Színház
Bábok és bábosok – Közös játék a Jurányiban
Fogyatékos gyerekek, a k2 Színház alkotói és a nézők közösen hoznak létre egy „előadást”. Játékra invitálnak a Jurányiba.
Messzi távol
Amikor a Katonában bemutatták a darabot, éppen ismét felröppent valami szenzációs hír Észak-Koreáról, ezúttal a nagy diktatúra azon szándékáról, hogy egyesülni kívánna másik felével, a Déllel. A hír éppolyan hihetetlen és hiteltelen volt, ahogy majd a darabban jellemzi valaki az igazi nagy szerelmet: mert a szerelem – a hajdan volt, a tökéletes, a holtomiglan – olyan, mint amikor egyesül a két Korea.
A konventben most is férfiak ülnek
A hosszú című (Jean Paul Marat üldöztetése és meggyilkolása, ahogy a charentoni elmegyógyintézet színjátszói előadják de Sade úr betanításában), többnyire csak Marat/Sade-ként emlegetett darabot kiválasztani már önmagában is szimbolikus rendezői állítás; ez akkor is így volna, ha Magyarországon nem jutna róla annak is eszébe Kaposvár, aki nem látta ’82-ben a legendás előadást.
„A hallgatás most beleegyezés”
Minden színpadi műfajban szabadon mozog, legyen az prózai revü, kortárs tánc, opera, performansz vagy szórakoztató színházi darab. Minden alkotása a társadalom aktuális történéseire reflektál. Az idáig vezető útról és új darabjairól beszélgettünk vele.
Ónodi Eszter: „Már nincs bennem keserűség”
A színpadon díva, civilben civil. A szélsőséges karakterek mestere maga a két lábon járó józanság. Ma debütál a mozikban Fazekas Csaba zenés-táncos filmje, a Swing, ahol a show business sztárjaként tündököl.
Egy puskaporos hordó ül rajtunk – Kovács Márton–Mohácsi testvérek: e föld befogad avagy számodra hely
Nagyot akarás, valódi nagy szándék ez a darab. Ahogy a cigányokról írt Csak egy szög, az 56/06 vagy a sokrétű Egyszer élünk volt e szerzőktől.
A drog a kultúrám része – The Last Anniversary
Mivel Indián kívül Nagy-Britanniában él a legnagyobb szikh közösség, a 2012-es londoni olimpián a biztonsági szolgálat vállalta a kockázatot, és karddal az oldalukon is beengedték azokat, akiknél ez vallásilag előírt viselet.
Amikor színház és valóság összecsattan
Egy román fiú 1981-ben nyomtatott nagybetűkkel, fehér krétával írta a falra, hogy SZABADSÁG. És pont aznap, amikor a tragédiájáról szóló előadás Magyarországra érkezik…
10 személyes – Pogány Judit
Mit mesél az unokáinak Pogány Judit? Mit tart a hetvenéves színésznő az öregedés egyetlen előnyének? Mitől érez légszomjat, és mit csinált Michael Haneke lakásán? És mi köze van mindennek egy vak farkashoz?
Nonna Mia!
„Az evés színpadon mindig kedves dolog” – mondja Gál színműíró, a Játék a kastélyban másodhegedűse, s persze tudják e fortélyt a valódi másod-, sőt harmadvonalbeli darabgyártók is. Tudja ezt az amerikai Joe DiPietro is, aki az evés, illetve a tukmáló etetés zajos-megható kisvilágát telepíti színpadra: négy italoamerikai nagyszülővel meg egy szabadulni vágyó, felnőtt unokával.
Szétkapcsolva
A kiváltságos Pilinszky Párizsban látta az akkor avantgárd rendezőt 1971-ben; a hatás óriási volt. A színháziak – fiatal rendezők, írók, nyughatatlan újat látni vágyók, akik képesek voltak hálózsákban egy előszobában aludni érte – pár évvel később Belgrádban, a BITEF fesztiválon találkozhattak vele, ami Kelet-Európa nyugatra néző kis ablaka volt. Halász Péterék pedig akkor, amikor már útban voltak a Nyugat felé, jegyük egy irányba szólt, az országból kiutasították őket.