rés a présen

"Nem találtam magamban a puckságot"

Ellinger Edina bábszínész

  • rés a présen
  • 2013. október 26.

Színház

rés a présen: Mikor köteleződtél el a bábszínészetnek?

Ellinger Edina: Valójában azért mentem a Kolibri Színház stúdiójába, mert nem vettek fel színész szakra, de ennek köszönhetem, hogy "beleütköztem" a szakmába.Ez egy annyira egyértelmű találkozás volt, hogy onnantól kezdve számomra teljesen világos volt, hogy a báb felé visz az utam, és ez máig nem változott.

rap: Mióta dolgozol a Budapest Bábszínházban, és milyen igazán emlékezetes előadásokat értél meg itt?

EE: 2004-ben diplomáztam, és azóta vagyok tagja a színháznak. A legelső előadásom a Rumi László rendezte Vadhattyúk volt, ami örök kedvenc marad. Tengely Gábor számomra az első számú bábrendező, minden eddigi rendezői találkozásunk végeredménye nagyon értékes. Ő az, akivel nagyon jól egymásra hangolódunk, és aki nem feltétlenül egy szerepkörbe lát bele, hanem izgalmas feladatokat kapok tőle. Ha visszaforgathatnám az időt, a Líra és epika című előadásba állnék be szívesen. Nem egy konkrét szerep miatt, hanem azért a szellemiségért, amit a Mácsai Pál rendezte produkció képvisel. A friss előadások közül a Semmi volt rám nagy hatással. A legfrissebb saját előadásélményem a Pettson és Findusz, ami már most örök szerelemnek tűnik. A rendezővel, a most diplomázott Bereczki Csillával nagyon jól tudtunk dolgozni, a tervező, Lisztopád Krisztina világa pedig annyira megfogott, hogy első rendezésemhez őt kértem fel alkotótársnak.

rap: Hogyan viszonyul az ember bábszínészként a szerepálmokhoz?

EE: Volt szerepálmom, és a lehető legrosszabb voltam benne: Puck a Szentivánéji álomban; egyszerűen nem találtam magamban a puckságot. Azóta nem hiszek a szerepálmokban, mert vannak olyan szerepek, amik akkor is megtalálnak, ha nem gondoltál rájuk. Ilyen volt Findusz, amit az egyik legjobb munkámnak érzek, és ilyen volt a gonosz úrnő a Csillagfiúban. Ami kikerül, azt nem kellett eljátszanod.

rap: Milyen bemutatók várhatók az évad elején?

EE: Az első a Boribon és Annipanni lesz október 8-án. Ez a szívemnek nagyon kedves és fontos előadás, mert ez az első rendezésem. Ezt követi Tengely Gábor rendezésében Az iglic, amely kifejezetten felnőtteknek, a Katona József Színházzal együttműködésben készülő produkció.

rap: Szerinted hová tart a hazai bábművészet, és ebben a te színházadnak milyen szerepe van?

EE: Ma Magyarországon érdemes bábszínésznek lenni, mert a kísérletezés és a sokszínűség ezt a szakmát erősen jellemzi. Az elmúlt évadban az ifjúsági előadásainkkal sikerrel szólítottunk meg egy olyan réteget, amely nem feltétlenül gondolkodik a báb műfajában: nem adtuk fel azt a harcot, hogy a bábszínháznak Magyarországon lehet felnőtt közönsége. Persze van olyan előadás a repertoáron, ami az én ízlésemnek nem felel meg, de azt a fontos feladatunkat sem felejtjük el, hogy a legkisebbeket, a három-négy éveseket igényes stílussal szólítsuk meg.

rap: Bábozol a gyerekeidnek?

EE: Nem. Szoktam játszani velük, ami azt jelenti, hogy bármilyen műanyag állatot, például egy zsiráfot megfogok és megmozdítok azért, hogy a gyerekeim örömet leljenek benne, de nem figyelem, milyen az állat-báb nézési iránya. A kétéves ikerfiaimnál még mindig az működik legjobban, ha egy ajtónak nekimegyek.

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."