Zsótér Sándornál mindig mindenre figyelni kell; most például arra, hogy milyen barátságosan, közvetlenül tessékel be bennünket, nagyjából húsz-huszonöt nézőt az elhagyott lakásba. Illetve hát nem is elhagyott, hanem színház céljára birtokba vett lakás ez, amolyan lakáskollégium a színművészetis egyetemistáknak - és miközben Zsótér székeket igazgat, padot tologat, segédkezik az elhelyezkedésben, máris itt vagyunk a harmadik birodalomban, mely államformáját tekintve momentán köztársaság, ez azonban ne csábítson könnyelműsködésre, óvatlan magabiztoskodásra senkit.