A Vígszínház pályázata és a fővárosi Fidesz

Díszletmunkások

  • Zsidai Péter
  • 2013.11.03 12:10

Színház

A döntés előtti napokban több fideszes jelezte, hogy megszavazná Eszenyi Enikő kinevezését, ám végül minden megváltozott - értesültünk városházi forrásokból. Úgy tudják, a Fidesz felső köreiből jöhetett az utasítás: össze kell zárni. Tarlós István főpolgármester tagadja, hogy ő ambicionálta volna Balázs Péter indulását.

Eszenyi Enikő igazgatói kinevezése ellen 2008 decemberében még egy szava sem volt a fővárosi Fidesznek. A közgyűlés kulturális bizottságának zárt ülésén csont nélkül ment át a pályázata, kinevezéséről egyhangúlag, titkos szavazással döntöttek - Csomós Miklós (Fidesz) bizottsági tag csak a Thália Színház élére pályázó Zimányi Zsófia kinevezése ellen emelt kifogást. Csomós a múlt héten - már kulturális ügyekért felelős főpolgármester-helyettesként - Eszenyi Enikő és Balázs Péter pályázatainak érvénytelenségét azzal magyarázta, hogy a fővárosi finanszírozásról túlzott elvárásokat fogalmaztak meg.

Eszenyi előtt Marton László távozása után nyílt meg az út; Marton 2008-ban jelezte: nem pályázza meg újabb öt évre az igazgatói posztot. A színésznő kollégái egyöntetű támogatását is élvezte. "A társulat valamennyi tagja örülne Enikő győzelmének. Mindannyian őt támogattuk, alá is írtuk a pályázati anyagát. Mindenképpen megérdemelné a döntéshozók bizalmát, hiszen az egész élete a színházról szól. Teljes erőbedobással dolgozik. Kiváló művésznek tartom" - nyilatkozta az Eszenyi megválasztása előtti napokban Reviczky Gábor a Napi Ásznak. Reviczky idén a pályázatokat értékelő szakmai zsűri egyik tagja volt, de személyesen nem tudott megjelenni a bizottság ülésén, ezért véleményét levélben hozta a testület tudomására.

Rezsiharc és építőipar

A múlt héten a közgyűlés zárt ülésen tárgyalta a pályázatokat, ugyanakkor a képviselőknek nem tették lehetővé a titkos szavazást - információink szerint nem véletlenül. "A fővárosi Fidesz-frakció erősen megosztott volt Eszenyit illetően. Sokan támogatták volna a kinevezését. Akkor is, ha két pályázó közül kell választani, és akkor is, ha Balázs Péter érvénytelen anyaga miatt csak az egyetlen érvényes pályázó, Eszenyi alkalmasságáról döntenek" - állítja városházi forrásunk. Egy másik informátorunk arra hívta fel a figyelmet, hogy kezdetben egyes fideszesek olyan erősen támogatták Eszenyit, hogy akár a név szerinti szavazáson is szembementek volna a frakcióval. "A közgyűlési szavazás előtti héten több fideszes hozta informálisan tudomásunkra, hogy készek átszavazni" - jegyezte meg az egyik ellenzéki frakció tagja. "Derült égből villamcsapásként ért bennünket, hogy Balázs Péter anyaga a közgyűlésig el tudott jutni, miközben nyilvánvaló volt, hogy a késve beküldött és értékelhetetlen üzleti terv miatt érvénytelennek kell nyilvánítani. A pályázatát városházi folyosókon sokan úgy emlegették, mint egy díszletet, amire azért van szükség, hogy a toronymagasan esélyes Eszenyinek ne kelljen egyedül pályáznia, és úgy nyernie. Balázs pályázata egy vicc volt, nem vettük komolyan. Aki elolvasta, erről meg is győződhetett" - tette hozzá forrásunk.

A 2006-2010-es ciklusban a városházi döntések átláthatóságát, demokratikusságát rendszeresen támadó Fidesz 2013-ban nem engedte a tűz közelébe az ellenzéket. Gondosan ügyeltek rá, hogy politikai ellenlábasaiknak ne legyen rálátásuk a döntési folyamatra. A héttagú szakmai bizottságba nem engedtek ellenzéki tagokat, a Fidesz viszont kettőt is delegált: a párt rezsicsökkentési élharcosát, Németh Szilárd országgyűlési és fővárosi képviselőt, valamint a testület elnökét, Orbán Gyöngyit. Utóbbi művészetek iránti affinitását bizonyítja, hogy ebben a ciklusban a főváros bűnmegelőzési és közbiztonsági bizottságának alelnöki tisztét bízták rá. A kulturális ügyekért felelős bizottságba Orbán Gyöngyit már csak azért sem nevezhették ki, mert ezt a szakbizottságot a Fidesz 2010-ben megszüntette: a kultúra lángját Csomós Miklós mellett Németh Szilárd őrzi mint kulturális és turisztikai tanácsnok. Orbán Gyöngyi többek szerint amolyan végrehajtóként kerülhetett az Eszenyi félreállításán dolgozó gépezetbe, hiszen - állítják - nincs más ésszerű magyarázat arra, miért bíznak egy színházvezetők alkalmasságát vizsgáló szakbizottságot a bűnmegelőzésben jártas fővárosi képviselőre. (Orbán Gyöngyi Soroksár külsős alpolgármestere, a fővárosi Fidesz-KDNP-frakció igazgatója, ezenfelül egy építőanyagot és szaniterárut értékesítő betéti társaság, az Inter-Orbán Bt. kültag tulajdonosa, továbbá a Budapest Gyógyfürdői és Hévizei Zrt. felügyelőbizottságának az elnöke.)

"A minősítő bizottság működése nonszensz volt. Éppen csak a feladatát nem tudta elvégezni, amivel megbízta a tulajdonos főváros: a pályázatokat értékelni, véleményt nyilvánítani" - jegyezte meg egyik forrásunk. A testület végül döntésképtelen lett: a 7 tagú bizottságban Eszenyire 3 támogató szavazat érkezett, a döntéshez 4 kellett volna. Reviczky küldeményét, amely feltehetően szavazatot is tartalmazott, érvénytelenné nyilvánították, mivel az nem a bizottság ülésén született. A múlt szezonig a Vígszínház, jelenleg már a Nemzeti Színház társulatát erősítő színész véleményét a zárt ülés miatt éppúgy nem ismerhette meg a nyilvánosság, ahogyan a többi zsűritagét sem. Ráadásul információink szerint - hangozzék ez bármily hajmeresztőn - az ülésen a pályázatok értékelése nem került szóba.

A főváros egyébként nem spórolhatta meg a testület összehívását, mivel az előadó-művészeti törvény kötelezi erre a fenntartót. Orbán Gyöngyi nem első alkalommal vezetett ilyen szakmai bizottságot, a József Attila Színház és az Új Színház igazgatói kinevezését is egy-egy általa irányított grémium munkája előzte meg. Érdekesség, hogy az órákkal később, az Operettszínház igazgatói tisztségére kiírt pályázatok anyagait is az ő vezénylete alatt értékelte egy részben más összetételű bizottság. Akadt azért néhány különbség: például abban a bizottságban nyílt szavazást rendeltek el, a tagok pedig szóban értékelték a pályaműveket. A Vígszínház esetében erről szó sem volt. (Más kérdés, hogy az operettes bizottság sem tudott 4 támogató szavazatot produkálni egyik jelölt mellé sem, igaz, ez négy pályázatnál nehezebb is.) Abban egyetértenek forrásaink, hogy a főváros vezetése a frakcióban uralkodó megosztottság miatt nem merte megkockáztatni a szavazást Eszenyi pályázatáról - ebben a helyzetben az eredménytelenné nyilvánítás tűnt a legkisebb rossznak.

Belülről, felülről

Informátoraink biztosak abban, hogy nem Tarlós István személyes ügyéről van szó, azaz nem ő erőltette Balázs Péter helyzetbe hozását, hanem párton belülről, felülről jött az utasítás. Ám mivel egy városházi pletyka szerint Tarlós kérte fel Balázst pályázni, a biztonság kedvéért megkérdeztük erről a főpolgármestert, akinek titkárságától a következő választ kaptuk: "A főpolgármester nincs meglepve, hogy a baloldali sajtó vagy annak egy része megpróbálja belerángatni ebbe az ügybe, hiszen a baloldal botrányvárakozása nem vált valóra. Nekünk nincs ilyen emlékünk az ügyről, de még ha fel is merülne ilyen kérdés, azt a főpolgármester semmiképpen sem a sajtón keresztül kívánja tisztázni."

"Két nap alatt gyökeres fordulat következett be. A hét elején még üzentek a fideszesek, hogy megszavaznák Eszenyit, csütörtökön viszont a közgyűlésben az eredménytelenség kimondásakor összezártak" - emlékezett vissza ellenzéki forrásunk. A fővárosi Fidesz-frakció összerántása feltehetően nem fővárosi szinten dőlt el, hiszen volt már rá példa, hogy a képviselőcsoport és a főpolgármester egymással szemben voksolt. Most azonban a Vígszínház pályázatának eredménytelenségét kimondó határozatra mind a 18 Fidesz-képviselő igent nyomott.

Ismerünk olyan, színházi berkekből származó véleményt, hogy valójában maga Balázs Péter ambicionálta a posztot, ő ragaszkodott az induláshoz. Ha így történt is, aligha juthatott volna el a kapuig a Fidesz felső körei, illetve a kör szélén keringő szakmai notabilitások jóváhagyása nélkül. Akiket megkérdeztünk a döntés hátteréről, a lehetséges befolyásos támogatók közül valamennyien Eperjes Károly nevét emlegették.

Balázs Péter a szolnoki Szigligeti Színház élén

2007-es igazgatói kinevezésével új időszámítás kezdődött - és nemcsak Szolnokon, hanem az egész vidéki színházi világban.

*

Alapvetően kétféle vidéki színházról tudunk. Az egyik igyekszik úgy kielégíteni közönsége igényeit, hogy a színpadra művészi teljesítményt is odacsempész, azaz lavírozik. A másik típus eleve meg sem próbálkozik ezzel, helyette nyomja a vígjátékot meg az operettet úgy, ahogy telik tőle, de főleg drágán (hiszen a kommerszre szánt több százmilliós állami támogatás minimum ablakon kidobott pénz), aztán büszkélkedik a nézőszámmal. Nem új jelenség ez, tudnánk az utóbbira példát mondani bőven, de a felsorolás helyett most csak annyit, hogy míg a szolnoki teátrum Balázs Péter érkezése előtt inkább az első kategóriában nevezett, ma már csak a második ligában játszik.

Balázs igazgatói belépője különben is zajosra sikerült. Az első pályázat után a szakma és a helyi politika (no meg Schwajda György) által támogatott Rátóti Zoltán visszalépett Szikora János kijelentései miatt (a korábbi igazgató azzal állt elő, hogy a pályáztatás előre lefutott volt, ezért a megállapításért később elnézést kért - a szerk.). Ezután a nemrég választott fideszes polgármester, Szalay Ferenc mindenkit megelőzve bejelentette, hogy felkérte Balázst az igazgatói posztra. Ez komoly felháborodást keltett, mivel a szakmai bizottság véleményének előzetes negligálása mellett Balázs személye is indulatokat szított. A színész ugyanis korábban egyértelműen elkötelezte magát a Fidesz mellett (választási kampányban ült Orbán Viktor színpadán), másfelől Balázs színházi gondolkodása már akkor is főképp a szórakoztató előadások preferálására korlátozódott. Kinevezése ellen aláírásgyűjtés kezdődött, ezt a szakma legbefolyásosabb tagjai írták alá, eredménytelenül.

A történtek másért is mérföldkőnek számítanak: Balázzsal kezdődik az a politikailag is támogatott "területfoglalás", amelyet a Magyar Teátrumi Társaság vezetőjeként Vidnyánszky Attila is emleget (az MTT-ben Balázs természetesen alapító tag). "Vidéki színházainkban kell egy csomó új színházvezető. Ma e téren a balázspétereknek áll a zászló" - írta nyílt levelében Kerényi Imre Ascher Tamáshoz. "Előttünk a veszprémi, a győri, a szekszárdi, a székesfehérvári, a békéscsabai és a többi igazgatóválasztás. Hajrá, kollégák, akik nem a balliberális gondolkodás hívei vagytok, pályázzatok!" Pályáztak is, nyertek is.

Hat év távlatából Balázs Péter szolnoki időszaka egységes képet mutat, legyen szó akár a színház által hangoztatott sikerről, akár a kritikus észrevételekről. Egy biztos: a Szigligeti több más, fideszes hátszéllel érkező igazgató buktáját - Nagy Viktor Győrben, Vasvári Csaba Székesfehérváron kénytelen elhagyni a vezetői posztot - elkerüli, és nézőszámban hozza az elvárhatót. Sőt, a Szikora-érához képest növekedést is mutat: a 2006-os 98 ezer nézőt a következő két évben ugyan nem, de utána eléri, és 2010-ben beállítja eddigi csúcsát, a 107 ezret. Árnyalja a képet, hogy a 2012/13-as évadban az összes nézőszám 74,9 százaléka fizető a fenntartó minisztérium adatai szerint. A különbségről alighanem az ún. vattázás, a nézőtér kedvezményes jegyekkel való feltöltése tehet.

A színház irányításában Balázs mellett ketten játszanak meghatározó szerepet: Bor Zoltán gazdasági igazgató, aki korábban szinkronstúdiót vezetett, illetve Kiss József művészeti vezető, korábbi színész, aki ma már darabokat ír és rendez is. A Teátrumi Társaság lapjában, a Magyar Teátrumban pont Kiss készített interjút egyszer Borral a szolnoki színházról, ebből idézünk: "Itt most van egy ember, a Péter, akinek világos és tiszta elképzelései vannak, hogyan lehetne egy színházat vezetni. (...) Maga köré gyűjtött két embert, az egyik én vagyok, a másik te, és mi azonosultunk ezekkel az elképzelésekkel. Ezek megvalósultak, eszméletlen sikereket értünk el. Ez a 'jó' színház mentes a devianciától, nem foglalkozik emberek szexusával, politikai nézeteivel, vallási hovatartozásával, csak a színházzal. A Szakmával."

A szakma mégsem ölelte keblére a társulatot - több ok miatt. Egyrészt a 600 millió forintnyi állami támogatásból gazdálkodó színház repertoárja főleg vígjátékokra, operettekre, illetve klasszikusokra épül, így nemcsak a kortárs nemzetközi, illetve jegyzett hazai szerzőktől származó drámákat hagyja ki a kínálatból, de a kortárs színház is száműzve van Szolnokról. A színház leggyakrabban foglalkoztatott rendezői (Balázs Péter, Kiss József, Radó Denise, Málnay Levente, Molnár László) közül csak Kissnek van rendezői diplomája. Igaz, a felsőfokú végzettséget igazoló papír - itt az újabb kritikai észrevétel - amúgy sem elvárás: a színészek közül a színház honlapja szerint a többségnek nincs diplomája, őket csupán valamilyen stúdió elvégzése után szerződtették - miközben az országban két egyetemen is képzik a színészeket, akik sokszor nem tudnak elhelyezkedni sehol. És ha már a szakmánál tartunk: Balázs Péter vezetésével a szolnoki színház eddig nem került be a POSZT versenyprogramjába, még úgy sem, hogy ott is egyre inkább a Teátrumi Társaság tagjainak lejt a pálya.

Már csak ezért is túlzás állítani, hogy csupán kritikusai jegyzik alacsonyan Balázs igazgatói tevékenységét - maga Vidnyánszky Attila sincs elájulva tőle. Ennek magánbeszélgetésen már hangot adott (legutóbb Koltai Tamás számolt be erről a Klubrádióban), ezt támasztja alá az, hogy Balázs jelenleg nincs benne jelentős kuratóriumban, sőt a tavalyihoz képest színháza központi támogatása is csökkent.

-ngm-

Neked ajánljuk

Az EU egyik lába a féken, a másik a gázon

  • Bernard Guetta

A csütörtökön kezdődő EU-csúcson az a lengyel alkotmánybírósági döntés is szóba kerül, mely szerint a nemzeti jog elsőbséget élvez az uniós joggal szemben. Bernard Guetta francia európai parlamenti képviselő ennek kapcsán írt publicisztikája arra fókuszál, hogy a jól ismert nemzetállami Európa vs. szövetségi Európa vita éled itt újjá.