„Belegyógyul a bábba” - Nagypál Gábor, a Stúdió K új művészeti vezetője

  • rés a présen
  • 2014. október 18.

Színház

rés a présen: Milyen változást jelentett neked, illetve a színháznak, hogy átvetted a Stúdió K vezetését?

Nagypál Gábor: Fontos tisztázni, hogy nem egyedül, hanem Zubek Adrienn ügyvezető igazgatóval párban visszük a K-t, hivatalos megnevezésem művészeti vezető. Mind a színház, mind a társulat életében, és személyesen nekem is fontos pont a váltás. Fodor Tamás személye, alkotói lénye határozta meg a színházat évtizedekig. Ezt az inget nem lehet csak úgy felvenni, és tovább hordani, mintha mi sem történt volna. Nagy a felelősség és az elvárás. A Stúdió K-ban eleve elég nehéz pontosan meghatározni, ki is a társulat. A kőszínházi szabályok (fizetés, éves szerződés stb.) nem érvényesek, van egy 7-8 személyből álló mag, akikkel szeretnék a legszorosabban együttműködni a repertoár, a prioritások tekintetében.

rap: Mik a Stúdió K tervei a következő évadra?

NG: Papíron nagyon jól néz ki az új évad. Ismert okokból nem részletezném, hogy miért van gyomorgörcsöm a megvalósulását illetően. Zsótér Sándor először rendez nálunk, Shakespeare Othellójával nyitunk, utána új bábelőadást rendez Fodor. A Maya hajóját Parti Nagy Lajos írja, Picasso inspirálta. Az évad második fele csupa K! Két koprodukció, először a Nagy Romulus a k2 Színházzal, aztán a Tizenkét (dühös) ember a Stúdió K, a Kerekasztal és a Katona együttműködésében.

rap: A rendező, a színész, a gyerekeknek játszó színész szerepe hogyan simul el benned?

NG: Tényleg van néhány identitásom, de ezzel egyrészt nem vagyok egyedül a pályán, másrészt kifejezetten inspiráló tud lenni, hogy mindig valamelyik másik énemre van szükség. Így talán később fogok ráunni magamra. A rendezői énem a legmegkerülhetőbb számomra, akkor jön elő, ha eléggé megbolygat egy probléma, és már valahogy artikulálni szeretném azt. A báb a nagy találkozás. Különleges létezést kíván a színésztől. Teremtő, animáló szerep, de nagyon kemény munka. És ha jó sikerül, akkor az ember szinte „belegyógyul” a bábba, és úgy tud játszani, ahogy talán csak gyerekkorában.

rap: Meghatározóak a vajdasági gyökereid az itteni életben és a munkában?

NG: Egy nagyon kevert és sokszínű közegből származom. Szeretem azt hinni, hogy ez segíti a nyitottságomat és az alkalmazkodóképességemet, bár erről inkább mások tudnának nyilatkozni. Tény, hogy valahogy mindig kisebbségi helyzetben léteztem, de ezt is inkább pluszként élem meg.

rap: Ha valami miatt most össze kéne csomagolni a Stúdió K-t, és elvinni valahova, hova vinnéd?

NG: Nem vinném máshova, itt és most is lehet, lehetne fontos és érvényes dolgokat csinálni, de a kultúrpolitikai képletben megváltoztatnék egy-két állandót…

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.