Színház

HUPS! Crew: Idegen elemek

Színház

Kevés szöveg, klassz zene és játék a javából. Öt fiatal bábszínész fogta magát, és színházi munkáik mellett bandát alapítottak. Kitalálták, vagy mondjuk úgy, meghonosították a bábkoncert műfaját, amivel valami egészen új és eredeti kortárs formát hoztak létre. Közülük ezúttal négyen – Fehér Dániel, Hoffer Károly, Spiegl Anna és Szolár Tibor – adnak elő jelenetfüzért. A történetet zene, a zenét történet követi. Az előadás vizualitása épp olyan hangsúlyos, mint a zenei vonala, hétköznapi tárgyak, különböző anyagok válnak bábokká, amelyek ilyen módon még az újrahasznosítás csodáját is szolgálják. A recycling színházban agyagból lesz pálcás báb, elhasznált nejlonból duplikált alak, akinek az egyik része maga a beöltözött bábos, míg a másik egy bunrakusze­rűen mozgatott figura. De játszik kevés textilből hurkatestű, több ponton mozgatott, folyamatában átváltozó báb, vagy az írásvetítő segítségével megjelenített festékmese is. Az etűdsorozat tangóharmonikára, hegedűre, gitárra, fúvós és ütős hangszerekre komponált zenéjét – amely Kovács Márton közreműködésével született – épp olyan természetességgel szólaltatják meg a játszók, mint ahogy kezeik a bábokat keltik életre. Az emberi esendőségről, kiszolgáltatottságról, kommunikációs nehézségekről szóló darabok úgy teszik fel a legfontosabb kérdést, hogy szinte észre sem vesszük két kacaj és megdöbbenés között, mert ráadásul laza, vicces, látványos is az egész. És hogy mi ez a legfontosabb kérdés? Hát az, hogy értjük-e egymást, számít-e a kommunikáció, vagy van valami egyszerűbb, zsigeribb, netalántán magasabb rendű dolog, ami megoldást jelent. Ekképp e bábozás ugyan­úgy a szabad asszociációt szolgálja, mint minden igazán jó művészet, nincs egyfajta értelmezés, csak szenvedélyes játék és önfeledt örömzene.

Trafó, szeptember 23.

 

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát.