A Bartók Béla úton, a bűvészbolttal szemben, ahol az ifjú Gasztronauta kis pajtásaival még azon rágódott a hetvenes években, miként szólítsa a megvásárolni kívánt műszart (Az elővarázsolt város, Magyar Narancs, 2008. március 20.), tíz évvel később olasz étterem nyílt. Noha alig pár négyzetméteren, egy pincében, mégis a legnépszerűbb környékbeli vendéglátóhellyé nőtte ki magát. Sorbanállás volt, s kizárólag előzetes asztalfoglalás után találkozhatott itt a lágymányosi közönség a frutti di mare, a quattro formaggi és még sok más dallamos, ámde kimondhatatlan talján kifejezéssel. Ne feledjük: akkoriban - a nyolcvanas évek vége felé járunk - az olasz konyhát kizárólag az Utasellátó, néhány balatoni büfés, a közértekben kapható mirelit pizza és a Dolly Roll Vakációóóó!!! című lemeze jelentette Magyarországon.
Szinte törvényszerű, hogy a Marcello kultikus hellyé változott. Átvitt és valóságos értelemben is az "underground gasztronómia" szentélyeként kezdték emlegetni a szerencsések, akik megpizzázhattak a zsebkendőnyi asztaloknál. Ráadásul az enteriőr is teljesen eltért a szokásos hazai pincedivattól. A látványkonyha mellett kórházi tisztaságú téglaberakások, sárgaréz csövek, valóságosnak ható művirágokÉ Ma már tudjuk, hogy mindez a korabeli Quelle-katalógusok olcsó belsőségeit jelenti, de azokban az időkben - nevezzük az útkeresés korának - maga volt a megtestesült modernizmus.
A Marcello népszerűsége azóta is töretlen. Falat bontottak, hogy bővítsék a férőhelykínálatot, sőt nyaranta terasz is üzemel. A berendezés azonban nem változott, ráadásul jelentős ételszag fogad, ám úgy tűnik, ez nem riasztotta el az évtizedes vendégkört. Szinte telt ház van nemzeti ünnepünkön, pedig már jócskán túl vagyunk az ebédidőn. A valaha fő attrakciónak számító pizza- és pasztakínálat most is jelentős, de emellett olyan meglepő fogással is találkozhatunk, mint a gulyásleves. Mi persze, dédapánkhoz hasonlóan, inkább az olasz fronton vitézkednénk. A párhuzam annyiban telitalálat, hogy az előételnek megrendelt caprese mozzarella (980 Ft) inkább Doberdó: a közértből származó nedves labdacson sem az ízetlen paradicsom, sem a rengeteg hagyma nem segít, legfeljebb az olajbogyó. Vagyis mindez, az ormótlan pirítóssal megfejelve inkább egy korhadt házibulit követő reggel keselyűzésére emlékeztet. Szerencsére a maradék sör elmarad, mi pedig a folytatásban - pesztós raviolival tálalt fogasfilé (2880 Ft) - reménykedünk. Ámde ezúttal is mellényúlunk. A ravioli gyári kiszerelésűnek látszik, ilyen egyforma csomagokat csak robot képes előállítaniÉ Ha mégsem az lenne, gratulálunk a szakácsnak, s egyúttal bízunk abban, hogy eljön az idő, hogy nemcsak a forma, a tartalom is ilyen tökéletes lesz. A fogasból viszont csak a szálkákra emlékszünk, a három, elénk tett kis papucs semlegesebb, mint Svájc.
Vigaszágon még befut egy tiramisu (690 Ft). A két oldalán vaskos tejszínhab díszítés szalad, akár a sarokházon, s ezzel mindent elmondtunk róla. Szedelőzködéskor abban maradunk, hogy legközelebb pizzát rendelünk. Feltéve, ha lesz legközelebb...
