magyarnarancs.hu: Emlékszel arra, mit írt rólad a Le Figaro és a Financial Times az aix-en-provence-i Elenád után?
Baráth Emőke: Azt, hogy magas vagyok és karcsú, aminek nagyon örültem, mert egyik sem igaz. De zeneileg is nagyon jókat írtak, az egészet úgy olvastam, mintha nem is rólam szólna, olyan furcsa volt.
magyarnarancs.hu: Pályád elején még nehezen mondtad ki magadról, hogy operaénekes vagy.
BE: Két-három évvel ezelőtt nagyon el voltam veszve. Én nem opera szakra jártam, nem tanultam mozgást, színészetet, egyáltalán nem tudtam, hogy kell a színpadon mozogni, nem volt rutinom, nem éreztem biztonságban magam. Látszott, hogy van affinitásom a dologhoz, de munka közben tanultam apránként ezeket a dolgokat, illetve tanulom folyamatosan. A Zeneakadémián ének szakra jártam, majd a mesterképzésen oratórium és daléneklés szakra, mert ezt a repertoárt szerettem volna bővíteni. Aztán kimentem Firenzébe egy évre Erasmus ösztöndíjjal. Ekkor kezdtek érkezni a külföldi megkereséseim is.
| ||
magyarnarancs.hu: Megnyerted az innsbrucki régizenei versenyt és a közönségdíjat is. Ez indította be a karrieredet?
BE: Igen. Utána volt egy meghallgatásom az aix-en-provence-i fesztivál egyik castingmenedzserénél, aki felkért a Cavalli-darab, az Elena főszerepére. Ráadásul ez egy nagyon különleges előadás volt, mert a darabnak nem volt még modern kori bemutatója. A produkcióra fiatal énekeseket kerestek, nem sztárokat. Ezenkívül részt vettem a verbier-i fesztiválon, Svájcban, ahová már többször visszahívtak nagy produkciókra, jövő nyáron Despinát fogok énekelni a Così fan tuttéban, mint most az Operában, Menzelnél.
magyarnarancs.hu: Az idén bejutottál a világ egyik legrangosabb versenye, az Erzsébet Királynő Énekverseny döntőjébe is Brüsszelben. Milyen tapasztalatokat szereztél itt?
BE: Sajnos nem lettem díjazott, ez nyilván elszomorítja az embert, hisz mindenki azért megy. De csodálatos élmény volt. Filmet és interjút készítettek a döntősökkel, a királyné kezet fogott velünk. Ez egy háromhetes verseny, nagyon híres zsűritagokkal, óriási anyaggal és rengeteg stresszel. De elégedett vagyok az eredménnyel, mert úgy érzem, nagyon sokat fejlődtem a repertoárbővítéssel, és több felkérést is kaptam utána.
magyarnarancs.hu: A nemzetközi művészpályák az elején nagyon sok anyagi áldozatot igényelnek.
BE: Ez sajnos így van. Én már rengeteg pénzt dobtam ki fölöslegesen meghallgatásokra, olyanokra, amikre el se jött az, akinek el kellett volna jönnie, vagy semmilyen eredménye nem volt az egésznek. Ráadásul az én családom nem művészcsalád, senki nem foglalkozott zenével, egyetlen kivétel a nővérem, Baráth Nóra, aki a Magyar Állami Operaház oboistája, ezért nálunk nem volt egyértelmű erre a pályára lépni, addig, amíg nem értem el sikereket.
| ||
magyarnarancs.hu: Mostanra viszont nagyon zsúfoltnak látszik a naptárad, pedig önálló dalestre készülsz a Zeneakadémián.
BE: Novemberben Csalog Gáborral Schubert, Schumann, Debussy és Poulenc dalait éneklem, de előtte még Jean-Marie Leclair operájának, a Scylla és Glaucusnek lesz lemezfelvétele Franciaországban. Óriási megtiszteltetés, hogy engem kértek fel Scylla szerepére. Először vissza is utasítottam.
magyarnarancs.hu: Miért?
BE: Ez egy francia opera, és mivel én még csak tanulok franciául, nem éreztem úgy, hogy el tudom vállalni. A francia közönség nagyon kényes a kiejtésre. Külön kell dolgoznom az anyagon egy francia anyanyelvű tanárral.
magyarnarancs.hu: A magyar operaházból kinek a véleményére adsz?
BE: A mai napig visszajárok Pászthy Júliához, aki tanárom volt a Zeneakadémián. Kolonits Klára véleménye is nagyon fontos nekem, ő is gyakran ellát tanácsokkal, főleg az éneklés technikai részével kapcsolatban. A nővéremnek pedig hangszeres művészként nagyon jó megfigyelései vannak.
| ||
magyarnarancs.hu: Egyre több a kifejezetten szép, attraktív, szexi énekes. Hogy viseled, hogy ez is része az elvárásoknak?
BE: Az énekesnek törődni kell a külsejével. Az én életem is egy folyamatos diéta. De azért azt gondolom, hogy egy énekest a hang alapján kell megítélni, mert az adja az egyéniséget. Onnantól kezdve sminkkel, parókával, jelmezzel mindenkit át lehet változtatni. Ma már valóban nincsenek kövér énekesek, számít a külső is, ahogyan két hasonló képességű titkárnő közül is a csinosabbat fogják választani. Ez igazságtalan, de így van.
magyarnarancs.hu: Van az opera-énekesnői pályán szereposztó dívány?
BE: Hál' Istennek, én nem találkoztam ilyennel, ott fordulnék sarkon azonnal. Én előéneklésekre járok, és akinek tetszik az éneklésem, az visszahív, akinek nem, az nem.
magyarnarancs.hu: Elsősorban barokk zenét énekelsz és Mozartot. Régizenét másképp kell énekelni, mint operát?
BE: Alapvetően nem. Nekem kezdettől kiderült, hogy nagyon agilis, mozgékony a hangom, ami a barokk zenéhez a sok koloratúra miatt kell. Aki Wagnert énekel, az általában nem énekel barokk zenét. Egyébként van egy terv a fejemben, hogy honnan hova szeretnék eljutni, milyen szerepeket szeretnék énekelni. Ez egy nagyon tudatos terv, apró lépésekkel. Nagyon sokat dolgozom mindennap azért, hogy a technikám jobb legyen. Kicsit irigy vagyok az ösztönös énekesekre, én nem vagyok az. Valakinek önmagától megtalálja magát a hangja, nekem ezért nagyon sokat kell dolgoznom. Az énekhangnak van egy természetes érési folyamata. A nőknél ez a gyerekszüléssel különösen változik, érettebb, nőiesebb lesz a hang. A belcanto (Bellini, Donizetti), Puccini-, Verdi-szerepekhez hosszú évek után jut el az ember, ha egyáltalán eljut, mert drámaiságuk és a zenei anyag miatt sötétebb tónust igényelnek, és vastagabb zenekari hangszerelést kell áténekelni.
magyarnarancs.hu: Mennyit számít ezen a pályán az önmenedzselés?
BE: Szerencsére nekem nagyon jó ügynökségem van, egy kis francia ügynökség, a Les Concerts Parisiens. Ez nagyon fontos, ügynökség nélkül nem lehet létezni ezen a pályán. Meg se hallgatják az embert. A meghallgatásokat is ők szervezik, ők szerzik a munkát, ők tartják a kapcsolatot a művész és a megbízó között. Én rettenetesen rossz vagyok pénzügyi dolgokban, nem szeretek erről beszélni, ezzel foglalkozni, most tanulom csak ezeket. Magyarországon magam képviselem magamat, de Magyarország teljesen más eset.
magyarnarancs.hu: Hogy találtad ezt az ügynökséget?
BE: Amikor Händel Orlandójából énekeltem Dorinda szerepét Versailles-ban az Opéra Royalban, az ügynökség vezetője odajött hozzám, és azt mondta, már egy éve figyeli, amit csinálok, és megkérdezte, van-e kedvem csatlakozni a csapathoz. Nem sokat hezitáltam. Nem akartam nagy ügynökséget, mert egy nagy ügynökségnél iparszerűen megy a dolog, olyat is el kell néha vállalni, aminek még nincs itt az ideje. Mi mindent megbeszélünk, mit vállalok el, mit nem.
magyarnarancs.hu: Mennyire látsz előre?
BE: Már 2017–18-ra is van felkérésem, de erről még nem beszélhetek. Viszont amiről igen, hogy jövő áprilisban a Theater an der Wienben Susanna leszek a Figaro házasságában.
| ||
magyarnarancs.hu: Mi az, amiben úgy érzed, 28 évesen technikailag még fejlődnöd kell?
BE: Az utóbbi időben kezdett fölfele nyílni a hangom, ennek nagyon örülök, mert így bővülhet a repertoárom. Most ezen dolgozom. A technikai elvárások ma óriásiak. Az operákról felvételek készülnek, az interneten ott van minden, egyetlen operaigazgató sem engedheti meg magának, hogy olyan valaki énekelje a szerepet, aki technikailag nem tudja tökéletesen kivitelezni.
magyarnarancs.hu: Hogy tekintesz az operaházi fellépéseidre?
BE: A magyar operaházban a legnehezebb énekelni, mert itt előzetes elvárásokat támasztanak az emberrel szemben, különösen, ha több külföldi sikere volt már, és ennek nehéz megfelelni. Ráadásul az én hangfajom, a lírai szoprán a legáltalánosabb női énekhang, ebből van a legtöbb, és az operaházban sok nálam jóval tapasztaltabb énekes van, én itt még eléggé kezdőnek számítok.
magyarnarancs.hu: A szabadúszás megfelel a lelki alkatodnak?
BE: Kizárólag ez felel meg. Sose tudnék elköteleződni egyetlen helyre. Persze fárasztó és stresszel jár, ha olykor egy héten kétszer kell utazni, vagy ha elkeveredik az ember fellépőruhája a repülőtéren, de én ezt szeretem, ez fekszik nekem.
(Jiří Menzel operarendezéséről a ma megjelent nyomtatott Narancsban közlünk kritikát.)
