Tánc

TranzDanz: Menetfény

  • Sisso
  • 2016. március 4.

Színház

Sosemvolt népviseletbe öltözve, villámgyors tempót diktálva, fiktív, ám mégis ismerős tájakra kalauzolja a közönséget a TranzDanz új előadása. Ami azt jelenti, hogy a kizökkent csárdás hazai doktora, Kovács Gerzson Péter (KGP) némi gondolkodási szünet után visszatért a kortárs táncélet rendes menetébe. Tavalyi bemutatójuk, a Deja Vu volt ennek a visszatérésnek a kezdete, ott úgy karikírozták a táncosok ezt a nyomorult, béna világot, megfelelő távolságot tartva direkt a jelentől, hogy a való világ adta a másikat. A tánc minden pillanata ismerős most is, ezeket a figurákat és helyzeteket is láttuk már valahol, mégsem tudjuk megmondani, mikor romlott el körülöttünk minden.

Azok ott bizony mi vagyunk a színpadon, még ha nem is tudjuk olyan jól eltáncolni. Mi szerencsétlenkedünk munkába rohanás közben, toporgunk idegen reptereken, vagy ülünk elcsigázottan a gyorsvonaton. A tempó eszelős, a tér eltűnik, néha a pontosan szerkesztett fényeknek és Wondawulf organikus zenei szerkesztésének köszönhetően is. A vonat száguld, a táj meg áll körülöttük. Kapkodva kapcsolódnának, és amikor már nem tudnak, akkor a körtánc vidámságába merülnek bele, vagy a saját tengely biztonságában pörögnek. KGP hosszú évek óta építi a fraktálszerűen ismétlődő, kificamított néptáncos mozdulatok rendszerét. Bora Gábor, Gera Anita és Tokos Attila benne vannak a sűrűjében, a két új táncos, Gál-Horváth Bernadett és Vida Gábor néha leszakad. Pedig ahol menet van, ott menet van.

Nemzeti Táncszínház, MOM Kulturális Központ, január 27.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.