Tánc

TranzDanz: Menetfény

  • Sisso
  • 2016. március 4.

Színház

Sosemvolt népviseletbe öltözve, villámgyors tempót diktálva, fiktív, ám mégis ismerős tájakra kalauzolja a közönséget a TranzDanz új előadása. Ami azt jelenti, hogy a kizökkent csárdás hazai doktora, Kovács Gerzson Péter (KGP) némi gondolkodási szünet után visszatért a kortárs táncélet rendes menetébe. Tavalyi bemutatójuk, a Deja Vu volt ennek a visszatérésnek a kezdete, ott úgy karikírozták a táncosok ezt a nyomorult, béna világot, megfelelő távolságot tartva direkt a jelentől, hogy a való világ adta a másikat. A tánc minden pillanata ismerős most is, ezeket a figurákat és helyzeteket is láttuk már valahol, mégsem tudjuk megmondani, mikor romlott el körülöttünk minden.

Azok ott bizony mi vagyunk a színpadon, még ha nem is tudjuk olyan jól eltáncolni. Mi szerencsétlenkedünk munkába rohanás közben, toporgunk idegen reptereken, vagy ülünk elcsigázottan a gyorsvonaton. A tempó eszelős, a tér eltűnik, néha a pontosan szerkesztett fényeknek és Wondawulf organikus zenei szerkesztésének köszönhetően is. A vonat száguld, a táj meg áll körülöttük. Kapkodva kapcsolódnának, és amikor már nem tudnak, akkor a körtánc vidámságába merülnek bele, vagy a saját tengely biztonságában pörögnek. KGP hosszú évek óta építi a fraktálszerűen ismétlődő, kificamított néptáncos mozdulatok rendszerét. Bora Gábor, Gera Anita és Tokos Attila benne vannak a sűrűjében, a két új táncos, Gál-Horváth Bernadett és Vida Gábor néha leszakad. Pedig ahol menet van, ott menet van.

Nemzeti Táncszínház, MOM Kulturális Központ, január 27.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.