ZSINÓRPADLÁS - rés a présen

„Nem férek bele az időmbe”

Pelsőczy Réka színész, rendező

  • rés a présen
  • 2014. október 18.

Színház

rés a présen: Nyáron is színházi munkákkal voltál elfoglalva, vagy jutott időd az inspirálódásra is?

Pelsőczy Réka: Június 26-án volt a bemutatója a Bagoly és Cica című rendezésemnek, ami Jordán Adélra és Szabó Kimmel Tamásra lett kitalálva, vígjáték, nagyon jó munka volt, most a Belvárosi Színházban játsszuk. Emellett készültem az őszre, de búvárkodtam is, és csodálatos élményekben volt részem Pannonhalmán az Arcus Temporum kortárs fesztiválon.

rap: Hogyan kezded az évadot?

PR: Nem tudom, volt-e már ennyire durva évadkezdésem. A színházban Petra von Kant szerepét próbálom Székely Krisztával, a Textúra 2014-en dolgozom Török Ferivel a Szépművészeti Múzeumban, és a Színművészetin rendezem Haupt­mann Bunda című darabját az osztálynak, akiket tanítok.

rap: Hol és mikor láthatjuk még az előző munkái­dat? Melyik a legeslegnagyobb szívügyed most?

PR: Megy az Ibusár az Örkényben, a Furcsa pár Fehérváron, a Római vakáció és a B and C a Belvárosiban, a Szeret…lek a Thália Mikroszkópon, a Musik Musikk Musique a Katonában, és az egyik szívügyem, a Leányálom KFT a győri Vaskakasban, ami női viszonyainkról szól, és egy mosodában játszódik. Dokumentumszínház sok zenével, nagyon szeretném felhozni Pestre.

rap: Hogyan egyensúlyozol a társulati léted és a rendezői munkáid között?

PR: Nem akarok már mindenképp játszani, és nagyon nehezen egyensúlyozom. A Katona az otthont jelenti számomra, ott vannak a barátaim. De heti négy-öt előadásban játszom, pedig szeretnék olvasni, filmeket nézni, tanulni nagyon sokat, főleg a tanításról. Egyáltalán nem férek bele az időmbe, és akkor még a fiamról, családomról nem is beszéltem.

rap: Vannak-e kedvenc hazai, illetve külföldi színházaid, alkotók, akiknek a munkáját példaértékűnek tartod?

PR: A Rimini protokoll és Marthaler előadásai meghatározóak számomra, nagyon szeretem Purcăretét, a litvánokat, az újcirkuszt és a felnőttbábszínházat… Sajnos ez utóbbi még nem elég erős Magyarországon, de elképesztő, hogy mik vannak!

rap: Ha egy kortárs film színházi adaptációját megrendezhetnéd, melyik volna az?

PR: Mike Leigh Titkok és hazugságok című filmjét. Imádom, hogy a színészek emberszerűek és hibátlanul játszanak, nagyon jó a humora, és nagyon fájdalmas. Ha film lennék, Titkok és hazugságok lennék.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.