A Vígszínház pályázata és a fővárosi Fidesz

Díszletmunkások

Színház

A döntés előtti napokban több fideszes jelezte, hogy megszavazná Eszenyi Enikő kinevezését, ám végül minden megváltozott - értesültünk városházi forrásokból. Úgy tudják, a Fidesz felső köreiből jöhetett az utasítás: össze kell zárni. Tarlós István főpolgármester tagadja, hogy ő ambicionálta volna Balázs Péter indulását.

Eszenyi Enikő igazgatói kinevezése ellen 2008 decemberében még egy szava sem volt a fővárosi Fidesznek. A közgyűlés kulturális bizottságának zárt ülésén csont nélkül ment át a pályázata, kinevezéséről egyhangúlag, titkos szavazással döntöttek - Csomós Miklós (Fidesz) bizottsági tag csak a Thália Színház élére pályázó Zimányi Zsófia kinevezése ellen emelt kifogást. Csomós a múlt héten - már kulturális ügyekért felelős főpolgármester-helyettesként - Eszenyi Enikő és Balázs Péter pályázatainak érvénytelenségét azzal magyarázta, hogy a fővárosi finanszírozásról túlzott elvárásokat fogalmaztak meg.

Eszenyi előtt Marton László távozása után nyílt meg az út; Marton 2008-ban jelezte: nem pályázza meg újabb öt évre az igazgatói posztot. A színésznő kollégái egyöntetű támogatását is élvezte. "A társulat valamennyi tagja örülne Enikő győzelmének. Mindannyian őt támogattuk, alá is írtuk a pályázati anyagát. Mindenképpen megérdemelné a döntéshozók bizalmát, hiszen az egész élete a színházról szól. Teljes erőbedobással dolgozik. Kiváló művésznek tartom" - nyilatkozta az Eszenyi megválasztása előtti napokban Reviczky Gábor a Napi Ásznak. Reviczky idén a pályázatokat értékelő szakmai zsűri egyik tagja volt, de személyesen nem tudott megjelenni a bizottság ülésén, ezért véleményét levélben hozta a testület tudomására.

Rezsiharc és építőipar

A múlt héten a közgyűlés zárt ülésen tárgyalta a pályázatokat, ugyanakkor a képviselőknek nem tették lehetővé a titkos szavazást - információink szerint nem véletlenül. "A fővárosi Fidesz-frakció erősen megosztott volt Eszenyit illetően. Sokan támogatták volna a kinevezését. Akkor is, ha két pályázó közül kell választani, és akkor is, ha Balázs Péter érvénytelen anyaga miatt csak az egyetlen érvényes pályázó, Eszenyi alkalmasságáról döntenek" - állítja városházi forrásunk. Egy másik informátorunk arra hívta fel a figyelmet, hogy kezdetben egyes fideszesek olyan erősen támogatták Eszenyit, hogy akár a név szerinti szavazáson is szembementek volna a frakcióval. "A közgyűlési szavazás előtti héten több fideszes hozta informálisan tudomásunkra, hogy készek átszavazni" - jegyezte meg az egyik ellenzéki frakció tagja. "Derült égből villamcsapásként ért bennünket, hogy Balázs Péter anyaga a közgyűlésig el tudott jutni, miközben nyilvánvaló volt, hogy a késve beküldött és értékelhetetlen üzleti terv miatt érvénytelennek kell nyilvánítani. A pályázatát városházi folyosókon sokan úgy emlegették, mint egy díszletet, amire azért van szükség, hogy a toronymagasan esélyes Eszenyinek ne kelljen egyedül pályáznia, és úgy nyernie. Balázs pályázata egy vicc volt, nem vettük komolyan. Aki elolvasta, erről meg is győződhetett" - tette hozzá forrásunk.

A 2006-2010-es ciklusban a városházi döntések átláthatóságát, demokratikusságát rendszeresen támadó Fidesz 2013-ban nem engedte a tűz közelébe az ellenzéket. Gondosan ügyeltek rá, hogy politikai ellenlábasaiknak ne legyen rálátásuk a döntési folyamatra. A héttagú szakmai bizottságba nem engedtek ellenzéki tagokat, a Fidesz viszont kettőt is delegált: a párt rezsicsökkentési élharcosát, Németh Szilárd országgyűlési és fővárosi képviselőt, valamint a testület elnökét, Orbán Gyöngyit. Utóbbi művészetek iránti affinitását bizonyítja, hogy ebben a ciklusban a főváros bűnmegelőzési és közbiztonsági bizottságának alelnöki tisztét bízták rá. A kulturális ügyekért felelős bizottságba Orbán Gyöngyit már csak azért sem nevezhették ki, mert ezt a szakbizottságot a Fidesz 2010-ben megszüntette: a kultúra lángját Csomós Miklós mellett Németh Szilárd őrzi mint kulturális és turisztikai tanácsnok. Orbán Gyöngyi többek szerint amolyan végrehajtóként kerülhetett az Eszenyi félreállításán dolgozó gépezetbe, hiszen - állítják - nincs más ésszerű magyarázat arra, miért bíznak egy színházvezetők alkalmasságát vizsgáló szakbizottságot a bűnmegelőzésben jártas fővárosi képviselőre. (Orbán Gyöngyi Soroksár külsős alpolgármestere, a fővárosi Fidesz-KDNP-frakció igazgatója, ezenfelül egy építőanyagot és szaniterárut értékesítő betéti társaság, az Inter-Orbán Bt. kültag tulajdonosa, továbbá a Budapest Gyógyfürdői és Hévizei Zrt. felügyelőbizottságának az elnöke.)

"A minősítő bizottság működése nonszensz volt. Éppen csak a feladatát nem tudta elvégezni, amivel megbízta a tulajdonos főváros: a pályázatokat értékelni, véleményt nyilvánítani" - jegyezte meg egyik forrásunk. A testület végül döntésképtelen lett: a 7 tagú bizottságban Eszenyire 3 támogató szavazat érkezett, a döntéshez 4 kellett volna. Reviczky küldeményét, amely feltehetően szavazatot is tartalmazott, érvénytelenné nyilvánították, mivel az nem a bizottság ülésén született. A múlt szezonig a Vígszínház, jelenleg már a Nemzeti Színház társulatát erősítő színész véleményét a zárt ülés miatt éppúgy nem ismerhette meg a nyilvánosság, ahogyan a többi zsűritagét sem. Ráadásul információink szerint - hangozzék ez bármily hajmeresztőn - az ülésen a pályázatok értékelése nem került szóba.

A főváros egyébként nem spórolhatta meg a testület összehívását, mivel az előadó-művészeti törvény kötelezi erre a fenntartót. Orbán Gyöngyi nem első alkalommal vezetett ilyen szakmai bizottságot, a József Attila Színház és az Új Színház igazgatói kinevezését is egy-egy általa irányított grémium munkája előzte meg. Érdekesség, hogy az órákkal később, az Operettszínház igazgatói tisztségére kiírt pályázatok anyagait is az ő vezénylete alatt értékelte egy részben más összetételű bizottság. Akadt azért néhány különbség: például abban a bizottságban nyílt szavazást rendeltek el, a tagok pedig szóban értékelték a pályaműveket. A Vígszínház esetében erről szó sem volt. (Más kérdés, hogy az operettes bizottság sem tudott 4 támogató szavazatot produkálni egyik jelölt mellé sem, igaz, ez négy pályázatnál nehezebb is.) Abban egyetértenek forrásaink, hogy a főváros vezetése a frakcióban uralkodó megosztottság miatt nem merte megkockáztatni a szavazást Eszenyi pályázatáról - ebben a helyzetben az eredménytelenné nyilvánítás tűnt a legkisebb rossznak.

Belülről, felülről

Informátoraink biztosak abban, hogy nem Tarlós István személyes ügyéről van szó, azaz nem ő erőltette Balázs Péter helyzetbe hozását, hanem párton belülről, felülről jött az utasítás. Ám mivel egy városházi pletyka szerint Tarlós kérte fel Balázst pályázni, a biztonság kedvéért megkérdeztük erről a főpolgármestert, akinek titkárságától a következő választ kaptuk: "A főpolgármester nincs meglepve, hogy a baloldali sajtó vagy annak egy része megpróbálja belerángatni ebbe az ügybe, hiszen a baloldal botrányvárakozása nem vált valóra. Nekünk nincs ilyen emlékünk az ügyről, de még ha fel is merülne ilyen kérdés, azt a főpolgármester semmiképpen sem a sajtón keresztül kívánja tisztázni."

"Két nap alatt gyökeres fordulat következett be. A hét elején még üzentek a fideszesek, hogy megszavaznák Eszenyit, csütörtökön viszont a közgyűlésben az eredménytelenség kimondásakor összezártak" - emlékezett vissza ellenzéki forrásunk. A fővárosi Fidesz-frakció összerántása feltehetően nem fővárosi szinten dőlt el, hiszen volt már rá példa, hogy a képviselőcsoport és a főpolgármester egymással szemben voksolt. Most azonban a Vígszínház pályázatának eredménytelenségét kimondó határozatra mind a 18 Fidesz-képviselő igent nyomott.

Ismerünk olyan, színházi berkekből származó véleményt, hogy valójában maga Balázs Péter ambicionálta a posztot, ő ragaszkodott az induláshoz. Ha így történt is, aligha juthatott volna el a kapuig a Fidesz felső körei, illetve a kör szélén keringő szakmai notabilitások jóváhagyása nélkül. Akiket megkérdeztünk a döntés hátteréről, a lehetséges befolyásos támogatók közül valamennyien Eperjes Károly nevét emlegették.

Balázs Péter a szolnoki Szigligeti Színház élén

2007-es igazgatói kinevezésével új időszámítás kezdődött - és nemcsak Szolnokon, hanem az egész vidéki színházi világban.

*

Alapvetően kétféle vidéki színházról tudunk. Az egyik igyekszik úgy kielégíteni közönsége igényeit, hogy a színpadra művészi teljesítményt is odacsempész, azaz lavírozik. A másik típus eleve meg sem próbálkozik ezzel, helyette nyomja a vígjátékot meg az operettet úgy, ahogy telik tőle, de főleg drágán (hiszen a kommerszre szánt több százmilliós állami támogatás minimum ablakon kidobott pénz), aztán büszkélkedik a nézőszámmal. Nem új jelenség ez, tudnánk az utóbbira példát mondani bőven, de a felsorolás helyett most csak annyit, hogy míg a szolnoki teátrum Balázs Péter érkezése előtt inkább az első kategóriában nevezett, ma már csak a második ligában játszik.

Balázs igazgatói belépője különben is zajosra sikerült. Az első pályázat után a szakma és a helyi politika (no meg Schwajda György) által támogatott Rátóti Zoltán visszalépett Szikora János kijelentései miatt (a korábbi igazgató azzal állt elő, hogy a pályáztatás előre lefutott volt, ezért a megállapításért később elnézést kért - a szerk.). Ezután a nemrég választott fideszes polgármester, Szalay Ferenc mindenkit megelőzve bejelentette, hogy felkérte Balázst az igazgatói posztra. Ez komoly felháborodást keltett, mivel a szakmai bizottság véleményének előzetes negligálása mellett Balázs személye is indulatokat szított. A színész ugyanis korábban egyértelműen elkötelezte magát a Fidesz mellett (választási kampányban ült Orbán Viktor színpadán), másfelől Balázs színházi gondolkodása már akkor is főképp a szórakoztató előadások preferálására korlátozódott. Kinevezése ellen aláírásgyűjtés kezdődött, ezt a szakma legbefolyásosabb tagjai írták alá, eredménytelenül.

A történtek másért is mérföldkőnek számítanak: Balázzsal kezdődik az a politikailag is támogatott "területfoglalás", amelyet a Magyar Teátrumi Társaság vezetőjeként Vidnyánszky Attila is emleget (az MTT-ben Balázs természetesen alapító tag). "Vidéki színházainkban kell egy csomó új színházvezető. Ma e téren a balázspétereknek áll a zászló" - írta nyílt levelében Kerényi Imre Ascher Tamáshoz. "Előttünk a veszprémi, a győri, a szekszárdi, a székesfehérvári, a békéscsabai és a többi igazgatóválasztás. Hajrá, kollégák, akik nem a balliberális gondolkodás hívei vagytok, pályázzatok!" Pályáztak is, nyertek is.

Hat év távlatából Balázs Péter szolnoki időszaka egységes képet mutat, legyen szó akár a színház által hangoztatott sikerről, akár a kritikus észrevételekről. Egy biztos: a Szigligeti több más, fideszes hátszéllel érkező igazgató buktáját - Nagy Viktor Győrben, Vasvári Csaba Székesfehérváron kénytelen elhagyni a vezetői posztot - elkerüli, és nézőszámban hozza az elvárhatót. Sőt, a Szikora-érához képest növekedést is mutat: a 2006-os 98 ezer nézőt a következő két évben ugyan nem, de utána eléri, és 2010-ben beállítja eddigi csúcsát, a 107 ezret. Árnyalja a képet, hogy a 2012/13-as évadban az összes nézőszám 74,9 százaléka fizető a fenntartó minisztérium adatai szerint. A különbségről alighanem az ún. vattázás, a nézőtér kedvezményes jegyekkel való feltöltése tehet.

A színház irányításában Balázs mellett ketten játszanak meghatározó szerepet: Bor Zoltán gazdasági igazgató, aki korábban szinkronstúdiót vezetett, illetve Kiss József művészeti vezető, korábbi színész, aki ma már darabokat ír és rendez is. A Teátrumi Társaság lapjában, a Magyar Teátrumban pont Kiss készített interjút egyszer Borral a szolnoki színházról, ebből idézünk: "Itt most van egy ember, a Péter, akinek világos és tiszta elképzelései vannak, hogyan lehetne egy színházat vezetni. (...) Maga köré gyűjtött két embert, az egyik én vagyok, a másik te, és mi azonosultunk ezekkel az elképzelésekkel. Ezek megvalósultak, eszméletlen sikereket értünk el. Ez a 'jó' színház mentes a devianciától, nem foglalkozik emberek szexusával, politikai nézeteivel, vallási hovatartozásával, csak a színházzal. A Szakmával."

A szakma mégsem ölelte keblére a társulatot - több ok miatt. Egyrészt a 600 millió forintnyi állami támogatásból gazdálkodó színház repertoárja főleg vígjátékokra, operettekre, illetve klasszikusokra épül, így nemcsak a kortárs nemzetközi, illetve jegyzett hazai szerzőktől származó drámákat hagyja ki a kínálatból, de a kortárs színház is száműzve van Szolnokról. A színház leggyakrabban foglalkoztatott rendezői (Balázs Péter, Kiss József, Radó Denise, Málnay Levente, Molnár László) közül csak Kissnek van rendezői diplomája. Igaz, a felsőfokú végzettséget igazoló papír - itt az újabb kritikai észrevétel - amúgy sem elvárás: a színészek közül a színház honlapja szerint a többségnek nincs diplomája, őket csupán valamilyen stúdió elvégzése után szerződtették - miközben az országban két egyetemen is képzik a színészeket, akik sokszor nem tudnak elhelyezkedni sehol. És ha már a szakmánál tartunk: Balázs Péter vezetésével a szolnoki színház eddig nem került be a POSZT versenyprogramjába, még úgy sem, hogy ott is egyre inkább a Teátrumi Társaság tagjainak lejt a pálya.

Már csak ezért is túlzás állítani, hogy csupán kritikusai jegyzik alacsonyan Balázs igazgatói tevékenységét - maga Vidnyánszky Attila sincs elájulva tőle. Ennek magánbeszélgetésen már hangot adott (legutóbb Koltai Tamás számolt be erről a Klubrádióban), ezt támasztja alá az, hogy Balázs jelenleg nincs benne jelentős kuratóriumban, sőt a tavalyihoz képest színháza központi támogatása is csökkent.

-ngm-

Figyelmébe ajánljuk

Cserna-Szabó András: „Csinálnék egy kocsmát”

Megjelent új novelláskötete, az ösztöndíjakat és a kitüntetéseket elfogadja, ha adnak neki, és nem kérnek cserébe, de abbahagyná az írást, ha rengeteg pénze lenne. Épp ezért senki ne adjon neki! Az utolsó magyarokért is kár lett volna. Cserna-Szabó Andrással beszélgettünk.

Lefotózta a Kígyó-sziget egyik védőjét, aki visszaszólt az oroszoknak

Emeric Lhuisset fotográfus fényképein valódi harctereket és igazi katonákat látunk, még akkor is, ha a kompozíció klasszikus festményeket idéz. Mi a viszonya valóságnak és beállításnak, hogyan nyerhetik vissza hangjukat a történelem tényleges főszereplői, és hogyan sikerült lefotózni a Kígyó-sziget védőjét, aki rádión szólt be az orosz hadihajónak? Budapesti kiállítása apropóján beszélgettünk.