Színházi melléklet - rés a présen

A 190. évad

Kiss Csaba, a Miskolci Nemzeti Színház igazgatója

  • rés a présen
  • 2013. október 20.

Színház

rés a présen: Hogyan vetted át tavaly a színházat, mik voltak a fő rövid távú terveid, és mi az, ami megvalósult?

Kiss Csaba: Az artisták halálugrásnak nevezik ezt a mutatványt. Az igazgatóválasztás zaklatott, fűtött légkörében nem is gondoltam bele, hogy egy háromtagozatos, több mint 300 alkalmazottal dolgozó, több mint 1 milliárd forintos költségvetésű intézmény vezetése nem hasonlítható korábbi színházi tapasztalataimhoz. A kijózanodás utáni első és legfontosabb tervünk - a művészeti tanácscsal együtt - az új társulat felépítése, erős, karakteres repertoár kialakítása és a közönség bizalmának megnyerése volt.

rap: Van-e olyan darab, ami az előző érából repertoáron van még, és sikeres?

KCS: Gyakorlatilag nulláról indultunk, hiszen egyeztetési, illetve anyagi nehézségek miatt egyetlen darabot sem tudtam műsoron tartani az előző korszak produkciói közül. Három nyári előbemutatóval indultunk, és fél év alatt igen feszített tempóban, az új társulat minden tagját megmozgató próbafolyamattal december elsejéig tíz premiert tartottunk. A nézők örömmel fogadták a sokkal nyitottabb, dinamikusabb, gazdagabb színházi szemléletet, jegy- és bérleteladásaink jelentősen emelkedtek. A tavalyi évadot több mint 129 ezres fizető nézőszámmal zártuk. Ezzel továbbra is a Miskolci Nemzeti Színház az ország leglátogatottabb vidéki színháza.

rap: Mivel kezdi az évadot a színház? Milyen bemutatók lesznek ebben a félévben?

KCS: A most induló a 190. évad a színház történetében, ugyanis a Miskolci Nemzeti Színház a mai Magyarország első magyar nyelvű kőszínháza. Az idei műsortervünkben 19 új bemutató szerepel, és 7 tavalyi előadásunkat továbbra is műsoron tartjuk. Az évad drámája Weöres Sándor Holdbeli csónakosa lesz, Márkos Albert új zenéjével, Keszég László rendezésében. Az évad kortárs szerzője Tasnádi István lesz. Különösen fontos számunkra az erős zenés repertoár, ezért a Lili bárónő fiatalokat is vonzó, új szellemű előadása mellett a My Fair Ladyt, valamint A négyszögletű kerek erdőből készült új gyerekmusicalt is bemutatjuk. A Nabucco tavalyi sikerén felbuzdulva az idén két operabemutatót tervezünk, a Don Giovannit Szabó Máté rendezésében mutatjuk be, és utána műsorra tűzzük Vajda János új művét, a Don Cristobal/Don Perlimplint. A frissen alakult Miskolci Balett három új bemutatóval jelentkezik. Folytatódik az európai színiakadémiák vizsgaelőadásaira épülő Miskolci SZEM Fesztivál, illetve a három határon túli magyar város, Komárom, Nagyvárad és Beregszász kultúráját bemutató Határtalan Napok Fesztivál. A Játékszínben improvizációkra, a társulat tagjainak ötleteire, kreativitására épülő program lesz, gyakorlatilag úgy fog működni, mint egy kis alternatív stúdiószínház a nagy kőszínházon belül. Ezt előző "életemből", győri padlásszínházas koromból hoztam.

rap: Mik a hosszabb távú tervek?

KCS: A hat állandó rendezővel dolgozó színházvezetési modell szépen működik. A művészeti tanács - Béres Attila, Keszég László, Rusznyák Gábor, Szabó Máté, Szőcs Artur és jómagam - jövőre történelmi évadot tervez, melyben a mai kor konfliktusaira, kérdéseire a magyar történelem előző időszakaiban keressük a választ. A társulat hét új taggal bővült, Miskolcra szerződött Nádasy Erika, Györgyi Anna, Märcz Fruzsina, Simkó Katalin, Gyuriska János, Dénes Viktor és Pásztor Pál.

rap: Emellett mivel tudsz még foglalkozni?

KCS: Semmivel. Legnagyobb fájdalmam, hogy nem marad időm az írásra. Két félkész drámám hever a fiókban. Viszont a családom is Miskolcra költözött, és ez a tavalyi "agglegényélet" után nagy megkönnyebbülés.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.