős, a tér eltűnik, néha a pontosan szerkesztett fényeknek és Wondawulf organikus zenei szerkesztésének köszönhetően is. A vonat száguld, a táj meg áll körülöttük. Kapkodva kapcsolódnának, és amikor már nem tudnak, akkor a körtánc vidámságába merülnek bele, vagy a saját tengely biztonságában pörögnek. KGP hosszú évek óta építi a fraktálszerűen ismétlődő, kificamított néptáncos mozdulatok rendszerét. Bora Gábor, Gera Anita és Tokos Attila benne vannak a sűrűjében, a két új táncos, Gál-Horváth Bernadett és Vida Gábor néha leszakad. Pedig ahol menet van, ott menet van.

Nemzeti Táncszínház, MOM Kulturális Központ, január 27.

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

François Ozon új filmjében Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t. Kritika.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.