Színházi melléklet - rés a présen

"Nem az Operába jártam bulizni"

Keszei Bori operaénekes

  • rés a présen
  • 2013. október 20.

Színház

rés a présen: Fiatalabb korodban még az underground zene érdekelt. Énekeltél-e zenekarban? Milyen zenéket szerettél?

Keszei Bori: Van egy unokabátyám, Keszei Krisztián gitáros, aki mai napig az undergroundban érdekelt: Balaton, efZámbó, sorolhatnám. Vele egy időben kerültem ebbe a világba, első törzshelyünk a legendás Tilos az Á volt. Zeneileg azonban nem ebben a műfajban voltam aktív, mert bár a mai napig szívesen hallgatok Kispált, efZámbót vagy Quimbyt,valljuk be, nem a vokális kihívások műfaja az underground. Énekeltem dzsesszt, bluest, rockot, nevenincs zenekarokban próbálgattam a szárnyaimat.

rap: Mikortól volt világos, hogy operaénekes leszel?

KB: Viszonylag tudatos döntés volt, meg kellett hozzá érni. Hatéves koromtól játszottam hegedűn, furulyán, énekeltem kórusban, de persze nem az operába jártam hét végén bulizni. Sajátosan keveredett bennem a vad lendület és a képzett zenész igényessége.21 voltam, mikor először volt alkalmam egy kis egyfelvonásos Pergolesi-opera színpadi előadására, és azt hiszem, ez volt a fordulópont: megértettem az opera komplexitását.

rap:Könnyen hozzászoktál az operaházi léthez?

KB: Nagy szerencsém volt az első munkáimmal, nem kellett túl hamar magamra öltenem az "operadíva" jelmezt.Első hosszabb szerződésem négy évig a Szegedi Nemzeti Színházhoz kötött, a színészházban béreltem lakást, mindenki huszonéves volt, mindenki imádta a színházat, szinte kommunában éltünk, vittük a hátunkon a házat, és közben észrevétlenül megtanultam a szakmát.

rap: Mi most a repertoárod? Lesz-e bemutatód?

KB: Az operában az is jó, hogy nem kellrettegned nőként, hogy öregszel, felszedsz pár kilót. Ha az ember okos, az évek során ügyesen változtathat arepertoárján, elhagyja a nagyon kislányos karaktereket, alkatilag és hangilag is beleérik az összetettebb, harciasabb női szerepekbe, esetleg karakterszerepekbe, ami talán még izgalmasabb is, mint egy folyton szerelmes, ám kissé kétdimenziós naiva. Én is itt tartok, egyik új szerepem Verdi Traviatájanak címszerepe, de most nyáron volt alkalmam elénekelni Erkel István királyának Crescimiráját, aki igazi fúria, ennek megfelelő zenei megoldásokkal. Bemutatóm most nem lesz több, mert épp harmadik gyermekemet várom.

rap: Milyen lesz az operaház elkövetkező évadja?

KB: Az évadról elmondható, hogy nagyon sokfajta, sokszínű lesz: ebben az évadban összesen 630 program közül választhat a közönség az Operában és az Erkel Színházban. Az évadnyitó Falstaff-előadást biztosan kiemelném, amit ingyenes szabadtéri kivetítőn is figyelemmel lehet majd kísérni az Andrássy útról, de nagy kedvencem Kodály Háry Jánosa (október 6.) is. Az Erkel Színháznovember 7-én nyit hivatalosan, de előtte egész októberben diákok nézik benne a Háry Jánost az OperaKaland-program keretében. A tavaszi próbaüzemben közel harmincezer diák látta a Hunyadi Lászlót. Jó lenne amindennapokrészévé válnunk, hogy operát hallgatni természetes legyen!

rap: Hogyan hat a magzatra az operaéneklés?

KB: Hát ez jó kérdés, mert egyrészt van, ugye, a hanghatás, amit hall az anyjából, ahogy képzi a hangot, gondolom, akkor minden berezonál, másrészt mindezt kíséri egy erőteljes izommunka,ami egy kicsit ahhoz hasonló, ami majd a szülőágyon kell, szóval nem vagyok benne biztos, hogy élvezi. Abban azért reménykedem, hogy muzikális lesz, bár a két nagyobb egyelőre kivételesen hamisan énekel.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.