A férfiak közül a színészi játék és a jelenlét miatt Vati Tamás a szerető és pusztító férfi képében fészkeli be magát a nézői fantáziába. Halott táncosnőt élesztget tánccal egy hosszú és ütős jelenetben, és ekkor eszünkbe jut a pusztítás és az építkezés, a kultúraféltés, a harmónia, a béke utáni vágy. Mitikus történetek emlékképei merülnek fel, a halálra táncoltatott lány balladájától kezdve Kőműves Kelemenné történetén és uralkodónők nagy tragédiáin át a Tibeti halottaskönyvig. A díszletként szolgáló, belülről megvilágított téglalapok pedig rendre megkönnyítik a gondolkodást. Franciaágy, ravatal, városfal, gumiszoba, mentális gát, dominó, kártyavár - élő díszlet épül belőlük, amelyet a táncosok mozgatnak.
Jean-Philippe Heritier svájci zeneszerző nem először szerzett Bozsik Yvette-nek zenét. Jól érzékelhető, hogy a koreográfia és a zene szinte együtt alakult véglegessé. Juristovszky Sosa jelmezei vadak és viharvertek, ám vannak annyira szerények, hogy szépségüket a viselőik teszik teljessé. A megbékélés, a visszatérés koreográfiája ez, tehát semmi korszakalkotó. Horváth Juditnak a színház kerengőjében látható fekete-fehér fotói viszont egészen plasztikusan megmutatják a húszéves társulat és a koreográfus mögött lévő munka kemény és szép, igazán emberi arcait.
Nemzeti Táncszínház, szeptember 18.
