rés a présen

"Nem találtam magamban a puckságot"

Ellinger Edina bábszínész

  • rés a présen
  • 2013. október 26.

Színház

rés a présen: Mikor köteleződtél el a bábszínészetnek?

Ellinger Edina: Valójában azért mentem a Kolibri Színház stúdiójába, mert nem vettek fel színész szakra, de ennek köszönhetem, hogy "beleütköztem" a szakmába.Ez egy annyira egyértelmű találkozás volt, hogy onnantól kezdve számomra teljesen világos volt, hogy a báb felé visz az utam, és ez máig nem változott.

rap: Mióta dolgozol a Budapest Bábszínházban, és milyen igazán emlékezetes előadásokat értél meg itt?

EE: 2004-ben diplomáztam, és azóta vagyok tagja a színháznak. A legelső előadásom a Rumi László rendezte Vadhattyúk volt, ami örök kedvenc marad. Tengely Gábor számomra az első számú bábrendező, minden eddigi rendezői találkozásunk végeredménye nagyon értékes. Ő az, akivel nagyon jól egymásra hangolódunk, és aki nem feltétlenül egy szerepkörbe lát bele, hanem izgalmas feladatokat kapok tőle. Ha visszaforgathatnám az időt, a Líra és epika című előadásba állnék be szívesen. Nem egy konkrét szerep miatt, hanem azért a szellemiségért, amit a Mácsai Pál rendezte produkció képvisel. A friss előadások közül a Semmi volt rám nagy hatással. A legfrissebb saját előadásélményem a Pettson és Findusz, ami már most örök szerelemnek tűnik. A rendezővel, a most diplomázott Bereczki Csillával nagyon jól tudtunk dolgozni, a tervező, Lisztopád Krisztina világa pedig annyira megfogott, hogy első rendezésemhez őt kértem fel alkotótársnak.

rap: Hogyan viszonyul az ember bábszínészként a szerepálmokhoz?

EE: Volt szerepálmom, és a lehető legrosszabb voltam benne: Puck a Szentivánéji álomban; egyszerűen nem találtam magamban a puckságot. Azóta nem hiszek a szerepálmokban, mert vannak olyan szerepek, amik akkor is megtalálnak, ha nem gondoltál rájuk. Ilyen volt Findusz, amit az egyik legjobb munkámnak érzek, és ilyen volt a gonosz úrnő a Csillagfiúban. Ami kikerül, azt nem kellett eljátszanod.

rap: Milyen bemutatók várhatók az évad elején?

EE: Az első a Boribon és Annipanni lesz október 8-án. Ez a szívemnek nagyon kedves és fontos előadás, mert ez az első rendezésem. Ezt követi Tengely Gábor rendezésében Az iglic, amely kifejezetten felnőtteknek, a Katona József Színházzal együttműködésben készülő produkció.

rap: Szerinted hová tart a hazai bábművészet, és ebben a te színházadnak milyen szerepe van?

EE: Ma Magyarországon érdemes bábszínésznek lenni, mert a kísérletezés és a sokszínűség ezt a szakmát erősen jellemzi. Az elmúlt évadban az ifjúsági előadásainkkal sikerrel szólítottunk meg egy olyan réteget, amely nem feltétlenül gondolkodik a báb műfajában: nem adtuk fel azt a harcot, hogy a bábszínháznak Magyarországon lehet felnőtt közönsége. Persze van olyan előadás a repertoáron, ami az én ízlésemnek nem felel meg, de azt a fontos feladatunkat sem felejtjük el, hogy a legkisebbeket, a három-négy éveseket igényes stílussal szólítsuk meg.

rap: Bábozol a gyerekeidnek?

EE: Nem. Szoktam játszani velük, ami azt jelenti, hogy bármilyen műanyag állatot, például egy zsiráfot megfogok és megmozdítok azért, hogy a gyerekeim örömet leljenek benne, de nem figyelem, milyen az állat-báb nézési iránya. A kétéves ikerfiaimnál még mindig az működik legjobban, ha egy ajtónak nekimegyek.

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.