ZSINÓRPADLÁS - rés a présen

„Nem férek bele az időmbe”

Pelsőczy Réka színész, rendező

  • rés a présen
  • 2014. október 18.

Színház

rés a présen: Nyáron is színházi munkákkal voltál elfoglalva, vagy jutott időd az inspirálódásra is?

Pelsőczy Réka: Június 26-án volt a bemutatója a Bagoly és Cica című rendezésemnek, ami Jordán Adélra és Szabó Kimmel Tamásra lett kitalálva, vígjáték, nagyon jó munka volt, most a Belvárosi Színházban játsszuk. Emellett készültem az őszre, de búvárkodtam is, és csodálatos élményekben volt részem Pannonhalmán az Arcus Temporum kortárs fesztiválon.

rap: Hogyan kezded az évadot?

PR: Nem tudom, volt-e már ennyire durva évadkezdésem. A színházban Petra von Kant szerepét próbálom Székely Krisztával, a Textúra 2014-en dolgozom Török Ferivel a Szépművészeti Múzeumban, és a Színművészetin rendezem Haupt­mann Bunda című darabját az osztálynak, akiket tanítok.

rap: Hol és mikor láthatjuk még az előző munkái­dat? Melyik a legeslegnagyobb szívügyed most?

PR: Megy az Ibusár az Örkényben, a Furcsa pár Fehérváron, a Római vakáció és a B and C a Belvárosiban, a Szeret…lek a Thália Mikroszkópon, a Musik Musikk Musique a Katonában, és az egyik szívügyem, a Leányálom KFT a győri Vaskakasban, ami női viszonyainkról szól, és egy mosodában játszódik. Dokumentumszínház sok zenével, nagyon szeretném felhozni Pestre.

rap: Hogyan egyensúlyozol a társulati léted és a rendezői munkáid között?

PR: Nem akarok már mindenképp játszani, és nagyon nehezen egyensúlyozom. A Katona az otthont jelenti számomra, ott vannak a barátaim. De heti négy-öt előadásban játszom, pedig szeretnék olvasni, filmeket nézni, tanulni nagyon sokat, főleg a tanításról. Egyáltalán nem férek bele az időmbe, és akkor még a fiamról, családomról nem is beszéltem.

rap: Vannak-e kedvenc hazai, illetve külföldi színházaid, alkotók, akiknek a munkáját példaértékűnek tartod?

PR: A Rimini protokoll és Marthaler előadásai meghatározóak számomra, nagyon szeretem Purcăretét, a litvánokat, az újcirkuszt és a felnőttbábszínházat… Sajnos ez utóbbi még nem elég erős Magyarországon, de elképesztő, hogy mik vannak!

rap: Ha egy kortárs film színházi adaptációját megrendezhetnéd, melyik volna az?

PR: Mike Leigh Titkok és hazugságok című filmjét. Imádom, hogy a színészek emberszerűek és hibátlanul játszanak, nagyon jó a humora, és nagyon fájdalmas. Ha film lennék, Titkok és hazugságok lennék.

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.