Külpol
A villámgyorsan országos méreteket öltő, Kadhafi elkeseredett, eltökélt és véres ellenállása miatt azonban a végső győzelmet még mindig csak remélő líbiai népfelkelés felszínre hozta azokat a dilemmákat, félelmeket és döntési kényszereket, amelyekkel amúgy is előbb-utóbb szembe kellett volna néznie a külvilágnak az "arab népek tavasza" kapcsán. Az észak-afrikai elnyomó rendszerek stabilitásához kétségkívül hozzájárult a nyugati világ is, amennyiben geopolitikai és gazdasági érdekei védelmének biztosítékaként tekintett - és részben tekint még most is - a térség diktátoraira, féldiktátoraira, uralkodó családjaira. Emiatt hajlamos volt zárójelbe tenni demokratikus elveit is, és ez most, hogy a stabilitás egy csapásra odalett, különösen kínos fénytörésbe helyezi az Európai Unió tagországai és az Egyesült Államok értékrendjének kopásállóságát. Ebből nem következik visszamenőleg, hogy az elmúlt évtizedekben lett volna más, jobb megoldás a mediterrán térség, benne az Izraellel ellenséges arab országok pacifikálására és a nyugati gazdasági érdekek teljes mértékben jogos képviseletére. Következik viszont - immár előre tekintve - az, hogy ezt a játékot nem lehet még egyszer lejátszani, és úgy tűnik, ezzel a Nyugat egyértelműen tisztában van, amint például a francia diplomácia új lapot nyitó fordulatából is látható.
