Gyerekdarabot csinált a HOPPart Társulat, együttműködésben a Vaskakas Bábszínházzal, Tengely Gábor rendezésében. Ez első hallásra olyan, mintha a szintén zenész-színész Pintér Béla csapata vetemedne arra, hogy egy tanmesét lerántson a mai magyar valóságba, a szereplőkben felismerhető rokonokkal, szomszédokkal, de ahelyett, hogy elvenné az új, kiskorú nézők kedvét, még felnőtt kísérőiket is megnevettetné szofisztikált, sokrétű humorával. Megtekintés után pedig már tudni, hogy pontosan ez történik.
Andersen rút kiskacsájának története itt és most játszódik, ezért is lett csúnya inkább, hiszen nincsen abban semmi költőiség, ha valaki másképp néz ki, mint a környezetében élők, és ezért megvetik. Aztán, amikor kiderül, hogy felnőttnek mégis szép a madár, akkor meg azért különbözik, azért akarják elpusztítani. Semmi nem jó ezeknek, annyira szerencsétlenek. A végén sem változtattak, pont elég szomorú az eredeti sztori, hiába röhögünk rajta szüntelenül.
Bábok sincsenek, a színészek az új bábok, tervező se rajzolhatta volna jobban el őket. Egy stilizált Kiss Diána Magdolna, mint pletykálkodás közben maga mögé pottyantó kacsa, egy erősen karikírozott, részeg sasnak látszó Herczeg Tamás, vagy Keresztény Tamás mint népművelő gólya a csontvázakkal teli fészekben. Olyan ez, mint gyerekkoromban a Dr. Bubó, minden benne volt, amit nem mertünk megkérdezni a tanár nénitől. Tulajdonképpen, csak a kórus a végén, meg az a dal, az nem fog hiányozni valahogy.
Jurányi Inkubátorház, január 16.
