Színház

Zsigeri

Kurázsi mama és gyerekei

  • Csáki Judit
  • 2012. november 25.

Színház

Nem az az érdekes, mi minden nincsen a háborúban, hanem hogy mi minden van benne: minden. Az élet, az egész, és persze a halál is. Erre már Brecht is gondolhatott, amikor megírta Kurázsi mama és gyermekei című darabját - de Zsótér Sándor rendező is gondolkodik ezen jó ideje: harmadszorra rendezi meg.

A Radnótiban egészen másként, mint korábban Kecskeméten, illetve a főiskolán. Addig nevetünk, míg egyszer csak sírunk.

Mert milyen vicces, ahogy a csillogó aranylapocskákból álló hétköznapi ruhájában a törékeny Kurázsi mama leiskolázza a toborzókat: halált jósol mindnek, és a nyomaték kedvéért még saját gyerekeinek is. Akikkel amúgy egy hatalmas rekamién lakik, közvetlenül a "Smoking room" feliratot viselő plexifülke mellett (valamelyik reptérről érkezhetett ide); a háttérben vásznakon egy kortárs háborús krónikás, Jacques Callot metszetei, fölöttük egy monitor, melyen a legmodernebb technikával követjük a harmincéves háború útvonalát (és nézzük a Brezsnyevre a megszólalásig hasonlító "zsoldosvezér" temetésének közvetítését) - szóval az Ambrus Mária által tervezett látványvilág is bőven kínálja a mosolyogtató kombinációkat.

De Ungár Júlia szövege is; ahogy Kurázsi - mintha leckét mondana föl - leírja saját gyerekeit (immár nem gyermekeit), az összesnek az apját, saját zűrös előéletét, abban csöppnyi önsajnálat sincsen, ellenkezőleg: számára az élet - pasikkal és gyerekekkel együtt - csupa szükséglet diktálta ügylet, ahogy az üzletnek, a kocsinak, a frontnak és a háborúnak mennie kell. A buta fiú - épp mert buta - legyen becsületes; ezt parancsolja a szükség. Kurázsi egyszerű és gyakorlatias asszony - picit sem emblémája semminek, coki a brechti üzenetnek. Kováts Adél Kurázsija számára nem az élet, hanem az életösztön az a valami, amiről nem nyitunk vitát; az életösztön, a túlélés a leginkább zsigeri parancs. Ezért mindegy, hogy háború van vagy béke; mind átmeneti, csak az életösztön örök. Lendületesen trappol a következő akadályon át - és e trappolásban ott sűrűsödik minden, ami egy "normális" élet tartozéka, a szeretet, a nőiség, a féltés és a gyász. Csak a most van, legföljebb a holnap; ez diktálja a morált, és hozza a kis örömöt meg a nagy bánatot. Kováts Adél megint másik színészi arcát mutatja: a reflektálatlan belemerülést a pillanatba.

És vicces a pap átlátszó sündörgése, haszonelvű ragaszkodása - naná, túl szeretné élni a háborút, és sejti, hogy az istene ehhez kevés lesz, Kurázsi mellett nagyobb a sansz. Rába Roland a kicsire zsugorított hedonizmus papját játssza: egy tányér leves, egy fekhely éjszakára - és ő boldog. Szűcs Péter Pál szakácsa pragmatikus figura, és gondol a jövőre - de Kurázsit a jövő nem érdekli. A sokat tapasztalt Yvette is a relatív teljességet, a tökéletes adaptálódást mutatja: lent és fent mint életritmus; minden jó, ahogy van, a test - Benedek Mari telitalálatos jelmezei egyike: párnákkal "ékesített" nagy női test - jó árucikk. És Martin Márta azt játssza el, hogy tényleg.

A gyerekek közül kettőt beszippant a háború, aztán a harmadikat is. Kattrin némasága vágyaktól hangos: piros cipő, szerelem, gyerek; a béke csak azért, mert anyja azt ígérte, akkor lesz piros cipő, szerelem, gyerek. Petrik Andrea árnyaltan kommunikál szavak nélkül, imádja a bátyjait, fél az anyjától, és szépen felnő benne az önfeláldozás. Zsótérnak ezer ötlete van a drámabeli dobszóra - itt falat rengetően hangos énekszóval menti meg a néma Kattrin a várost. Petrik színes alakítása mellett ugyancsak erősnek tűnik a buta és becsületes fiú szerepében Rétfalvi Tamás monokróm játéka, az egy-ügyűek vesztes eltökéltsége. És Formán Bálint Eilifje megrendítő szenvtelenséggel és közvetlenséggel mutatja, hogyan lesz természetessé, zsigerivé az ölés, és hogyan szorul vékony, állati nyüszítésbe a halálfélelem. Ezek a gyerekek szeretnek, az anyjukat mindenképp; és szeretve vannak, az anyjuk által mindenképp. Ahogy szeretjük ezt természetesnek tudni.

A gyász éppen úgy reflektálatlan, mint a túlélés maga. Kurázsi két gyerekét gyászolja - Eilifről nem tudja meg, hogy meghalt -, valami ősi, ugyancsak zsigeri módon. Az egyiket - Fejő halálát - a túlélés írja felül, mosolyba, sírásba, járkálásba és hányásba fúl. A másikat, Kattrint zászlóba csomagolja, a kék csillagok töviskoszorút rajzolnak, utolsó ölelés ez, anyai.

Zsótér Sándor ezúttal kicsit sem utazik elidegenítésben; a látszólag össze nem illő látvány- és játékelemek szépen egymáshoz tapadnak; sorjáznak a (képi) asszociációk, ötletek - kit mi és mennyi talál el. A rendező persze igényli, hogy mi, a közönség mutassuk a kíváncsiságunkat, a nyitottságunkat - elvégre diskurzus épül itt, érintve vagyunk.

Megy a háború, látjuk a térképen. Nagy Norbert narrátorként ügyesen köti át a jeleneteket és a dalokat; ez utóbbiak kiemelkednek az előadásból, de nem a kontextusából. A színészek zenélnek, ők énekelnek, elvégre színház. Van kocsi is, persze nem úgy; Nagy Norbert játssza ezt is, de hogy kocsi, csak a zárójelenetben lesz hangsúlyos. Amikor Kurázsi körül már senki és semmi nincsen, csak ő van és a menés parancsa, és egy makacs kocsi, amit legyőznek. Győzelem, ha van.

Radnóti Színház, október 11.

Neked ajánljuk

Kutyából nem lesz unikornis

  • SzSz

„1 millió dollár nem tuti. Tudjátok mi a tuti? 1 milliárd dollár” – fűzi be Sean Parker, a simlis befektető a Facebook tejfelesszájú, egyetemista alapítóit a The Social Network – A közösségi hálóban. A Justin Timberlake játszotta pasas maga a gonosz kapitalista csábító, aki David Fincher filmje szerint főszerepet játszott abban, hogy néhány kapucnis srác nekifutásából vanity project helyett végül az egész világot meghódító gigavállalat jöjjön létre.

A legnagyobb átverés

Alighanem biztosra akart menni a Netflix, amikor jó pénzért – erről még lesz szó – megvette 2018-ban az akkor már internetszerte nagy népszerűségnek örvendő, és épp börtönbüntetését töltő álörökösnő, Anna Sorokin élettörténetének megfilmesítési jogát, és hozzá ugyancsak szép pénzért leszerződtette az Y generációs narratívák kipróbált tévés elbeszélőjét, Shonda Rhimest. Biztosra mentek, csak épp azt nem tudták eldönteni, hogy mit is akarnak ezzel az egésszel kezdeni, mit szeretnének mondani a történetről, és miért tartják egyáltalán érdekesnek a Sorokin-sztorit.

A legnagyobb tűzijáték

  • Csabai Máté

Zabszem van Tigran Hamasyan seggében. Az örmény folklór, a thrash metal, a prog rock és az ECM-stílusú ambient felé tett kirándulások után odaérkezik, ahonnan mások indulni szoktak: az amerikai jazzdalokhoz, Ella Fitzgerald, Charlie Parker és Chet Baker klasszikusai­hoz. Nem vitatom, hogy ragyogó invencióval és virtuozitással nyúl ezekhez, de izgága természetének nem tud parancsolni.

Távolról sem

  • Sándor Panka

Elgondolkodtató és megragadó látvány fogad (Erős Hanna és Zatykó Bori munkája): a színpadon hatalmas piros M betű, előtte piros szőnyeg, jobboldalt kör alakú vetítővászon, Bartha Máté videóival. A Kovács Lehel által megformált kutató, az Amerikából hazatért Gyarmati Egon bele is kezd a Magor-program kifejlesztésének hátteréről szóló ismeretterjesztő előadásába.

Elnyomás alatt nő

Naomi Wolf amerikai feminista író a Vagina című könyvében hosszan értekezik arról, hogy a vagina fölötti uralom és a nők társadalmi csoportjának elnyomása egy és ugyanaz.

Míg el nem tűnik

  • Erdei Krisztina

A 20. század alkotói gyakran keresték a fotózás valódi helyét a művészetek között. Moholy-Nagy és kortársai, az avantgárd fotográfia képviselői a festészetet utánzó fotóhasználattal szemben, a médium sajátos formanyelvének kidolgozására törekedve önálló kifejezésmódot fejlesztettek ki, amely képes a valóságot sajátos nézőpontok mentén rögzíteni.

A leégett kastély felépítése

A kötet megjelenése után publikált Párhuzamos létezésben című műhelyesszéjében Láng Orsolya úgy fogalmazott, hogy akkor zárja le a verseskötetének kéziratát, amikor úgy érzi, már nem tud többet mondani „arról a kevés dologról, ami foglalkoztat”.

Utánunk is ősök jönnek

Mint amikor locsog a tenger, nyolc-tíz mondatos, csak ritkán hosszabb szövegekből áll ez a regény. Apró képek, monológok arról, hogyan tölti el az életét az ember a neten és a valóságban, hogyan éli meg a rácsodálkozás örömét, szakadatlanul tanulva és csalódva.

Múlt, jelen, jövő

„Miről vitatkoznak a magyarok?” – teszi fel a fogós kérdést a Klubrádió nemrégiben indult műsorának, a Három az igazságnak a beharangozója. Aztán gyorsan meg is válaszolja: „Természetesen önmagukról. És természetesen csak egy igazságot ismernek arról, hogy kik is ők, mi jó nekik, és hová tartanak.