Az ismeretlentől való félelem bénítja meg a nyugati politikusokat a Közel-Kelet és Ukrajna miatt

Publicisztika

Amerika és az EU csak akkor tudja kezelni a két konfliktust, ha olyan célokat fogalmaz meg és juttat érvényre, amelyeket mindenkinek érdekében állna betartani – írja Bernard Guetta francia európai parlamenti képviselő.

Emmanuel Macron nem hibázott, amikor bejelentette, hogy Franciaország nem szállít többé fegyvereket Izraelnek. Amikor Joe Biden tűzszünetre szólított föl Gázában, a következetesség azt diktálta volna, hogy az Egyesült Államok is ugyanígy tegyen. Pofonegyszerű ez a képlet. De hol marad a következetesség, amikor ugyanez az Emmanuel Macron a végtelenségig halogatja Palesztina elismerését, holott Franciaország mindig is védelmezte a két állam, egy független Izrael és egy független Palesztina elvét, sőt, Macron személyesen is hitet tett mellette?

A francia elnök semmivel sem mutatja magát következetesebbnek, mint az amerikai, de az igazi tragédia az, hogy az Atlanti-óceán mindkét oldalán a következetlenség lett a norma. A legjobb példa erre Ukrajna. Az amerikaiak és az európaiak egyetértenek abban, hogy Vlagyimir Putyin nem kerülhet ki győztesen ebből az agresszióból, mert akkor kedvére űzhetné tovább az orosz birodalmi ábrándjait. A nyugatiak ezért azt csinálják, hogy elegendő fegyverrel látják el az ukránokat ahhoz, hogy megállják a helyüket az oroszokkal szemben, azt viszont megtiltják nekik, hogy ezeket a fegyvereket orosz területen lévő katonai célpontok ellen is bevessék. Attól tartanak ugyanis, hogy Vlagyimir Putyin veresége káoszba taszítaná a világ legnagyobb országát, és elszabadítaná a nukleáris arzenálját. Egyszóval: az amerikaiak és az európaiak nem akarják, hogy Ukrajna veszítsen, de azt sem, hogy győzzön, mert egy orosz vereség ugyanolyan veszélyesnek tűnik a szemükben, mint egy orosz győzelem. Tudják, hogy mit nem akarnak, de azt nem, hogy mit akarnak, és ugyanezt a döntés- és cselekvésképtelenséget adják elő a Közel-Keleten.

Az Egyesült Államok és az Európai Unió három évtizede közösen szorgalmazza a kétállami megoldást a Közel-Keleten, de soha nem voltak hajlandók arra kényszeríteni a két felet, hogy valóban elfogadják azt.

Mivel félnek, hogy szembe kerülnek egy arab-iráni-török fronttal, mindig is tartózkodtak attól, hogy feketén-fehéren beszéljenek a palesztinokkal, és világossá tegyék: nem fogják többé vétózni Izrael területfoglalásait, ha a palesztinok továbbra is elutasítanak egy tartós felosztást. A másik oldalról pedig: mivel félnek, hogy a szunnita iszlamisták és Irán az egész térséget a hatalmuk alá hajtják, soha nem fenyegették meg az izraelieket sem azzal, hogy megtagadják tőlük a gazdasági és katonai segítséget, ha továbbra is minden erejükkel akadályozzák egy palesztin állam megalakulását.

Az európaiak és az amerikaiak tehetetlenségre ítélték saját magukat; most pedig, hogy az izraeliek az október 7-i mészárlásra a Hamász szétzúzásával és a Hezbollah lefejezésével válaszoltak, nem engedik Izraelnek, hogy Irán nukleáris létesítményeit bombázza. Természetesen a Nyugat nagyon is tisztában van azzal, az Iráni Iszlám Köztársaság most azon dolgozik, hogy előállítsa a saját atombombáját, mégis megtiltja az izraelieknek, hogy ezt megakadályozzák, mert félnek tőle, hogy ha hagynák, akkor hosszú és bizonytalan, terrorizmussal teli korszakot szabadítanák rá a világra.

Az ismeretlentől való félelem bénítja meg az amerikaiakat és az európaiakat a Közel-Keleten és Ukrajnában is. Mindenütt az a rögeszméjük, hogy megőrizzék az ismert kereteket, holott a világnak már nincsenek sem közös szabályai, sem közös keretei, és egyetlen módon lehet csak biztosítani a nemzetközi stabilitást: ha világos célokat fogalmaznak meg és juttatnak érvényre, olyan célokat, amelyeket jó eséllyel mindenkinek érdekében állna betartani.

Ukrajnában a Nyugat nagyot léphetne előre, ha kimondaná, hogy egyrészt támogatna politikai és területi kompromisszumokat Kijev és Moszkva között, másrészt nem tiltaná meg a fegyverek bevetését orosz területen,

amennyiben Putyint nem lehet máshogy rávenni, hogy visszahívja a csapatait és tárgyaljon a modus vivendi feltételeiről. A Közel-Keleten pedig: elég csak megnézni, milyen pánikszerűen reagált Benjamin Netanjahu, amikor Emmanuel Macron bejelentette, hogy leállítja a francia fegyverszállításokat, hogy megértsük: az amerikaiak és az európaiak gyorsan rákényszeríthetik Izraelt egy palesztin állam létrehozására, ha a segítség megvonásával fenyegetőznek.

Csak az Európai Unió és az Egyesült Államok elég erősek ahhoz, hogy megakadályozzanak egy nemzetközi zűrzavart, de ehhez újra meg kell tanulniuk beszélni.

(Bernard Guetta francia európai parlamenti képviselő, a centrista-liberális Renew Europe frakció tagja 2019 óta. Franciaországban újságíróként ismert: a nyolcvanas években a Le Monde kelet-európai tudósítója, majd közel harminc évig a France Inter közszolgálati rádió külpolitikai kommentátora volt.)

(Címlapképünkön: Izraeli légicsapás színhelye Bejrút túlnyomórészt síiták lakta déli elővárosában, Dahijében 2024. október 7-én. MTI/AP/Huszein Malla)

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.