Színházi melléklet - rés a présen

"Nem az Operába jártam bulizni"

Keszei Bori operaénekes

  • rés a présen
  • 2013. október 20.

Színház

rés a présen: Fiatalabb korodban még az underground zene érdekelt. Énekeltél-e zenekarban? Milyen zenéket szerettél?

Keszei Bori: Van egy unokabátyám, Keszei Krisztián gitáros, aki mai napig az undergroundban érdekelt: Balaton, efZámbó, sorolhatnám. Vele egy időben kerültem ebbe a világba, első törzshelyünk a legendás Tilos az Á volt. Zeneileg azonban nem ebben a műfajban voltam aktív, mert bár a mai napig szívesen hallgatok Kispált, efZámbót vagy Quimbyt,valljuk be, nem a vokális kihívások műfaja az underground. Énekeltem dzsesszt, bluest, rockot, nevenincs zenekarokban próbálgattam a szárnyaimat.

rap: Mikortól volt világos, hogy operaénekes leszel?

KB: Viszonylag tudatos döntés volt, meg kellett hozzá érni. Hatéves koromtól játszottam hegedűn, furulyán, énekeltem kórusban, de persze nem az operába jártam hét végén bulizni. Sajátosan keveredett bennem a vad lendület és a képzett zenész igényessége.21 voltam, mikor először volt alkalmam egy kis egyfelvonásos Pergolesi-opera színpadi előadására, és azt hiszem, ez volt a fordulópont: megértettem az opera komplexitását.

rap:Könnyen hozzászoktál az operaházi léthez?

KB: Nagy szerencsém volt az első munkáimmal, nem kellett túl hamar magamra öltenem az "operadíva" jelmezt.Első hosszabb szerződésem négy évig a Szegedi Nemzeti Színházhoz kötött, a színészházban béreltem lakást, mindenki huszonéves volt, mindenki imádta a színházat, szinte kommunában éltünk, vittük a hátunkon a házat, és közben észrevétlenül megtanultam a szakmát.

rap: Mi most a repertoárod? Lesz-e bemutatód?

KB: Az operában az is jó, hogy nem kellrettegned nőként, hogy öregszel, felszedsz pár kilót. Ha az ember okos, az évek során ügyesen változtathat arepertoárján, elhagyja a nagyon kislányos karaktereket, alkatilag és hangilag is beleérik az összetettebb, harciasabb női szerepekbe, esetleg karakterszerepekbe, ami talán még izgalmasabb is, mint egy folyton szerelmes, ám kissé kétdimenziós naiva. Én is itt tartok, egyik új szerepem Verdi Traviatájanak címszerepe, de most nyáron volt alkalmam elénekelni Erkel István királyának Crescimiráját, aki igazi fúria, ennek megfelelő zenei megoldásokkal. Bemutatóm most nem lesz több, mert épp harmadik gyermekemet várom.

rap: Milyen lesz az operaház elkövetkező évadja?

KB: Az évadról elmondható, hogy nagyon sokfajta, sokszínű lesz: ebben az évadban összesen 630 program közül választhat a közönség az Operában és az Erkel Színházban. Az évadnyitó Falstaff-előadást biztosan kiemelném, amit ingyenes szabadtéri kivetítőn is figyelemmel lehet majd kísérni az Andrássy útról, de nagy kedvencem Kodály Háry Jánosa (október 6.) is. Az Erkel Színháznovember 7-én nyit hivatalosan, de előtte egész októberben diákok nézik benne a Háry Jánost az OperaKaland-program keretében. A tavaszi próbaüzemben közel harmincezer diák látta a Hunyadi Lászlót. Jó lenne amindennapokrészévé válnunk, hogy operát hallgatni természetes legyen!

rap: Hogyan hat a magzatra az operaéneklés?

KB: Hát ez jó kérdés, mert egyrészt van, ugye, a hanghatás, amit hall az anyjából, ahogy képzi a hangot, gondolom, akkor minden berezonál, másrészt mindezt kíséri egy erőteljes izommunka,ami egy kicsit ahhoz hasonló, ami majd a szülőágyon kell, szóval nem vagyok benne biztos, hogy élvezi. Abban azért reménykedem, hogy muzikális lesz, bár a két nagyobb egyelőre kivételesen hamisan énekel.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.