ZSINÓRPADLÁS - rés a présen

„Nem férek bele az időmbe”

Pelsőczy Réka színész, rendező

  • rés a présen
  • 2014. október 18.

Színház

rés a présen: Nyáron is színházi munkákkal voltál elfoglalva, vagy jutott időd az inspirálódásra is?

Pelsőczy Réka: Június 26-án volt a bemutatója a Bagoly és Cica című rendezésemnek, ami Jordán Adélra és Szabó Kimmel Tamásra lett kitalálva, vígjáték, nagyon jó munka volt, most a Belvárosi Színházban játsszuk. Emellett készültem az őszre, de búvárkodtam is, és csodálatos élményekben volt részem Pannonhalmán az Arcus Temporum kortárs fesztiválon.

rap: Hogyan kezded az évadot?

PR: Nem tudom, volt-e már ennyire durva évadkezdésem. A színházban Petra von Kant szerepét próbálom Székely Krisztával, a Textúra 2014-en dolgozom Török Ferivel a Szépművészeti Múzeumban, és a Színművészetin rendezem Haupt­mann Bunda című darabját az osztálynak, akiket tanítok.

rap: Hol és mikor láthatjuk még az előző munkái­dat? Melyik a legeslegnagyobb szívügyed most?

PR: Megy az Ibusár az Örkényben, a Furcsa pár Fehérváron, a Római vakáció és a B and C a Belvárosiban, a Szeret…lek a Thália Mikroszkópon, a Musik Musikk Musique a Katonában, és az egyik szívügyem, a Leányálom KFT a győri Vaskakasban, ami női viszonyainkról szól, és egy mosodában játszódik. Dokumentumszínház sok zenével, nagyon szeretném felhozni Pestre.

rap: Hogyan egyensúlyozol a társulati léted és a rendezői munkáid között?

PR: Nem akarok már mindenképp játszani, és nagyon nehezen egyensúlyozom. A Katona az otthont jelenti számomra, ott vannak a barátaim. De heti négy-öt előadásban játszom, pedig szeretnék olvasni, filmeket nézni, tanulni nagyon sokat, főleg a tanításról. Egyáltalán nem férek bele az időmbe, és akkor még a fiamról, családomról nem is beszéltem.

rap: Vannak-e kedvenc hazai, illetve külföldi színházaid, alkotók, akiknek a munkáját példaértékűnek tartod?

PR: A Rimini protokoll és Marthaler előadásai meghatározóak számomra, nagyon szeretem Purcăretét, a litvánokat, az újcirkuszt és a felnőttbábszínházat… Sajnos ez utóbbi még nem elég erős Magyarországon, de elképesztő, hogy mik vannak!

rap: Ha egy kortárs film színházi adaptációját megrendezhetnéd, melyik volna az?

PR: Mike Leigh Titkok és hazugságok című filmjét. Imádom, hogy a színészek emberszerűek és hibátlanul játszanak, nagyon jó a humora, és nagyon fájdalmas. Ha film lennék, Titkok és hazugságok lennék.

Figyelmébe ajánljuk

Népi hentelés

Idővel majd kiderül, hogy valóban létezett-e olyan piaci rés a magyar podcastszcénában, amelyet A bűnös gyülekezet tudott betölteni, vagy ez is olyasmi, ami csak elsőre tűnt jó ötletnek.

A hiány

László Károly, a háborút követően Svájcban letelepedett műgyűjtő, amikor arról kérdezték, miért nem látogat vissza Auschwitzba, azt válaszolta, hogy azért, mert nem szereti a nosztalgiautakat.

Fagin elsápad

Pong Dzsun Ho társadalmi szatírái, Guillermo del Toro árvái, vagy épp Taika Waititi szeretnivalón furcsa szerzetei – mindegy, merre járunk, a kortárs filmben lépten-nyomon Charles Dickens hatásába ütközünk.

Vörös posztó

Ismertem valakit, aki egy stroke-ból kigyógyulva különös mellékhatással élt tovább: azt mondta, amit gondolt. Jót, rosszat, mindenkinek bele a szemébe, rosszindulat, számítás és óvatoskodás nélkül. Nehéz volt vele találkozni, mindig ott volt a veszély, hogy mint egy kegyetlen tükörben, hirtelen meglátjuk valódi önmagunkat. De jó is volt vele találkozni, mert ha megdicsért valakit, az illető biztos lehetett benne, hogy úgy is gondolja.

Szeplőtelen fogantatás mai köntösben

Bullshit munkahelyen vesztegelsz, ahol ráadásul csip-csup kiszolgáló feladatokkal is téged ugráltatnak, csak azért, mert nő vagy? Kézenfekvő menekülési útvonalnak tűnik, hogy elmész „babázni”. Persze ha nincs férjed vagy barátod, a dolog kicsit bonyolultabb – de korántsem lehetetlen.

Realista karikatúrák

Tizenkilenc kortárs szerző írta meg, mit jelentett az elmúlt egy-két évtizedben Magyarországon felnőni. Változatos a névsor: van pályakezdő és többkötetes író, eddig elsősorban költőként vagy gyerek- és ifjúsági könyvek szerzőjeként ismert alkotó is.