Tánc

TranzDanz: Menetfény

  • Sisso
  • 2016. március 4.

Színház

Sosemvolt népviseletbe öltözve, villámgyors tempót diktálva, fiktív, ám mégis ismerős tájakra kalauzolja a közönséget a TranzDanz új előadása. Ami azt jelenti, hogy a kizökkent csárdás hazai doktora, Kovács Gerzson Péter (KGP) némi gondolkodási szünet után visszatért a kortárs táncélet rendes menetébe. Tavalyi bemutatójuk, a Deja Vu volt ennek a visszatérésnek a kezdete, ott úgy karikírozták a táncosok ezt a nyomorult, béna világot, megfelelő távolságot tartva direkt a jelentől, hogy a való világ adta a másikat. A tánc minden pillanata ismerős most is, ezeket a figurákat és helyzeteket is láttuk már valahol, mégsem tudjuk megmondani, mikor romlott el körülöttünk minden.

Azok ott bizony mi vagyunk a színpadon, még ha nem is tudjuk olyan jól eltáncolni. Mi szerencsétlenkedünk munkába rohanás közben, toporgunk idegen reptereken, vagy ülünk elcsigázottan a gyorsvonaton. A tempó eszelős, a tér eltűnik, néha a pontosan szerkesztett fényeknek és Wondawulf organikus zenei szerkesztésének köszönhetően is. A vonat száguld, a táj meg áll körülöttük. Kapkodva kapcsolódnának, és amikor már nem tudnak, akkor a körtánc vidámságába merülnek bele, vagy a saját tengely biztonságában pörögnek. KGP hosszú évek óta építi a fraktálszerűen ismétlődő, kificamított néptáncos mozdulatok rendszerét. Bora Gábor, Gera Anita és Tokos Attila benne vannak a sűrűjében, a két új táncos, Gál-Horváth Bernadett és Vida Gábor néha leszakad. Pedig ahol menet van, ott menet van.

Nemzeti Táncszínház, MOM Kulturális Központ, január 27.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.