Színház

Salamon András kamerája testközelből követte Alföldi társulatának utolsó hónapjait, ott volt a színfalak mögött, amikor a színpadon és a színházban egyszerre zajlott a dráma. Mit látott és mit nem látott?

Korruptság minden hivatalnoki szinten? Nosza, vegyük elő Gogolt! Fasizálódás a kisemberektől felfelé? Játsszunk Ödön von Horváthot! Adaptáljunk Falladát! Olvassunk Canettit! Vagy forduljunk bizalommal Heinrich Mannhoz - a Ronda tanár úrból, noha előbb íródott, mint hogy rögtön betilthatták volna, utólagos hozzátoldásokkal és a híres filmváltozat (A Kék Angyal - Dietrichhel, Janningsszel) felől közelítve könnyen kinyerhető az önfeledten és egyre jobban habzó szájjal fasizálódó társadalom képe.

Névtelen emberek néznek ránk kérlelőn a Vígszínház Házi Színpadáról. Keresik a másikat, akiben megmosva arcukat valakik lehetnének. De maradnak idegenek, önmaguk számára is. Sem egymással, sem velünk nem beszélnek, holott ömlik belőlük a szó. Mintha a hang eltakarhatná a bennük növekvő csendet és magányt.

A Hungari szereplői nem ki-, hanem inkább bevándorlók: a szerző-rendező Kárpáti Péter nem az elhagyott ország felől, hanem a megérkezés vagy inkább meg nem érkezés felől nézegeti furcsa figuráit.

A Székesfehérvári Vörösmarty Színház idén februárban mutatta be David Pownall Mesterkurzus című darabját Cserhalmi György rendezésében. A Sztálint alakító Gáspár Sándorral a politikai maflásokról és a zsarnokság természetéről is beszélgettünk.

Sosztakovics és Prokofjev az 1948-as szovjet zenei pártaktíva idején, Sztálin személyes felügyelete mellett kantátát ír vegyes karra Rusztaveli A tigrisbőrös lovagjából. Ez eddig olyan, mintha valami régi pesti vicc első mondata volna, pedig egy kortárs angol színmű egyik jelenetéről van szó. Igaz, a dráma tényleg kimondottan szövegtúlsúlyos: nem csoda, hogy az akár oratóriumszerű előadásra is alkalmas művet Angliában rádiójáték formájában is bemutatták.

Hamvai Kornél szereti Georges Feydeau-t. Erről a vonzalomról (melyet a bohózat hajdanvolt francia mestere sajnos már értelemszerűen nem viszonozhat) adott bizonyságot Hamvai másfél éve a Tháliában, a Feydeau egyfelvonásosaiból előzékenyen összeírt Esküvőtől válóperig című darabbal.

Az évad legszebb szerelmi jelenetét meglepő módon egy Moliére-darabban látni, mely szerzőt elsősorban egyéb emberi gyarlóságok érdeklik, bár a fiatalok szerelme, mit rendszerint a szülők gáncsolnak el, gyakran jelen van a háttérben.

Miért nem támogatják a nagy cégek a művészetet? Hogyan szerezhetnek mégis támogatást a színházak? Mi számít szórakoztató és mi művészszínháznak? Mire mennének utóbbiak az állam nélkül? Az Orlai Produkciós Iroda működésén kívül ezekről is beszélgettünk.

Ellen Page hollywoodi színésznő nemrégiben egy emberi jogi konferencián vállalta fel leszbikusságát. A coming out apropóján magyar színészeket kérdeztünk arról, szerintük itthon miért vállalják olyan kevesen melegségüket, és vajon jobb lenne-e, ha nem így lenne.

Egyszerű emberek története egyszerű nyelven, termelőszövetkezeti tömegtornával, kaszaakrobatikával és fülledt népzenével. Szemnek, fülnek balzsamos ragacs, igazi formabontó, de leginkább szakmapukkasztó előadás megint.

Nehéz megmondani, hogy a kortárs színház posztdramatikusnak is nevezett ötlet- és geggyűjteményei, stíluskevercsei, petárdázó prózai-zenés humoreszkjei mitől lesznek tartalmasak vagy üresek. Két dologra gyanakszom, felidézve mindazt a sok jót, amit az elmúlt két évtizedben ez a stílus kitermelt (Marthalertől Bodó Viktorig).