Színházi melléklet - rés a présen

"Nem kell mindig mindent lecserélni"

Ertl Péter, a Nemzeti Táncszínház igazgatója

  • rés a présen
  • 2013. október 20.

Színház

rés a présen: Milyen elképzelésekkel vetted át az intézményt?

Ertl Péter: Ez év elején, januárban vettem át a színház vezetését, ahol a döntéseimet a megőrzés és megújítás szellemében hozom meg. A színház falain belülről az elmúlt években láttam, hogy a széles spektrumú repertoárra kíváncsi a közönség, és érdemes a sokszínűséget megtartani. A PR- és marketingmunkában viszont új utakat kerestünk, a napokban jött ki a megújított magazin, ami az előadásokon túl már sokkal inkább szól a táncművészetről, az alkotókról vagy a színház nyitásáról a társművészetek felé. Rövidesen aktiváljuk az új honlapot, amellyel szintén közelíteni akarjuk egymáshoz az alkotást, a nézőt, a táncművészet adta élményeket. Sok helyen, sokféleképpen vagyunk jelen.

rap: Tulajdonképpen mi a feladata egy Nemzeti Táncszínháznak?

EP: Minőségi táncelőadások befogadása, bemutatása. Pártolom a tradicionális stílusok megújítását, látom az értéket a kortárs útkeresésben és a hagyományápolásban is. Az egészséges arány a fontos. Van átgondolt missziónk arról, amiért dolgozunk. Elkötelezettek vagyunk a táncművészet értékeinek képviseletében, itthon és a nemzetközi színtéren is, teszünk azért, hogy legyenek szakmai innovációk, és hogy a fiatalok a táncművészet hatásait és eszközeit is használhassák saját kérdéseik megválaszolásához. Kell idő, bizalom, nyugalom a kreativitás biztosítására, kritikai helyzetek és alkalmak a fiataloknak a szárnypróbálgatásra. Kellenek a régi és ismert produkciók is, és nem kell mindig mindent lecserélni, eldobni; a régi partnerekkel való együttműködés fenntartása ezt a biztonságot, folyamatosságot képviseli.

rap: Mennyire szólt bele az egyéni tánckarrieredbe ez a pozíció?

EP: Közel húsz év profi lét után, mely alatt sokat tanítottam és szerveztem itthon és külföldön, már nem vagyok színpadon. Jól bírtam a szakma testi-lelki gyötrelmeit, de ezt a szakaszt 2006-ban lezártam. Azért egy oktatói meghívást a világ egyik legnagyobb fesztiváljára, a washingtoni National Mallra, na, azt nem utasítottam vissza.

rap: Mik a legjobb, repertoáron maradó darabjaitok, és milyen bemutatóitok, fesztiváljaitok lesznek ősszel?

EP: A tavasz folyamán bemutatott darabokat tovább játsszuk, a teljesség igénye nélkül ilyen például a KET - Kun Attila: Horda vagy a MÁNE - Mihályi Gábor: Szarvasének. Bozsik Yvette Préda című premierével nyitjuk az évadot szeptember 18-án, majd 23-ától Itt van Japán! butoh fesztivál. Lesz még Inversedance - Fodor Zoltán Társulat: Verdi miniatures (október 29.), SZKB - Juronics Tamás: Rítus (november 13.) és a Badora Társulattól Hoffmann meséi (november 20.).

rap: Mi az, amit mint koreográfus még mindenképp szeretnél megcsinálni?

EP: Bartók az európai színpadokat hátrahagyva hazatért, hogy népzenét gyűjtsön, és ebből létrehozza közismert műveit, melyek a zeneirodalom fontos darabjai. Megérett a magyar közönség arra, hogy ez a folyamat táncban, a kortárs néptánc stílusában is megtörténjen. A munka elkezdődött, de nem én vagyok a koreográfusa. Azért szurkolok!

Figyelmébe ajánljuk

Népi hentelés

Idővel majd kiderül, hogy valóban létezett-e olyan piaci rés a magyar podcastszcénában, amelyet A bűnös gyülekezet tudott betölteni, vagy ez is olyasmi, ami csak elsőre tűnt jó ötletnek.

A hiány

László Károly, a háborút követően Svájcban letelepedett műgyűjtő, amikor arról kérdezték, miért nem látogat vissza Auschwitzba, azt válaszolta, hogy azért, mert nem szereti a nosztalgiautakat.

Fagin elsápad

Pong Dzsun Ho társadalmi szatírái, Guillermo del Toro árvái, vagy épp Taika Waititi szeretnivalón furcsa szerzetei – mindegy, merre járunk, a kortárs filmben lépten-nyomon Charles Dickens hatásába ütközünk.