Színházi melléklet - rés a présen

A 190. évad

Kiss Csaba, a Miskolci Nemzeti Színház igazgatója

  • rés a présen
  • 2013. október 20.

Színház

rés a présen: Hogyan vetted át tavaly a színházat, mik voltak a fő rövid távú terveid, és mi az, ami megvalósult?

Kiss Csaba: Az artisták halálugrásnak nevezik ezt a mutatványt. Az igazgatóválasztás zaklatott, fűtött légkörében nem is gondoltam bele, hogy egy háromtagozatos, több mint 300 alkalmazottal dolgozó, több mint 1 milliárd forintos költségvetésű intézmény vezetése nem hasonlítható korábbi színházi tapasztalataimhoz. A kijózanodás utáni első és legfontosabb tervünk - a művészeti tanácscsal együtt - az új társulat felépítése, erős, karakteres repertoár kialakítása és a közönség bizalmának megnyerése volt.

rap: Van-e olyan darab, ami az előző érából repertoáron van még, és sikeres?

KCS: Gyakorlatilag nulláról indultunk, hiszen egyeztetési, illetve anyagi nehézségek miatt egyetlen darabot sem tudtam műsoron tartani az előző korszak produkciói közül. Három nyári előbemutatóval indultunk, és fél év alatt igen feszített tempóban, az új társulat minden tagját megmozgató próbafolyamattal december elsejéig tíz premiert tartottunk. A nézők örömmel fogadták a sokkal nyitottabb, dinamikusabb, gazdagabb színházi szemléletet, jegy- és bérleteladásaink jelentősen emelkedtek. A tavalyi évadot több mint 129 ezres fizető nézőszámmal zártuk. Ezzel továbbra is a Miskolci Nemzeti Színház az ország leglátogatottabb vidéki színháza.

rap: Mivel kezdi az évadot a színház? Milyen bemutatók lesznek ebben a félévben?

KCS: A most induló a 190. évad a színház történetében, ugyanis a Miskolci Nemzeti Színház a mai Magyarország első magyar nyelvű kőszínháza. Az idei műsortervünkben 19 új bemutató szerepel, és 7 tavalyi előadásunkat továbbra is műsoron tartjuk. Az évad drámája Weöres Sándor Holdbeli csónakosa lesz, Márkos Albert új zenéjével, Keszég László rendezésében. Az évad kortárs szerzője Tasnádi István lesz. Különösen fontos számunkra az erős zenés repertoár, ezért a Lili bárónő fiatalokat is vonzó, új szellemű előadása mellett a My Fair Ladyt, valamint A négyszögletű kerek erdőből készült új gyerekmusicalt is bemutatjuk. A Nabucco tavalyi sikerén felbuzdulva az idén két operabemutatót tervezünk, a Don Giovannit Szabó Máté rendezésében mutatjuk be, és utána műsorra tűzzük Vajda János új művét, a Don Cristobal/Don Perlimplint. A frissen alakult Miskolci Balett három új bemutatóval jelentkezik. Folytatódik az európai színiakadémiák vizsgaelőadásaira épülő Miskolci SZEM Fesztivál, illetve a három határon túli magyar város, Komárom, Nagyvárad és Beregszász kultúráját bemutató Határtalan Napok Fesztivál. A Játékszínben improvizációkra, a társulat tagjainak ötleteire, kreativitására épülő program lesz, gyakorlatilag úgy fog működni, mint egy kis alternatív stúdiószínház a nagy kőszínházon belül. Ezt előző "életemből", győri padlásszínházas koromból hoztam.

rap: Mik a hosszabb távú tervek?

KCS: A hat állandó rendezővel dolgozó színházvezetési modell szépen működik. A művészeti tanács - Béres Attila, Keszég László, Rusznyák Gábor, Szabó Máté, Szőcs Artur és jómagam - jövőre történelmi évadot tervez, melyben a mai kor konfliktusaira, kérdéseire a magyar történelem előző időszakaiban keressük a választ. A társulat hét új taggal bővült, Miskolcra szerződött Nádasy Erika, Györgyi Anna, Märcz Fruzsina, Simkó Katalin, Gyuriska János, Dénes Viktor és Pásztor Pál.

rap: Emellett mivel tudsz még foglalkozni?

KCS: Semmivel. Legnagyobb fájdalmam, hogy nem marad időm az írásra. Két félkész drámám hever a fiókban. Viszont a családom is Miskolcra költözött, és ez a tavalyi "agglegényélet" után nagy megkönnyebbülés.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.