ZSINÓRPADLÁS - rés a présen

„Nem férek bele az időmbe”

Pelsőczy Réka színész, rendező

  • rés a présen
  • 2014. október 18.

Színház

rés a présen: Nyáron is színházi munkákkal voltál elfoglalva, vagy jutott időd az inspirálódásra is?

Pelsőczy Réka: Június 26-án volt a bemutatója a Bagoly és Cica című rendezésemnek, ami Jordán Adélra és Szabó Kimmel Tamásra lett kitalálva, vígjáték, nagyon jó munka volt, most a Belvárosi Színházban játsszuk. Emellett készültem az őszre, de búvárkodtam is, és csodálatos élményekben volt részem Pannonhalmán az Arcus Temporum kortárs fesztiválon.

rap: Hogyan kezded az évadot?

PR: Nem tudom, volt-e már ennyire durva évadkezdésem. A színházban Petra von Kant szerepét próbálom Székely Krisztával, a Textúra 2014-en dolgozom Török Ferivel a Szépművészeti Múzeumban, és a Színművészetin rendezem Haupt­mann Bunda című darabját az osztálynak, akiket tanítok.

rap: Hol és mikor láthatjuk még az előző munkái­dat? Melyik a legeslegnagyobb szívügyed most?

PR: Megy az Ibusár az Örkényben, a Furcsa pár Fehérváron, a Római vakáció és a B and C a Belvárosiban, a Szeret…lek a Thália Mikroszkópon, a Musik Musikk Musique a Katonában, és az egyik szívügyem, a Leányálom KFT a győri Vaskakasban, ami női viszonyainkról szól, és egy mosodában játszódik. Dokumentumszínház sok zenével, nagyon szeretném felhozni Pestre.

rap: Hogyan egyensúlyozol a társulati léted és a rendezői munkáid között?

PR: Nem akarok már mindenképp játszani, és nagyon nehezen egyensúlyozom. A Katona az otthont jelenti számomra, ott vannak a barátaim. De heti négy-öt előadásban játszom, pedig szeretnék olvasni, filmeket nézni, tanulni nagyon sokat, főleg a tanításról. Egyáltalán nem férek bele az időmbe, és akkor még a fiamról, családomról nem is beszéltem.

rap: Vannak-e kedvenc hazai, illetve külföldi színházaid, alkotók, akiknek a munkáját példaértékűnek tartod?

PR: A Rimini protokoll és Marthaler előadásai meghatározóak számomra, nagyon szeretem Purcăretét, a litvánokat, az újcirkuszt és a felnőttbábszínházat… Sajnos ez utóbbi még nem elég erős Magyarországon, de elképesztő, hogy mik vannak!

rap: Ha egy kortárs film színházi adaptációját megrendezhetnéd, melyik volna az?

PR: Mike Leigh Titkok és hazugságok című filmjét. Imádom, hogy a színészek emberszerűek és hibátlanul játszanak, nagyon jó a humora, és nagyon fájdalmas. Ha film lennék, Titkok és hazugságok lennék.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.