Színház
Részünkről a passz
„Isteni idiotizmus”, „mennyei szklerózis” – Witold Gombrowicz számára ezek a jellegzetességek tették oly vonzóvá és kívánatossá az operettet, hogy utolsó színpadi műve e műfaj paródiájaként beszélhesse el a huszadik század rettenetét.
„Valami váratlan indulat”
A Katona József Színház vezető színésze tíz éve. Az egyetemre azonban csak negyedik próbálkozásra vették fel. Autodidakta zenész, figurái zárt, megkínzott alakok. Ebben az évadban Mozartot játszotta az Amadeusban és Luckyt a Godot-ban.
„Finomkodással nem lehet” – A színházi grafikusok titokzatos világa
A színházi plakátoktól egészen a rózsaszín nyalókák készítéséig terjed a tevékenységi körük. Nem árt, ha előre kitalálják, miről fog szólni egy előadás, és nem szabad agyvérzést okozniuk a retikülös néniknek. A színházi grafikusok munkáiról a legszigorúbb ítélet akár Alföldi Róbert elsuhanó taxijában is megszülethet.
„Nem lehetek Teréz anya”
A független színházi és a civil szférának úgy hiányzott, mint egy falat kenyér, így nem csoda, hogy a mára 55 szervezetnek otthont és segítséget nyújtó inkubátorháznak két év alatt jelentősen bővült a tevékenységi köre. Ezzel csak az éves támogatást megítélő kuratórium nem törődött.
„Az elégedettség zavart”
A nagy füzet és az Irtás című előadásai, melyeket saját társulatával, a Fortéval mutatott be, a magyar független színház legjobb darabjai közé tartoznak, az elmúlt két év nagy revelációi voltak. Most Oresztészt rendez. Volt szólótáncos, koreográfus, a Színház- és Filmművészeti Egyetemen fizikai színházi szakot visz. Lassan a közönség is megtanulja, hogy Horváth színházának ez a műfaja.
„Azt hiszik, értelmi fogyatékos vagyok” - interjú Mázló Tímea színésznővel
Magyarország első siket színésznője már gyerekként eltökélte, hogy színésznő lesz. A színművészeti egyetemen nem foglalkoztak vele, de megszerezte a „Színész II.” képesítést, a Trafóban, az Utolsó című előadásban – egy olyan siket nőt alakított, aki színész akar lenni.
„Magyarország teljesen más eset” – Baráth Emőke operaénekes
Ifjú szoprán, jó nevű francia ügynökség képviseli, rendszeresen nemzetközi hírű énekesekkel lép fel, jelenleg pedig Menzel rendezi az Operában. Beszéltünk kövér és dekoratív énekesekről, szereposztó díványról meg mindenféléről, de elsősorban hangokról, technikáról és a pályájáról.
A százéves kacér - Tolnay Klári (1914–1998)
A száz éve született színésznő volt egykor az eszményi magyar úrilány: ártatlan őzikeszemével, kedvesen éneklő hanghordozásával és derűs jólneveltségével maga volt a papa szeme fénye.
Kit zavar száz civil?
Nincs is annál vonzóbb semmi, mint nagyszerű színészeket nézni, de nem kevésbé izgalmas, ha a színpadon mindennapi embereket látunk.
Kultúrharc takaréklángon – színházi pályázatok a fővárosban
Tarlós István a jelek szerint nem akar a választások előtt újabb kultúrpolitikai botrányt, ezért várhatóan csak október közepe után írják ki a Centrál Színház már augusztusban esedékessé vált magánosítási pályázatát. Csúszik az Örkény István Színház vezetői pályázata is.
„Zseniális vagy, Árpád, alkudj meg!” – Schilling önkínzó, kegyetlen előadása
Schilling Árpád előadása, a Lúzer az egyetlen lehetséges és igen termékenynek bizonyuló utat választja: saját történetét, testét és életútját viszi színre, teatralizálja és politizálja. A kettőt együtt. Sőt, a folyamatos és önironikus önszínrevitel minden direkt állítást nyomban megkérdőjelez, és szempontot vált.