Színház

Nonna Mia!

Joe DiPietro: A folyón túl Itália

Színház

„Az evés színpadon mindig kedves dolog” – mondja Gál színműíró, a Játék a kastélyban másodhegedűse, s persze tudják e fortélyt a valódi másod-, sőt harmadvonalbeli darabgyártók is. Tudja ezt az amerikai Joe DiPietro is, aki az evés, illetve a tukmáló etetés zajos-megható kisvilágát telepíti színpadra: négy italoamerikai nagyszülővel meg egy szabadulni vágyó, felnőtt unokával.

A recept igen egyszerű, hiszen mindössze azon áll vagy bukik a siker, hogy összekerül-e négy szerethető idős színész a színpadon. Az se baj, ha nincs bennük semmi olaszos, a lényeg, hogy behozzák gazdag múltjukat és emberi esettségüket a színpadra, a közönség garantáltan meg fog hatódni együttes jelenlétüktől. Így elmondva ez akár cinikusnak is tűnhet, noha a színház egyik nagy titkáról mesél: a színészi személyiséghez kapcsolódó szeretetről, amely darabtól és rendezéstől függetlenül végigkíséri a szerencsések színpadi jelenlétét.

Az Orlai Produkciónak és Znamenák István rendezőnek most sikerült összehoznia egy ilyen szeretetre méltó csapatot, méghozzá úgy, hogy egészen különböző alkatok és még különbözőbb múltak telepedtek egymás mellé az étkezőasztalhoz. A könnyed vígjátéki stílus és a gesztusok olaszos zománca leginkább Benedek Miklósnál bizonyul alapértelmezettnek, s szemérmes szívhangokat is elsősorban ő hoz játékba. A sokban közös hátterű Lázár Kati és Lukáts Andor más-más módon közelít a maga nagyszülői szerepéhez: Lázár örök és elnehezültében is elementáris, nagyszívű trampli figuráját adja, míg Lukáts életre hív egy zsigerien érzéki, bohókásan kamasz nagypapát. A felmenői kvartett negyedik tagjának, Szabó Évának a hangjában van a titka: a kotkodácsoló csevegéstől a szorongó aggodalomig minden árnyalat ott muzsikál ebben az orgánumban.

Menni vagy maradni? – ez a darabbeli unoka sorskérdése, amely az oly mobil amerikai társadalomra gondolva ugyan roppant erőltetettnek tetszik, ám ez éppúgy mellékes, akárcsak a második rész hozzávetőleges megírtsága. Szabó Kimmel Tamás – mint mammone – ezúttal is profin működteti fiús báját, s ügyesen elcipeli a narráció terhét, amely így megmarad a még bocsánatos sutaság szintjén. Ellenben önmagában nézve jóval túl van e bocsánatos kategórián a darab kiállítása, amely az Orlai Produkció más előadásaihoz hasonlóan egyszerre szükségtelenül aprólékos-realista és szegényes. A Belvárosi Színház színpadára rendszerint sosemvolt amerikai lakásbelsők kerülnek, miközben a díszletek között tébláboló alakok öltöztetése kitalálatlan marad.

A darab, amely létezésünk egyik központi kérdése, az evés köré íródott, végül egy másik főtéma, a halál, szeretteink halála felé kanyarodik. A bemutató estéjén a nézői elérzékenyülés általános volt, s ebből a jelen sorok írója is kivette a maga részét. A halál színpadon mindig kedves dolog – nem, ilyesmi nem hangzik el Molnár darabjában, ez ellenben igen: „halálnak csak a legvégén van hatása”. Tényleg van.

Belvárosi Színház, október 8.

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát.