Tánc

Bozsik Yvette Társulat: Préda

  • Sisso
  • 2013. október 26.

Színház

A hálószoba felől közelítünk a történethez, préda benne minden nő és vadász minden férfi. A prédák ügyesek, letáncolják egymást, különös tekintettel Valencia James afrobalettszólójára, amely a darab kiemelkedő teljesítménye.

A férfiak közül a színészi játék és a jelenlét miatt Vati Tamás a szerető és pusztító férfi képében fészkeli be magát a nézői fantáziába. Halott táncosnőt élesztget tánccal egy hosszú és ütős jelenetben, és ekkor eszünkbe jut a pusztítás és az építkezés, a kultúraféltés, a harmónia, a béke utáni vágy. Mitikus történetek emlékképei merülnek fel, a halálra táncoltatott lány balladájától kezdve Kőműves Kelemenné történetén és uralkodónők nagy tragédiáin át a Tibeti halottaskönyvig. A díszletként szolgáló, belülről megvilágított téglalapok pedig rendre megkönnyítik a gondolkodást. Franciaágy, ravatal, városfal, gumiszoba, mentális gát, dominó, kártyavár - élő díszlet épül belőlük, amelyet a táncosok mozgatnak.

Jean-Philippe Heritier svájci zeneszerző nem először szerzett Bozsik Yvette-nek zenét. Jól érzékelhető, hogy a koreográfia és a zene szinte együtt alakult véglegessé. Juristovszky Sosa jelmezei vadak és viharvertek, ám vannak annyira szerények, hogy szépségüket a viselőik teszik teljessé. A megbékélés, a visszatérés koreográfiája ez, tehát semmi korszakalkotó. Horváth Juditnak a színház kerengőjében látható fekete-fehér fotói viszont egészen plasztikusan megmutatják a húszéves társulat és a koreográfus mögött lévő munka kemény és szép, igazán emberi arcait.

Nemzeti Táncszínház, szeptember 18.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.