Színház

Elborult összeesküvés-elméletek keveredése a legsúlyosabb dilettantizmussal: ezt kínálja új bemutatójával az egri Gárdonyi Géza Színház.

Mundruczó Kornél legújabb rendezése, az öngyilkosság-trilógia második darabjaként bemutatott Demencia sem a felejtésbetegségről, sem az öngyilkosságról nem szól.

Kár az előadást a Tibornak szeretettel alcímhez fűzött magyarázattal kezdeni. Goda Gábor koreográfus-rendező a Mu Színház néhai alapítójához, Leszták Tiborhoz fűződő barátságáról, közelségről, távolságról, szavakról és csendekről vallva a kezdet kezdetén elárulja, milyen alkotói kérdésekre született válaszul a darab.

Vicceskedni a halállal gyakran termékeny művészi vállalkozás: ezt az öngyilkossággal és annak egy különleges formájával, a passzív eutanáziával megpróbálni már kétséges kísérletnek tűnik. De még ha az irónia, a paródia, a humor valamely formája, tegyük fel, kontrasztként alkalmassá is tehető lenne a tragédia színeinek kiemelésére, előbb az eutanázia számos erkölcsi, politikai, gyakorlati dilemmájáról kéne valamit gondolni.

A társulat 15 éves, gyorsan felívelő röppályája alatt nemcsak megtanított minket, nézőket és kritikusokat saját nyelvére, stílusára, világára, egész művészi alkatára, de olyan közönséget épített maga köré, amely már szinte lehetetlenné teszi a bukást. (Amire pedig olykor szüksége volna egy alkotónak.)

A döntés előtti napokban több fideszes jelezte, hogy megszavazná Eszenyi Enikő kinevezését, ám végül minden megváltozott - értesültünk városházi forrásokból. Úgy tudják, a Fidesz felső köreiből jöhetett az utasítás: össze kell zárni. Tarlós István főpolgármester tagadja, hogy ő ambicionálta volna Balázs Péter indulását.

Illegális eutanáziáról szóló témák, halálosztó szerepek találták hirtelen: Bodzsár Márknál az Isteni műszakban, Mundruczónál a Demenciában. Ez már a mi érdeklődésünket is felkeltette!

A hálószoba felől közelítünk a történethez, préda benne minden nő és vadász minden férfi. A prédák ügyesek, letáncolják egymást, különös tekintettel Valencia James afrobalettszólójára, amely a darab kiemelkedő teljesítménye.

Írt megannyi vígjátékot és drámát, forgatókönyvet és kabaréjelenetet. Fordított, szerkesztett és átdolgozott, s 84 esztendősen, az Operettszínház dramaturgjaként máig az úgynevezett könnyű műfaj egyik legaktívabb szakembere.

A premier után nagyobb úr a rendezőnél, szava szent, tekintélye megkérdőjelezhetetlen. Előadások sorsáról dönt nap mint nap, de a nézők elől mindig rejtve marad. Az ügyelő az egyetlen, aki megakadályozhatja a káoszt és fejetlenséget a színházban - és nem is fél élni a lehetőségeivel.