ZSINÓRPADLÁS - rés a présen

„Nem férek bele az időmbe”

Pelsőczy Réka színész, rendező

  • rés a présen
  • 2014. október 18.

Színház

rés a présen: Nyáron is színházi munkákkal voltál elfoglalva, vagy jutott időd az inspirálódásra is?

Pelsőczy Réka: Június 26-án volt a bemutatója a Bagoly és Cica című rendezésemnek, ami Jordán Adélra és Szabó Kimmel Tamásra lett kitalálva, vígjáték, nagyon jó munka volt, most a Belvárosi Színházban játsszuk. Emellett készültem az őszre, de búvárkodtam is, és csodálatos élményekben volt részem Pannonhalmán az Arcus Temporum kortárs fesztiválon.

rap: Hogyan kezded az évadot?

PR: Nem tudom, volt-e már ennyire durva évadkezdésem. A színházban Petra von Kant szerepét próbálom Székely Krisztával, a Textúra 2014-en dolgozom Török Ferivel a Szépművészeti Múzeumban, és a Színművészetin rendezem Haupt­mann Bunda című darabját az osztálynak, akiket tanítok.

rap: Hol és mikor láthatjuk még az előző munkái­dat? Melyik a legeslegnagyobb szívügyed most?

PR: Megy az Ibusár az Örkényben, a Furcsa pár Fehérváron, a Római vakáció és a B and C a Belvárosiban, a Szeret…lek a Thália Mikroszkópon, a Musik Musikk Musique a Katonában, és az egyik szívügyem, a Leányálom KFT a győri Vaskakasban, ami női viszonyainkról szól, és egy mosodában játszódik. Dokumentumszínház sok zenével, nagyon szeretném felhozni Pestre.

rap: Hogyan egyensúlyozol a társulati léted és a rendezői munkáid között?

PR: Nem akarok már mindenképp játszani, és nagyon nehezen egyensúlyozom. A Katona az otthont jelenti számomra, ott vannak a barátaim. De heti négy-öt előadásban játszom, pedig szeretnék olvasni, filmeket nézni, tanulni nagyon sokat, főleg a tanításról. Egyáltalán nem férek bele az időmbe, és akkor még a fiamról, családomról nem is beszéltem.

rap: Vannak-e kedvenc hazai, illetve külföldi színházaid, alkotók, akiknek a munkáját példaértékűnek tartod?

PR: A Rimini protokoll és Marthaler előadásai meghatározóak számomra, nagyon szeretem Purcăretét, a litvánokat, az újcirkuszt és a felnőttbábszínházat… Sajnos ez utóbbi még nem elég erős Magyarországon, de elképesztő, hogy mik vannak!

rap: Ha egy kortárs film színházi adaptációját megrendezhetnéd, melyik volna az?

PR: Mike Leigh Titkok és hazugságok című filmjét. Imádom, hogy a színészek emberszerűek és hibátlanul játszanak, nagyon jó a humora, és nagyon fájdalmas. Ha film lennék, Titkok és hazugságok lennék.

Figyelmébe ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.