Don Quijote voltam címmel rendezett új előadást Hegymegi Máté Dunaújvárosban. Olyat, amely kortárs kontextusba tudott helyezni egy 17. századi lovagregényt, amiről minden egykori középiskolásnak csak halvány emlékei vannak. A rendező és Gábor Sára e. h. átirata nemcsak elmeséli a történetet, hanem agyafúrt módon világít rá korunk Don Quijote-i szituációira az általános tehetetlenségtől a színházcsinálás lehetetlenségéig. Próbaszituációval indítanak, a színészek várják a rendezőt, aki elakadt az autójával Budapest és Dunaújváros között. Észrevétlen elkezdődik a játék a színpadon, de mindig bejönnek különböző technikai emberek, hogy a közben egy fémvödörrel a fején Don Quijotévé vált és látványosan megháborodott Kiss Attilával veszekedjenek. Alkatilag Jankovics Péter vendégművész volt hivatott a főszerepre, ám kiváló rendezői húzás volt, hogy végül az ünnepelt helyi színész vívja meg harcát a tükörlovaggal egy látszólag életveszélyes díszlethelyzetben. (Hegymegi fizikai színházi elképzelései néha akrobatikus teljesítményeket követelnek a színészektől, meg a díszlettervező Fekete Katától is.) Talán ezt nem bocsátja meg egy helyi rajongótábor, így látni a kedvenc komikust, aki egyébként olyat alakít, hogy eláll a lélegzetünk. Vagy hogy végig azt mondogatják, hogy „ma itt nem lesz előadás”, aztán mégis lesz, mikor a végén megérkezik Hegymegi sárosan, láthatósági mellényben, előadva a balfék rendezőt. Önbeteljesítő jóslat, úgymond. Egy hónapot élt az előadás a hírek szerint, mert a helyi közönség nem érdeklődött.
Bartók Kamaraszínház, Dunaújváros, december 21.
