rés a présen

"Nem találtam magamban a puckságot"

Ellinger Edina bábszínész

  • rés a présen
  • 2013.10.26 13:09

Színház

rés a présen: Mikor köteleződtél el a bábszínészetnek?

Ellinger Edina: Valójában azért mentem a Kolibri Színház stúdiójába, mert nem vettek fel színész szakra, de ennek köszönhetem, hogy "beleütköztem" a szakmába.Ez egy annyira egyértelmű találkozás volt, hogy onnantól kezdve számomra teljesen világos volt, hogy a báb felé visz az utam, és ez máig nem változott.

rap: Mióta dolgozol a Budapest Bábszínházban, és milyen igazán emlékezetes előadásokat értél meg itt?

EE: 2004-ben diplomáztam, és azóta vagyok tagja a színháznak. A legelső előadásom a Rumi László rendezte Vadhattyúk volt, ami örök kedvenc marad. Tengely Gábor számomra az első számú bábrendező, minden eddigi rendezői találkozásunk végeredménye nagyon értékes. Ő az, akivel nagyon jól egymásra hangolódunk, és aki nem feltétlenül egy szerepkörbe lát bele, hanem izgalmas feladatokat kapok tőle. Ha visszaforgathatnám az időt, a Líra és epika című előadásba állnék be szívesen. Nem egy konkrét szerep miatt, hanem azért a szellemiségért, amit a Mácsai Pál rendezte produkció képvisel. A friss előadások közül a Semmi volt rám nagy hatással. A legfrissebb saját előadásélményem a Pettson és Findusz, ami már most örök szerelemnek tűnik. A rendezővel, a most diplomázott Bereczki Csillával nagyon jól tudtunk dolgozni, a tervező, Lisztopád Krisztina világa pedig annyira megfogott, hogy első rendezésemhez őt kértem fel alkotótársnak.

rap: Hogyan viszonyul az ember bábszínészként a szerepálmokhoz?

EE: Volt szerepálmom, és a lehető legrosszabb voltam benne: Puck a Szentivánéji álomban; egyszerűen nem találtam magamban a puckságot. Azóta nem hiszek a szerepálmokban, mert vannak olyan szerepek, amik akkor is megtalálnak, ha nem gondoltál rájuk. Ilyen volt Findusz, amit az egyik legjobb munkámnak érzek, és ilyen volt a gonosz úrnő a Csillagfiúban. Ami kikerül, azt nem kellett eljátszanod.

rap: Milyen bemutatók várhatók az évad elején?

EE: Az első a Boribon és Annipanni lesz október 8-án. Ez a szívemnek nagyon kedves és fontos előadás, mert ez az első rendezésem. Ezt követi Tengely Gábor rendezésében Az iglic, amely kifejezetten felnőtteknek, a Katona József Színházzal együttműködésben készülő produkció.

rap: Szerinted hová tart a hazai bábművészet, és ebben a te színházadnak milyen szerepe van?

EE: Ma Magyarországon érdemes bábszínésznek lenni, mert a kísérletezés és a sokszínűség ezt a szakmát erősen jellemzi. Az elmúlt évadban az ifjúsági előadásainkkal sikerrel szólítottunk meg egy olyan réteget, amely nem feltétlenül gondolkodik a báb műfajában: nem adtuk fel azt a harcot, hogy a bábszínháznak Magyarországon lehet felnőtt közönsége. Persze van olyan előadás a repertoáron, ami az én ízlésemnek nem felel meg, de azt a fontos feladatunkat sem felejtjük el, hogy a legkisebbeket, a három-négy éveseket igényes stílussal szólítsuk meg.

rap: Bábozol a gyerekeidnek?

EE: Nem. Szoktam játszani velük, ami azt jelenti, hogy bármilyen műanyag állatot, például egy zsiráfot megfogok és megmozdítok azért, hogy a gyerekeim örömet leljenek benne, de nem figyelem, milyen az állat-báb nézési iránya. A kétéves ikerfiaimnál még mindig az működik legjobban, ha egy ajtónak nekimegyek.

Neked ajánljuk