Színházi melléklet - rés a présen

"Nem az Operába jártam bulizni"

Keszei Bori operaénekes

  • rés a présen
  • 2013. október 20.

Színház

rés a présen: Fiatalabb korodban még az underground zene érdekelt. Énekeltél-e zenekarban? Milyen zenéket szerettél?

Keszei Bori: Van egy unokabátyám, Keszei Krisztián gitáros, aki mai napig az undergroundban érdekelt: Balaton, efZámbó, sorolhatnám. Vele egy időben kerültem ebbe a világba, első törzshelyünk a legendás Tilos az Á volt. Zeneileg azonban nem ebben a műfajban voltam aktív, mert bár a mai napig szívesen hallgatok Kispált, efZámbót vagy Quimbyt,valljuk be, nem a vokális kihívások műfaja az underground. Énekeltem dzsesszt, bluest, rockot, nevenincs zenekarokban próbálgattam a szárnyaimat.

rap: Mikortól volt világos, hogy operaénekes leszel?

KB: Viszonylag tudatos döntés volt, meg kellett hozzá érni. Hatéves koromtól játszottam hegedűn, furulyán, énekeltem kórusban, de persze nem az operába jártam hét végén bulizni. Sajátosan keveredett bennem a vad lendület és a képzett zenész igényessége.21 voltam, mikor először volt alkalmam egy kis egyfelvonásos Pergolesi-opera színpadi előadására, és azt hiszem, ez volt a fordulópont: megértettem az opera komplexitását.

rap:Könnyen hozzászoktál az operaházi léthez?

KB: Nagy szerencsém volt az első munkáimmal, nem kellett túl hamar magamra öltenem az "operadíva" jelmezt.Első hosszabb szerződésem négy évig a Szegedi Nemzeti Színházhoz kötött, a színészházban béreltem lakást, mindenki huszonéves volt, mindenki imádta a színházat, szinte kommunában éltünk, vittük a hátunkon a házat, és közben észrevétlenül megtanultam a szakmát.

rap: Mi most a repertoárod? Lesz-e bemutatód?

KB: Az operában az is jó, hogy nem kellrettegned nőként, hogy öregszel, felszedsz pár kilót. Ha az ember okos, az évek során ügyesen változtathat arepertoárján, elhagyja a nagyon kislányos karaktereket, alkatilag és hangilag is beleérik az összetettebb, harciasabb női szerepekbe, esetleg karakterszerepekbe, ami talán még izgalmasabb is, mint egy folyton szerelmes, ám kissé kétdimenziós naiva. Én is itt tartok, egyik új szerepem Verdi Traviatájanak címszerepe, de most nyáron volt alkalmam elénekelni Erkel István királyának Crescimiráját, aki igazi fúria, ennek megfelelő zenei megoldásokkal. Bemutatóm most nem lesz több, mert épp harmadik gyermekemet várom.

rap: Milyen lesz az operaház elkövetkező évadja?

KB: Az évadról elmondható, hogy nagyon sokfajta, sokszínű lesz: ebben az évadban összesen 630 program közül választhat a közönség az Operában és az Erkel Színházban. Az évadnyitó Falstaff-előadást biztosan kiemelném, amit ingyenes szabadtéri kivetítőn is figyelemmel lehet majd kísérni az Andrássy útról, de nagy kedvencem Kodály Háry Jánosa (október 6.) is. Az Erkel Színháznovember 7-én nyit hivatalosan, de előtte egész októberben diákok nézik benne a Háry Jánost az OperaKaland-program keretében. A tavaszi próbaüzemben közel harmincezer diák látta a Hunyadi Lászlót. Jó lenne amindennapokrészévé válnunk, hogy operát hallgatni természetes legyen!

rap: Hogyan hat a magzatra az operaéneklés?

KB: Hát ez jó kérdés, mert egyrészt van, ugye, a hanghatás, amit hall az anyjából, ahogy képzi a hangot, gondolom, akkor minden berezonál, másrészt mindezt kíséri egy erőteljes izommunka,ami egy kicsit ahhoz hasonló, ami majd a szülőágyon kell, szóval nem vagyok benne biztos, hogy élvezi. Abban azért reménykedem, hogy muzikális lesz, bár a két nagyobb egyelőre kivételesen hamisan énekel.

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.

Ebben nem lesz dicsőség

Talán az izraeli „béketeremtés” sikere, illetve az azt követő frenetikus, globális, és Donald Trump személyes béketeremtői képességeit külön is hangsúlyozó ünneplés sarkallta az elnököt arra, hogy ismét feltűrje az ingujját az ukrajnai rendezés érdekében, és személyes találkozóra siessen Vlagyimir Putyinnal.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.